A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-08-16 / 33. szám

Brusno-fürdőt gyönyörű erdöpark övezi

a színpompás Garam-völgyben, tűlevelű és iomboserdők között, Banska Bystricától 21 kilométernyire keletre, csöndes idillikus völgyben, Hronov városka mellett fekszik Brusno gyógyfürdő. A völgyben bugyogó források vizét a környék lakói már századokkal ezelőtt ismerték, azok gyógyító hatásáról regéket meséltek. Kiépítése 1929-ben kezdődött, miután a Földtani Intézet munkatársai elemezték a források vizét, és megállapították azok gyógyhatását. A közeli Korytnica gyógyfürdő mellett, mely a múlt században a tehetős megyei urak kedvenc találka- és szórakozóhelye volt, Brusno-fürdő lassan fejlődött. Sokáig csak helyi jelentősége volt, ahol a közeli vidék betegei kerestek gyógyulást. Brusno-fürdő sokszor cserélt gazdát, a tulajdonosok nem törődtek annak fejlesztésével. Az első világháború után, a burzsoá Csehszlovák Köztársaság egészségügyi szervei sem törődtek Brusno kiépítésével, az idő vasfoga azt is elpusztította, amit a múlt században létesítettek. Brusnót 1947-ben a podbrezovai vasművek vósárollák meg, majd 1950-ben állami gondozásba került. Az Állami Egészségügyi Intézet nagy befektetéssel korszerűsítette a meglévő létesítményeket, a brusnói gyógyintézetet is modern berendezéssel látta el. A gyógyfürdőben ma nagy szaktudással rendelkező orvosok elsősorban epe- és májmegbetegedéseket gyógyítanak.

A gyógyítást ivókúrával vezetik be. A föld mélyéről (eltörő hideg ásványvizet felmelegítik. A komplex kezelést kádfürdőkkel, vízsugár-kezeléssel, gyógytornával és diétás étrenddel egészítik ki. A gyógyulást keleső betegeket a Vepor, Paula és a Oumbier szállók korszerű szobáiban szállásolják el.

Brusnóra azonban nemcsak a betegek, a gyógyulást keresők látogatnak el, hanem a turisták, a kirándulók ezrei is útba ejtik a festői völgyet. A környék legnevezetesebb kirándulóhelyei, a közeli Donovaly, a Hiadel'-nyersg és a Prasivá-hegy — a történelmi idők néma tanúja. Brusno közelében van a l'upéai vár, melynek környékét szintén nagyon sok turista keresi fel.

Brusno-fürdő, mint a közeli Korytnica is, jelentős szerepet játszott a szlovák nép történetének legdicsőbb korszakában: a Szlovák Nemzeti Felkelésben. A felkelés alatt katonai kórházzá alakították ót a fürdőt, ahol a számos önkéntes orvos és az egészségügyi személyzet mindent megtett, hogy visszaadja a szabadságért harcoló hős partizánoknak, katonáknak az egészségét. Később, amikor a nácik páncélosokkal támogatott, állig felszerelt divíziókat vetettek be a felkelés felszámolására, a völgy rejtette el a hősiesen harcoló partizánokat, akik a fasiszta túlerő elől a hegyekbe húzódtak vissza.

Ahogyan már említettük, a brusnói gyógyfürdő forrásainak vizéről is sok rege maradt fenn a nép ajkán. íme az egyik legérdekesebb:

Korvin Mátyást igazán szerette a nép. Hogy miért...? Azért, mert nemcsak ura, királya volt az országnak, de nagyszerű embere is, aki egyszerű ruhába öltözve járta az ország városait, falvait, és ahol csak tehette, segített, igazságot szolgáltatott a szorgalmas és becsületes embereknek. Gyakran és szívesen járt el a városok vásáraira, ahol — ahogyan ő mondta — jobban megfigyelhető az élet. Es szívesebben italozott, szórakozott valamelyik útszéli csárdában, mint a budai vár pompás, nagy kényelemre berendezett dísztermeiben, unta ugyanis a nagyurak álnokságát, kétszínűségét. Amikor csak tehette bebarangolta a gyönyörű, vadregényes szlovákiai erdőket. Barangolásai közben többnyire szénás mészégetők vagy juhászok között időzött, és ha azoknak éppen segítségre volt szükségük, munkába is állt.

Legszívesebben o romantikus erdőkkel övezett Gorám völgyébe járt. Barangolásai után a zvoleni (zólyomi) várban pihent meg, ahonnan kísérőivel vadászatokra indult.

Egyik látogatása alkalmával, ebéd közben, az egyik szolgától tudta meg, hogy a közeli erdő mélyén olyan szarvasbikót láttak, mint soha azelőtt.

— Az elmúlt héten, amikor a város főterén nagyvásár volt, az egyik vendégfogadóban újságolta egy juhász, hogy az erdőben olyan szarvas él, amelyet emberi szem még sohasem látott. Azt mesélte a juhász — újságolta Mátyásnak a szolga — hogy a hatalmas állatnak úgy csillog oz agancsa, mintha ezüsttel volna vértezve.

— Ismered azt a juhászt? — kérdezte a szolgájától Mátyás,

— Jól ismerem ... Az öreg Adóm dicsekedett vele. A Garom partján levő erdőben él.

— És a szarvasról mást nem mesélt?

— Még azt mondta, hogy a hatalmas szarvas mindennap, ugyanazon a helyen, az erdő kristályvizű patakjánál, napnyugta előtt tűnik föl.

A gyógyfürdő pavilonjai

ÍR