A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-08-23 / 34. szám

Tudott mindent rólam. Kiskorunktól együtt nőttünk fel. Mindig megértettük egymást. Ügy bíztam benne, mint magamban. Boldog voltam, ha együtt lehettünk. Mondanom sem kellene, hogy a kisfiam is nagyon megszerette. Egyik látogatásakor testi kapcsolatot is akart. Ebbe természetesen nem egyezhettem bele, még annak árán sem, hogy elveszíthetem, Azt mondtam neki: addig nem teljesíthetem a kívánságát, amíg a bíróság el nem választ a férjemtől, amíg nem kötelezik tartásdíj fizetésére. Sajnos, a bíróság máig sem döntött. Hégi jó barátom igazat adott nekem, de mikor újra látogatóba jött, már mintha kicserélték volna. Gorombán beszélt velem, a gyerekre is rákiabált, sőt meg is verte, holott nem volt rá oka. Természetesen ez nekem rosszul esett, és azt mondtam neki, nem azért menekültünk el az egyik pokolból, hogy belekerüljünk a másikba. Nyugodt családi életet akarunk. Azóta nem jelentkezett, hiába vártuk. Most az egyik munkatársnőmnek udvarol, aki családot vár tőle. Egyik barátjától azt üzente, gondoljam meg a dolgot. A válaszom persze az volt, nem tartozom azok közé, akik családokat bomlasztanak szét. Nem tudom, helyesen cselekedtem-e, nem tudom, mit kellene tennem?

Jelige: Egy sebhely a szívben

Válasz „Könnyezem" jeligére

Állandó olvasója vagyok a Hétnek, s rendszeresen figyelemmel kísérem

■SllllllM'i

SIH'üllk

Sok töprengés után szántam rá magam, hogy az olvasók segítségét és véleményét kérjem. Huszonnégy éves vagyok és egy kisfiam van. Második éve nem élek együtt a férjemmel. Ennek az az oka, hogy a férjemnek a munkaidő letelte után nem a család, hanem a kocsma volt az első, s annyira ottfelejtette magát, hogy ittas állapotban éjfélkor járt haza. S az volt az első dolga, hogy felfordította az egész lakást, és ha szóltam neki, nemcsak engem, de még a kisfiámat is megverte, Két évig egyetlen fillért nem adott haza, saját keresetemre szorultam. És ezt az állapotot azért tűrtem, hogy a család együtt maradjon. Sokáig éltem abban a hitben, hogy egyszer majd megváltozik, megunja a kocsmázást. Sajnos, nem így történt. Egyik reggel azt a kijelentést tette, ne is haragudjak rá, de ő már nem tud megváltozni, cselekedjek úgy, ahogy jónak látom. És én cselekedtem is. Átköltöztem a szüléimhez. Azóta semmit nem tudok a férjemről. Elköltözésem után nem sokkal meglátogatott egy régi jó barátom.

Kontár Gyula felvétele

az Emberi sorsok rovatot. Elolvastam a leveledet is, és nem értettem, miért kérsz tanácsot, hiszen a problémád az olvasók véleménye nélkül is megoldható. Nekem is volt hasonló esetem, de a megoldást nem bíztam másokra. Abból indultam ki, hogy majd az én életemben is jelentkezik a számomra megfelelő. Lehet, azóta már te is rájöttél, bolondság volt a levél megírása. Ugyanis egy 16 éves lány soha nem keseredhet el. Előtte áll az élet. Az, hogy a fiú mással jár, s barátai szerint csak téged bosszant, az másokkal is előfordul. Az első csalódástól nem szabad mindjárt megijedni, Azt írod, nem jársz sehová, mert fájdalmat érzel, ha másokat boldognak látsz. Én is így voltam ezzel. Én sem akartam sehová menni, szüleim azonban nem engedték meg, hogy otthon üljek. Beláttam, igazuk van. Hidd el nekem, ha a fiú azt látja, vidám vagy, egész biztosan másképp gondolkodik, lehet, hogy még vissza is tér hozzád. De ha ez nem is történne meg, rajta kívül van még más is a világon. Jegyezd meg, hogy esetedre az idő a legjobb orvosság. Előbb-utóbb megtalálod a boldogságot, és akkor majd nevetni fogsz magadon, hogy ilyen ügyben tanácsért fordultál az olvasókhoz. Sokan szánalmasabb helyzetben vannak, mégsem tárják nyilvánosság elé a problémájukat.

Jelige: Marika

Válasz „Mondd, mit tegyek hát...?“ jeligére

Tizennyolc éves lányok vagyunk, mégsem tudjuk megérteni a problémádat. Azt nem értjük, hogyan lehet egy fiúból kétszer kiábrándulni, harmadszor újból beleszeretni, s ezek után még tanácsot is kérni, s azt is tudatni az olvasókkal, hogy a fiú egyáltalán nem változott meg. Tizenhat éves vagy és azt írod, hogy megismerkedtél az élet szépségével. Az az érzésünk, hogy nem hazánk szépségeire gondolsz. Leveledből kitűnik, hogy édesanyád beteg, és nagyon szereted őt. Az a tanácsunk: azt az időt, amit 'a fiúk nevelésére fordítasz, töltsd el azzal, hogy tanulsz és segítesz édesanyádnak. Ne érts félre bennünket, mert önfeláldozásról nincs szó, csupán arról van szó, hogy egy középiskolás lánynak rendelkeznie kell annyi józansággal, hogy ilyen semmiségekkel sem magát, sem a szüleit nem kínozza. Ajánljuk, ne járj azzal a fiúval, s a dolgaidat is gondold meg jobban. Ne fordulj minden csekélységgel az Emberi sorsok rovatához, mert az olvasóknak az lesz a benyomásuk — tisztelet a kivételnek —, hogy valamiféle ponyvaregény folytatását vették a kezükbe.

Jelige: Gimnazisták

Válasz „Hűség“ jeligére

A „Lila orgonák“ jeligéjű levél nagy felháborodást keltett és nagyon sok olvasót levélírásra serkentett. Szerintem az ön írása is kiválthatott volna hasonló megbotránkozást, ha az olvasók figyelmesebben olvassák. Elfogultan fogja pártját a férjének s az olvasóktól remél segítséget. Az alkoholt és a kocsmárosnét okolja, nem a férjét, pedig felnőtt, önálló akarattal rendelkező ember. Teljesen egyetértek a szerkesztőség véleményével: a családot, az otthont sem az alkohol, sem a kocsma nem teheti tönkre. Csak a férje hibáztatható azért, hogy az elvonókúra nem segített.

Jelige: J. G.

sík iirviis tsi ii síi: kiiI

LEGSZOMJUSAG

A légszomjúság azok közé a betegségek közé tartozik, amelyekkel a betegek a leggyakrabban keresik fel a körzeti orvosi és a szakorvosi rendelőt. Nem mindig könynyű helyesen meghatározni a légszomjúság okát. Leggyakoribb feltételezés, hogy a szív megbetegedése vagy a légcsőasztma okozza. A páciens rendszerint nem légszomjúságra panaszkodik, hanem arra, hogy kifullad, nem tud rendesen lélegezni. A légszomjúság ugyanis szubjektív érzés, amelyet gyakran, de nem mindig kísérnek légzési zavarok. Normális jelenségnek számit, ha fárasztó munka után, nyugalmi állapotban is előfordul a betegség tünete. A légszomjúság meghatározása tehát nem könnyű. Persze, elég annyit tudni, hogy az Illető nehezen lélegzik-e, vagy csupán a belélegzett levegő nem elégséges számára. Meg kell különböztetni a légszomjúságot előidéző érzéseket. Néhány beteg például arról panaszkodik, hogy ha hegyre megy, nem tud lélegezni, holott a légzés zavartalan, és ebben az esetben szívbetegségeknél előforduló mellcsont mögötti fájdalmakról van szó. Más esetben az Illető fáradtságról beszél, és a valóságban légszomja van.

Az orvostudomány négy válfaját különbözteti meg a légszomjúságnak: mechanikus, kémiai, idegrendszeri sérülésből és szívbetegségből eredő légszomjúság.

A MECHANIKUS LÉGSZOMJ két változatban fordul elő: ha csökken a tüdő befogadóképessége, vagy ha nagyobb a megterhelés. A második eset akkor fordul elő, ha a légzőutakban valamilyen akadály van, vagy ha csökken a tüdő és a mellkas rugalmassága. A tüdő teljesítményét csökkentik azok a betegségek, amelyek a tüdőszövet egy részét kikapcsolják a működésből (mellkas-operáció utáni állapot, víz jelenléte a mellkasüregben), vagy ha a rekeszizom a bélszelektől vagy a mértéken felüli testsúlytól felemelkedik. A hátgerinc súlyos torzulása következtében sem kapnak levegőt a tüdő egyes részel, s ez légszomjúságot okoz. Ha a légzőutakban, az orrtól és gégétől kezdődően egészen a tüdőig, valamilyen mechanikai akadály fordul elő, még nagyobb mértékben lép fel a légszomjúság. A lélegzés ezekben az esetekben inkább lelassul, s jól hallható sípolás, hörgés kíséri. A páciens csak nagy Igyekezettel tud lélegezni, főleg a kilégzés okoz számára fáradtságot.

A KÉMIAI LÉGSZOMJÜ8AG inkább a lélegzetvételek számában és mélységének változásában nyilvánul meg, mint a tulajdonképpeni levegőhiány érzetében. A szervezet anyagcseréjének növekedését rendszerint a légzés gyorsulása s mély lélegzetvételek kísérik. Súlyos légzési zavarokkal találkozunk nehéz cukorbetegeknél, vesemegbetegedéseknél, vagy mérgezések meghatározott eseteiben. IDEGRENDSZERI ZAVAROKBÓL SZÁRMÁZÓ LEGSZOMJUSAG A légszomjúság ilyenkor neurotikus állapotban lép fel. Néha csak a fulladás érzése jelentkezik, másszor szorongással jár, olykor a lélegzés Is feltűnően megváltozik. Neurózisról van szó, amikor a betegnek az az érzése, hogy nem tud lélegezni. Igyekszik mély lélegzetet venni és kétszerre kilélegezni, Ez bizonyos megkönnyebbülést jelent számára. Neurotikus, hisztériás eredetű a lélegzés feltűnő gyorsulása (50 lélegzetvétel egy perc alatt). Az ilyen jellegű lélegzésnél szükséges az egyéb ok kizárása, mint például kezdődő tüdőgyulladás, vagy a tüdő valamelyik erének eltömődése egy alvadt vércsomótól.

Szívbetegségből eredő légszomjúság a szív bal felének megbetegedésénél fordul elő, amikor a vér a tüdőben gyűlik össze. Mivel a tüdő vértelítettsége fekvő állapotban növekszik, a fulladás ekkor Is fellép. Néha a szívmegbetegedésnek vagy a szívműködés rosszabbodásának ez az első felismerhető jele. Erős fulladásnál a beteg leül, előrehajol, kezével szilárd támasztékot keres, hogy Ily módon bekapcsolhassa a lélegzésbe a kisegítő légzőizmokat. A szívbetegek fulladása főleg a fárasztó tevékenység kísérője.

A légszomjúság mechanizmusának és típusának helyes meghatározása tehát alapvető jelentőségű a gyógyítás szempontjából. Gyakorlatilag nagyon fontos, hogy a légszomjúság bármelyik válfajánál azonnal fel kell keresni a szakorvost, és nem szabad lebecsülni ezt a betegséget azzal, hogy nem komoly és majd rendbejön valahogy.

Dr. JÁN PETRAS