A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-30 / 35. szám
A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS SZÉKHELYE Közép-Szlovókia festőién szép vidékén, a szelíden hömpölygő Garam mentén, az Alacsony-Tótra és a Szlovák Érchegység közt fekvő völgykatlanban fekszik Banská Bystrica, Közép-Szlovákia politikai, gazdasági és kulturális központja, a kerület székhelye. A ma már közel harmincezer lakosú, több mint hétszáz éves város nagy történelmi múlttal rendelkezik. A város közelében kutató régészek sok olyan leletre bukkantak, melyek azt igazolják, hogy már jóval időszámításunk előtt a mai város környékén települések voltak. Egyes leletek szerint a történészek lehetségesnek tartják, hogy már a történelem előtti időkben — természetesen nagyon primitív eszközökkel — bányászattal is foglalkoztak ezen a vidéken. Arra a kérdésre, hogy Banská Bystrica alapjait mikor és kik rakták le, a történészek nem tudnak pontos választ adni. A város alapját valószínűleg a még ma is meglevő őrvár képezte, ahonnan a Garam jobb partjának a vidékét tartották szemmel. A város történelmével kapcsolatos első írásos feljegyzés, melyet a város múzeumában őriznek, 1255- ben keltezett. IV. Béla magyar király kiváltságlevélben ismerte el a város polgárainak jogait, amely az uralkodóházzal szembeni kötelességeket is tartalmazta. A tatárdúlás idején sokat szenvedett a város lakossága. Lemészárolták a lakosságot, és az értékeket elhurcolták. A tatárok elűzése után az uralkodó német telepeseket hozott a városba, akiknek különleges kiváltságokat adományozott. A telepesek nagy virágzásnak indították a bányászatot és a kereskedelmet, de amint azt okmányok is igazolják: az őslakosságot kifosztották jogaikból. A város belterületén nem vásárolhattak, nem építhettek házakat, nem ismerték el őket egyenrangú polgároknak, és iparoscéhekben sem tömörülhettek. A városba költözött német telepesek rövid idő alatt meggazdagodtak. Abban az időben a város környékén rezet, ezüstöt és aranyat bányásztak. Az ércet Kremnicára szállították, ahol feldolgozták. A bányászat mellett az ipar és a kereskedelem is fellendült. Már a XIII. században ezüstöt, aranyat és rezet szállítottak innen (Velencén keresztül) egészen a Távol-Keletre. Hatalmas volt a fellendülés a XVI. század végén, amikor Thurzó János bányásztechnikus, a krakkói származású szepesi nemes bevezette a bányák víztelenítését és az augsburgi származású Fuggerrel „Faktoréi" néven kereskedelmi társaságot alapított a rézérc nagybani kiaknázására. Abban az időben Banská Bystrica látta el rézzel szinte egész Európát. A század végén, amikor a rézbányák kimerültek, átmeneti időre csökkent a város fejlődése, majd amikor megkezdték a környék erdeiben a fakitermelést, újból virágzásnak indult. A XVIII. században a bányászat ismét fellendült, de az már csak tiszavirág életű volt. A szociális problémák a gazdasági helyzetből adódtak. A bányászokat éhbérért dolgoztatták és a biztonságukkal senki nem törődött. A bányaomlások során sokan életüket vesztették. A bányatulajdonosok az elhunytak hozzátartozóival nem törődtek. 1525-ben a bányászok béremelést követeltek. A bányatulajdonosok megtorló intézkedéseket foganatosítottak. Előbb a mozgalom szervezőit, később pedig az idősebb munkásokat bocsájtották el. Az embertelen intézkedések miatt a bányászok fellázadtak, melyet azonban o kapitalisták érdekeit védő zsoldosok rövid idő alatt vérbe fojtottak. A bányaváros kereskedelme a XVI. század végén további fejlődésnek indult. A város újonnan épült utcáin az iparosok és a kereskedők telepedtek le. Banská Bystrica már a gótikus időben nagy építkezési kultúrával rendelkezett. Ezt igazolják a még ma is fennálló gótikus stílusban épült templomok, a polgári és nemesi kúriák. Mária Terézia uralkodásának éveiben a város kulturális élete is fejlődésnek indult. 1850-ben szlovák tanítási nyelvű gimnáziumot létesítettek, és az 1894—96-os években a városban már Munkás Egyesület is működött. Az első világháború előtti években, az úgynevezett ferenc-józsefi „aranykorban" a város munkásságának az élete is egyre nehezebb lett. A kapitalista vállalkozóknak szinte teljesen a kiszolgáltatottjaivá váltak. A munkásság azonban az 1905-ös oroszországi forradalom hatása következtében öntudatra ébredt és egyre bátrabban állt ki jogos követeléseinek teljesítéséért. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után Banská Bystrica a szlovákiai munkásmozgalom központja lett. Az 1921. és 1922. évben a Klement Gottwald vezette munkásmozgalom egyre fejlődött, erősödött. 1937 májusában Banská Bystricában tartották meg a CSKP országos konferenciáját, amelyen jóváhagyták Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális fejlesztésének tervét. Ez a nagyszabású terv részleteiben is magában foglalta azokat a feladatokat, amelyek teljesítése révén megszüntethető Szlovákiában a nyomor és a kulturális elmaradottság. A szégyenletes müncheni árulás és az úgynevezett szlovák állam megalakulása után a fasiszták mindent elkövettek, hogy a munkásság igazságos harcát elfojtsák. Ez azonban nem sikerült, mert éppen Banská Bystrica lett az ellenállás központja, ahol a Szlovák Nemzeti Felkelés 1944 augusztusában fellángolt. Ezekben a napokban, a Szlovák Nemzeti Felkelés harmincadik évfordulóján különösen fiatal olvasóink veszik majd örömmel, hogy az alábbiakban röviden elmondjuk, hogyan szervezték és irányították Banská Bystricában a megszálló fasiszta hordák elleni harcot. Már 1944 tavaszán tudták a józanul gondolkodó német vezérkari tisztek, és a nácik szövetségesei is, hogy a keleti fronton nagy erővel előrenyomuló szovjet haderőt nem tudják föltartóztatni. Horthy egyes miniszterei és a magyar vezérkar észhez tért tisztjei a különbéke megkötését sürgették, meg akarták akadályozni azt, hogy Magyarország hadszíntérré váljon. A magyarok kapitulációját azonban a németek megakadályozták; március 19-én az országot megszállták. A június 6-án kezdődött angolszász invázió — amit 1942 óta tervezgettek és különböző indokolatlan okok miatt elhalasztottak —, majd Romániában Antonescu fasiszta tábornok diktatúrájának megdöntése és Románia Németország elleni hadüzenete után a közép-európai országokba visszavonult fasiszta haderők parancsnokainak az volt a tervük, hogy Magyarországon, Szlovákiában és Nyugat-Lengyelországban erős hadállásokat építenek, ahonnan a „csodafegyver" bevetéséig a nagy ütemben előrenyomuló szovjet haderőt feltartóztatják. A terv azonban csak terv maradt. . . Augusztus elsején kitört a Varsói Felkelés, és Szlovákia egyes vidékein is fellángoltak a partizánharcok. Kelet- és Közép-Szlovákiában a szlovák partizánegységek náci egységeket számoltak föl, megbénították a fasiszták hadigépezetét. Augusztus 13-án a martini helyőrség kaszárnyájában Golian vezérkari alezredes, a szlovákiai felkelés hadászati tervének kidolgozásával megbízott tiszt a 18
