A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-16 / 33. szám
ERNST THÄLMANN (1886 IV. 16. — 1944. VIII. 18.) Thälmann elvtárs hosszú évekig elnöke volt a Németországi Kommunista Pártnak, s ezen kívül a nemzetközi munkásmozgalom egyik élharcosa. Szülővárosában (Hamburg) lépett be a közlekedési alkalmazottak szakszervezetébe és a szociáldemokrata pártba. 1906-ban ő is aktívan részt vett abban a sztrájkhullámban, amely az 1905— 1907-es első orosz burzsoádemokrata forradalom hatására alapjaiban rendítette meg az akkori Németországot. Később a szakszervezetben tevékenykedett és következetesen szembeszáll a szakszervezeti és a szociáldemokrata vezetők reformista, jobboldali politikájával. Az első világháború éveiben kikerült a harctérre és a háborúellenes propaganda terjesztője volt a frontkatonák között. A Németországi Független Szociáldemokrata Pártban, melybe 1917-ben lépett be Ernst Thälmann, hamarosan a hamburgi szervezet élére került és mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom rendíthetetlen híve, részt vett azon akciók szervezésében, melyeket a hamburgi proletariátus rendezett, hogy szolidaritásáról biztosítsa a szovjetek Oroszorszógát a polgárháború és a külföldi intervenció nehéz éveiben. A Független Szociáldemokrata Párt jobboldali beállítottságú vezetői ellen vívott eszmei-politikai harca idején lépett be a Németországi Kommunista Pártba. Már 1921-ben a Németországi Kommunista Párt KB tagja lett Thälmann. Következetesen harcolt a párt opportunista vezetősége, főként Brandler és Thalheimer ellen, akiket később ki is zártak az NKP soraiból. Thälmann vezetése alatt lázadtak fel a hamburgi munkások 1923 októberében. 1924-ben az NKP küldötte a Birodalmi Országgyűlésben. 1925-től az NKP elnöki posztját töltötte be. Ezt a tisztséget viselte haláláig. De nemcsak az NKP-ben dolgozott, hanem a III. Internacionálé szerveiben is. Először mint a Kommunista Internacionálé *VB tagjelöltje és 1928—1943-ban annak rendes tagjaként. A fasizmus uralomra jutása után azon fáradozott, hogy a német munkásosztály egységes frontba tömörüljön. Ez a törekvése azonban sikertelen maradt, ami többek között a szociáldemokrata párt jobboldali vezetőinek megalkuvó politikája bűnéül róható fel. A nácik nem felejtettek és nem bocsájtották meg Thölmannak, hogy mennyire megnehezítette a hatalomra jutásukat. 1933 márciusában elfogták, bebörtönözték és több mint 11 évig szigorú elszigeteltségben tartották. Ernst Thälmann azonban még a börtönben is osztálya hű fia maradt, egészen a haláláig. * Végrehajtó bizottság Amerre csak nézel, homok és homok; végeláthatatlan sivatog, és a nap perzsel, mintha fizetnék érte. Hétszáz kilométer ezen a hullámos terepen, aloposan próbára teszi az utasok idegeit, meg a gépjárművet is. Borzasztó egyhangúság!... Száz és száz kilométer, de sehol nem találkozunk élő emberrel. Leírhatatlan érzés ez, amit az ember csak saját bőrén tapasztalhat, de le nem írhat tökéletesen. S az út végén Djanet, 'ez a maga nemében páratlan városka, ez a zöld oázis. Talán azt sem tudnák, hogy létezik egy ilyen nevű emberi település az afrikai kontinensen, ha a városka közelében, a Tasszili-hegységben nem fedeztek volna fel történelem előtti sziklarajzokat. Djanetből indultak el az expedíciók és a turisták, hogy a hegység sziklarengetegében, útvesztőiben, fennsíkjain, száraz folyómedreiben, szakadékos vízmosásaiban felkeressék a sziklába vájt, talán évezredek óta lakatlan városokat. Djanet maga egy festői szépségű völgyben épült, néhány forrás körül. A házai agyagból készültek, a szegényebbek pedig pálmalevéllel fedett kunyhókban laknak. Az út másik olDatolyapálmák Djanet városka völgyében, a kopár, kietlen sziklák között szemderitő látvány a pálmaligetek zöldje dalán buja zöld pálmaligetek virulnak a halott sivatag ölén, a nap könyörtelen tüzében. A városka „főutcáján" néhány üzlet, iparosműhelyek, de itt von a városháza és az iskola is. Másra talán nincs is szükség, hiszen a tuaregek a sivatag fiai és éppen ezért nagyon igénytelen emberek. Az algériai kormány ugyan már eddig is sokat tett értük, de az oázis évszázadok folyamán kialakult életritmusát még nem tudta lényegesen megváltoztatni. Datolyapólmák, kecskék és tevék képezik itt a szegényes földművelés alapját, és a víz okozza a legtöbb gondot, jelenti a legnehezebb munkát. De azért itt Djanetben is' született egy új foglalkozási ág, s ez az idegenvezetés. Nem itt az oázis, a városka területén van szükség az idegenvezetőre, hiszen azt a turista egyedül is gyorsan bejárhatja, ha kíváncsi a pálmaligetekre és a barna agyagházikókrol... Akkor kell az idegenvezető, ha valaki el akar jutni a sziklarajzokhoz, mert idegenvezető nélkül nem indulhat el a sziklavadon útvesztőibe. S ezek a sziklarajzok az utóbbi időben igen-igen divatba jöttek. És éppen azért, hogy ezek a felbecsülhetetlen értékű alkotások az egész emberiség közkincsévé válhassanak, az algériai kormány nemzeti parkká nyil-és sziklarajzok A pálmaligeteket állandóan öntözik. Az egész öntözőberendezés anyagát a datolyapálma szolgáltatja, még a kötelek is pálmarostból készülnek vánította ezt a területet, melynek hivatalos központja is Djanetben van. Az érdekesség kedvéért elmondjuk még, hogy ennek a területnek államilag védett nemzeti parkká nyilvánításában része van a Csehszlovák Természetvédő Szövetségnek is, mely több expedíciót küldött ki erre a vidékre, ők fedezték fel, hogy a Tasszili-hegység vizeinek növényvilága a maga nemében egyedülálló az egész világon. És ha már a víznél tartunk, akkor térjünk csak vissza Djanetba. Az oázis, a zöld pálmaligetek létfeltétele a víz. Víz nélkül elnéptelenedne ez a városka és a sivatag örökké mozgó homokjának prédájává válna a szemgyönyörködtető, életadó pálmaligetek zöldje. Nyáron azonban kevés a források vize és az öntözéshez igénybe kell venni a kutakat is. A pálmából készített öntözőberendezések a djaneti emberek mesterművei, s ezeknek köszönhetik életüket a lakosok és a pálmaligetek egyaránt. A kutak vize piszkos, iszapos, de VIZ, a NAGY ÉLETADÓ, mely ömlik, egyre ömlik a ligetek szikkadt földjére, újra és újra életet ad, gyermekkacagással és üde zöld színnel díszíti fel a Szaharának ezt a félreeső zugát. Két djaneti gyermek — az ő világuk véget ér a sziklák között, a sivatag sivá homokján, mert a legközelebbi emberi település nagyon messze van A turisták egyre gyakrabban keresik fel ezt a városkát és igy a djaneti férfiak egy része mint idegenvezető keresi meg a „mindennapi kenyerét"
