A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-08-16 / 33. szám

A JÖVŐ EMLÉKEI MIRŐL ÁRULKODNAK A PIRAMISOK? A hárommilliós Kairóban, a Nílus­­parti luxusszállók tetejéről tiszta idő­ben, különösen alkonyaikor, három ha­talmas gúla sziluettjének rajzolata tá­rul a szemlélődő elé a dél-nyugati ho­rizonton: Mükerinosz, Khefrén és Khe­­opsz piramisa, az emberiség történeté­nek talán legnagyobb csodái. A belvá­rostól mintegy 15—20 kilométerre, a gizai fennsíkon, a sivatag peremén emelkedik a három híres síremlék, az egyiptomi vallás legjellemzőbb sajá­tosságának, a halál utáni, túlvilági életbe vetett hitnek monumentális szimbólumaként. Sznofru utódja, Kheopsz építtette a leghatalmasabb piramist, amelynek alapterülete 53 000 négyzetméter. Ez 530 családi ház építéséhez volna ele­gendő. Mostani magassága 137 (ere­detileg 146) méter, oldalainak alapszé­lessége 230 (eredetileg 232,50) méter, s becslések szerint ép állapotában a pi­ramis 2,3 millió sziklatömböt tartal­mazott. (Ezzel a mennyiséggel, egy, egész Franciaországot körülvevő, 3 mé­ter magas falat lehetne építeni. (Egy kőkolosszus átlagban 2,5 tonnát nyo­mott, de volt köztük 15 tonnás is. A piramis súlya, 6,5 millió tonnának fe­lelt meg. Ezeket a kőtömböket a Nílus másik partjáról, a Mokkatan hegység­ből szállították az építkezés színhelyé­re. Olyan korban, amikor még sem daru. sem teherautó nem létezett. Ho­gyan tehát? Szálfákon görgetve? Alig­ha. Akkoriban, akárcsak most, Ghizá­­ban szinte csak datolyapálmák nőttek, azokra pedig nagy szükség volt a pi­ramis építőinek a táplálkozáshoz. Mi­féle erőmegfeszítéssel, hogyan cipelték ezeket a kőkolosszusokat például 146 méter magasra? Sokat vitatott kérdés ez. Tudósok és utazók fantáziáját egyaránt foglalkoz­tatta, hogy a primitív eszközökkel rendelkező egyiptomiak hogyan tudtak a piramisok építése közben felmerült technikai nehézségekkel megbirkózni. Számoljunk csak egy kicsit! Ha 20 000 munkás emberfeletti teljesít­ménnyel naponta 10 kőtömböt mozga­tott meg és helyezett egymásra, még ebben az esetben is 664 évre lett vol­na szükségük a piramis felépítéséhez! S íme a „véletlenek“: Ha a Kheopsz­­piramis magasságát megszorozzuk cgy­­milliárddal. akkor csaknem «pontosan megkapjuk a Földnek a Naptól való távolságát. Puszta véletlen. Az a hosszúsági kör, amely a Khe­­opsz-piramist átszeli, kontinenseket és óceánokat oszt két egyenlő részre. Ez is csupán véletlen. Ludolf, holland matematikus a 16. század végén kiszámította a „Pi“ ér­tékét, melynek segítségével meghatá­rozható a kör kerülete. Ha a Kheopsz­­piramis alapkerületét elosztjuk a ma­gasság kétszeresével, hajszálpontosan megkapjuk a 4000 évvel később kide­rített Ludolf-féle számot a „Pi“ érté­két. Talán ez is véletlen? Nem! Nem lehet puszta véletlenként elintézni valamennyi matematikai és asztronómiai szabályszerűséget, amit a piramisépítkezések mutatnak — állítja logikusan a film. S még egy érdekesség: Amikor 1967- ben a tudósok a piramisok belsejét modern sugártechnikával átvilágítot­ták, kénytelenek voltak eredménytele­nül távozni. Először történt meg, hogy a műszerek nem szolgáltattak kiérté­kelhető eredményeket. Egy régi egyip­tomi mondás így szól: „A világ retteg áz időtől, de az idő csak a piramisok­tól retteg.“ Kheopszétól nem messze fekszik Khephrén fáraó piramisa, s e völgy­épület közelében áll a legendákat ter­mő egyik leghíresebb egyiptomi em­lék, a Szfinx. A titokzatosság jelképé­nek oroszlántestét és emberfejét egyet­len sziklából vésték ki, mérete szin­te kolosszális. 20 méter magas, 57 mé­ter hosszú, s az arcszélessége 5 mé­ter. Kora ismeretlen. Fennállása óta zarándokok tízezrei keresték fel híres jóslataiért. Mellső lábai között ma is áll egy vörös gránit emlékkő IV. That­­mesz fáraó feliratával, amelyet az uralkodó egy nevezetes esemény em­lékére állított. Neki ugyanis „megszó­lalt" álmában a Szfinx és arra kérte, szabadítsa ki a homokból. A derék if­jú megtette, s „hálából“ a Szfinx fá­raót csinált belőle. A Nílus völgyében fekszik Luxor, arabul El-Ukszor, az ókorban Théba. A városról már nagyon régi útiköny­vek is megemlékeznek, ez volt a fá­raók hajdani székhelye. A fennsíkra épült város egyes pont­jairól nagyszerű kilátás nyílik a Ki­rályok Völgyére. A fáraók idejében oda, sziklákba vájt sírokba temették a királyokat, s innen a neve. A barlang­szerű bejáratok mögött meredek lép­csők és kacskaringós zegzugos folyó­sok vezetnek a sziklasírokhoz. Száz méter mélyen a sziklába vájva talál­ható II. Szethos király sírja. Magát a sírkamrát, de a négyszögletes osz­lopokat és a domborműveket is a szik­lából farágták ki. A falakat, mint ahogy a többi sírkamráét is, gyönyö­rű festmények díszítik. Ezeket nem nappali fényben festették. A boltozat azonban nem mutat koromnyomokat, így hát olajlámpát vagy fáklyát sem használhattak. A tudósok közül sokan azt állítják, hogy bonyolult tükörrendszerek segít­ségével világították meg a régi egyip­tomiak a kamrát. De az akkor ismert ezüst tükrök a rájuk eső fénynek csak 40 %-át továbbították. Ezt ki is pró­bálták. s néhány forduló után meg­szűnt a fény. Ugyanez történt korunk tükreinél is, csak egy kicsivel később. Hát akkor milyen fényforrást hasz­nálhattak? Hogyan készültek azok a különös figurák a sírkamrák falain, amelyek mindegyike kapcsolatban áll az éggel, a világűrrel, ahogy ezt a kü­lönböző szimbólumok mutatják. Valamennyi királysír közül Tutan­­kamoné a legkisebb, de a leghíresebb. Csaknem teljes épségben 1922-ben Ho­ward Carter fedezte föl. Megállapítot­ták, hogy az összes többi fáraó-sírral szemben Tutankamoné az egyetlen, melyet nem fosztottak ki a sírrablók. Bár körülbelül két évszázaddal a gyer­mek-fáraó halála után az ő nyughe­lyét is meglátogatták a fosztogatók, mégis ez az egyetlen, amely megőrizte teljes gazdagságát. (Kincseiből, felfe­dezésének 50 éves jubileuma alkalmá­ból, Londonban emlékkiállítást is ren­deztek.) Megtalálták a 19 évesen elhunyt „isten-király“ múmiáját is, aki egyéb­ként hitt a feltámadásban, s tetemét is ennek megfelelően készítették elő. Vagyis olyan eljárást alkalmaztak, amivel fenn tudták tartani az elhunyt fizikai lényét. A mumifikálást mindeddig vallási rí­tusként magyarázzák. De nem elkép­­zelhető-e, hogy tökéletlen utánzása volt annak a testkonzerválásnak, amit az egyiptomiak a földöntúli látogatók­tól lestek el? A monumentális Kheopsz-piramis keresztmetszete Tutankamon sírja — a leghíresebb piramis 100 50 100 200 300 400 BIRICZ TIBOR

Next

/
Thumbnails
Contents