A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-08-16 / 33. szám

— Ideje már, hogy a mi falunk is belekerüljön az újságba — mondja. — Eddig minden újságíró elkerült minket, csak azt nem tudom, miért... Megkínálhatom valamivel? — Köszönöm! — tesz elhárító moz­dulatot az újságíró. Aztán elmondja jövetele célját s érdeklődik: hol ta­lálja meg a szervizt... mire az el­nök megvakarja a füle tövét. — Az a helyzet, hogy a szerviz vezetője elutazott három napra, va­lamiféle iskolázásra, de a Széles Ja­nit ott találja, ő majd eligazítja. — Csinos a műhelyvezető lánya — jegyzi meg az újságíró hamiskásan —, rendkívül csinos. — Csinos bizony mind a három!... Hogv ezek az újságírók mi mindent nem tudnak — nevet fel az elnök. Harsogó, jóízű a nevetése. Általá­ban a gondtalan emberek tudnak hasonlóan nevetni, bár egy elnökről nem igen tételezhető fel a gondta­lanság. — A legidősebb Prágába ment férjhez, kutatóintézetben dol­gozik a férjével együtt... A közép­ső a kassai klinikán működik, dok­tornő, nagyon komoly kislány volt mindig... A legkisebb, az Éva, az a szélcsap, meg Galagonyáson ta­nít ... Boldog ember lehet a Jani, hogy ilyen jól sikerült lányai van­nak. Megjegyzem, rá sincs panasz — pergeti a nyelvét szaporán az elnök. (Jó lesz kereket oldani, különben a riportból nem lesz semmi.) Kitűnő szakember, amint mondják: rá se néz az autóra, máris tudja, mi a ba­ja. Egy kicsit nagyszájú, igaz, oly­annyira az, hogy meg lehet tőle ijed­ni. Nagy, behemót, mint a gőzhen­ger, majd meglátja!... A szervizt könnyen megtalálja, irányjelző táb­lák mutatják az utat — magyarázza az elnök menet közben, egészen a kocsiig kíséri ki a vendégét. — Ott a templom mellett kanyarodjon bal­ra ... Aztán ha megéhezik, csak jöj­jön, éppen csirkét vágott reggel a feleségem, kettőt is! — Az utolsó szót már úgy kiabálja az elrobogó kocsi után. — Köszönöm, majd jelentkezek! kiáltja vissza az újságíró s int a ke­zével. Jól alakul a helyzet, kedves, vendégszerető emberek laknak erre­felé. Közben eszébe ötlik nagyapja 'gyakori mondása: „Nyugtával di­csérd a napot!“ A szerviz elé érve behúzza a kézi­féket és kiszáll a kocsiból. Megszo­kott, jól ismert kép tárul eléje: a lebetonozott udvaron egymás he­­gyén-hátán állnak a javításra váró kocsik. Hátul, a világos és tágas csarnokban serényen folyik a mun­ka: motort túráztatnak, kalapálnak, s liláskéken villog a hegesztőpisz­toly. Fénye átver a hosszú ablakso­ron, mint nagyon távoli villámlás a látóhatár aljáról., A sorompót húzogató kapuőr némi bizalmatlansággal pislog az idegen­re, főleg az oldalán csüngő fényké­pezőgépre meg a kezében szoronga­tott jegyzetblokkra. — Kit keres az elvtárs? — kérdi kissé mogorván. Nem durván, nem tolakodóan, inkább valami hivatalos féle hangsúllyal. Láthatóan idegesíti az idegen hosszú, hallgatag nézelő­dése. — Széles Jánost keresem, nagyapa, vele szeretnék beszélni... ha lehet. — Hivatalosan, vagy mint magán­ember ? — kérdi akkurátosan az öreg kapuőr. Deres bajsza hegyes villa­ágként mered kétfelé. Dús, bozontos szemöldöke is messzire fehérít, mint­ha két hatalmas hópehely pottyant volna a szeme fölé — furán pislog alóla. — Az újságtól jöttem, írni akarok magukról. Magáról is, nagyapa, ha nem veszi rossz néven. — Az más, így már egészen más a helyzet — enyhül még az öreg nyomban s megelevenedik. — No, jöjjön az elvtárs, megkeressük a Ja­nit, mert innen aztán kiabálhat az ember neki. — Jani, hallod, gyere gyorsan, ke­resnek — kiabálja a szerelőcsarnok szélesre tárt ajtajában. Azzal sapká­jához emeli a kezét és visszaballag a sorompóhoz. Rákönyököl s nézi a napfényes utcát, hallgatja a lombok közt. csivitelő madarakat, talán újra álmodja az ifjúságát, de az is lehet, hogy az égkerek világon semmire sem gondol, csak áll ott hajlottan, kötelességszerűen és kész. Hatalmas, tagbaszakadt férfi lép­ked a csarnok mélyéből az újság­író felé. Útközben megtörli az ola­jos kezét s jön szélesen, hatalmasan, mint egy lépegető toronydaru. Ettől az embertől tényleg meg lehet ijedni. — Széles — mutatkozik be kur­tán. — Kovács Attila újságíró ... — No, fene, csak nem rólunk akar írni az elvtárs? — kérdi kemény, feszes, érces hangon. Ez a hang a jutási őrmesterekre emlékezteti az újságírót. Az arcába néz. Fura érzé­se támad: mintha valahol, valami­kor már látta volna ezt az arcot. Bár az is lehet, hogy téved. — Ha már egyszer itt vagyok, gondoltam, írok valamit. — Ha már egyszer itt van ... szó­val nem azért jött, hogy írjon is va­lamit, hanem csak azért ír, mert itt van. Nem rossz! Felnevettek. — Hát tessék! — mutat körbe a műhelyvezető —, nézelődjön, jegyez­­gessen, kérdezősködjön az emberek­től. Akit itt lát, mind szavahihető. Aztán tőlem is megkérdezhet egyet s mást, ha érdemesnek tart rá. — Köszönöm! — mondja az újság­író s rágyújt, Szélest is megkínálja. — Egyébként üdvözli a lánya... a legkisebb, a galagonyási tanítónő. — öt meg honnan ismeri? — néz nagyot az apa. Az újságíró elmondja, hogyan is­merkedtek meg, s kihangsúlyozza, hogy helyes, talpraesett lány, büszke lehet rá az ápja. — Ha tudná, mennyi bajom volt nekem azzal a csitrivel — sóhajt a műhelyvezető. — Az istennek sem akart tovább tanulni, mindenáron fodrásznő akart lenni. Nekem persze nem tetszett. Nem mintha lenézném a fodrászokat, hiszen én is munkás­ember vagyok, nyakig olajos ... Va­lahogy mégis sikerült rábírnom a továbbtanulásra. Mondom, nem szé­gyened magad, a két nővéred kita­nult, te meg, neked meg büdösít a tanulás!... Most már örül, hálálko­dik, jó, hogy olyan keményen fog­tam, mondja. Hiába, ilyenek ezek a mai fiatalok, nem hallgatnak az idősebbre, csak akkor eszmélnek fel, ha már bajba jutottak, de akkor már rendszerint késő ... Igaz, annak idején mi se sokat adtunk az öre­gek szavára, beszéld bolond bajodat, majd megunod, gondoltuk, aztán ahogy esett úgy puffant... Aztán kinek sikerült az élete, kinek nem. Dehát akkoriban azért más világ járta... Milyen nevet is mondott az imént? — Kovács Attila. — Kovács ... Kovács ... — dör­zsöli az állát elgondolkodva Széles. — Ismerem. Olvasom az írásait. Új­ságolvasó ember vagyok — mondja dicsekvőn. — Vacsora után mindig átfutom a lapokat, s ha találok va­lami érdekeset, el is olvasom. Hogy ne hazudjak: a múlt héten például elolvastam a hűtőgépgyárról írt cik­két. Ugye maga írta? — Én. No, látja!... Valóban olyan jól mennek ott a dolgok? — Ha egyszer azt írtam. — Jó, jó, a papír nem ellenkezik. — A papír valóban nem, de én igen: csakis az igazságnak és té­nyeknek megfelelő dolgokat írom meg. Abban a cikkben például őszintén és nyíltan megírtam az igazgató fölényeskedését, nem éppen emberinek nevezhető magatartását. Miért? Mert az az igazság. Viszont az is tény, hogy az igazgató helyte­len fellépése és magatartása ellené­re, irányításával a gyárban kiváló eredményeket érnek el a dolgozók. Ez már így van: együtt jár a fény az árnyékkal... Például itt, ebben az újonnan épült szervizben minden a legnagyobb rendben van? — Hát... — akad el a nagydarab férfi szava, vakarózik, zavartan pis­log: mit akar ez az újságíró, provo­kál, valami a fülébe jutott és most ki akarja ugratni a nyulat a bokor­ból? Talán csak nem az a célja, hi­szen olyan becsületesnek látszik. — Nagyjából igen, nagyjából igen, elv­társam. — Vagyis magyarra fordítva ez annyit jelent, hogy azért akadnak hibák is. (Folytatjuk) GOETHE VÍZSZINTES: 1. Goethe egyik mon­dását idézzük, folytatva a függőleges 13, és 23. sorban. 13. Észak-atlanti Szövetség angol nevének rövidítése. 14..........lázadása, Szabó Béla regénye. 15. Párolgó. 16. Ad acta. 17. J-betűvel az elején üvegiparáról ismert német­­országi város. 18. Növényi ital névelő­vel. 19. Juttatom. 20. Arzénban van! 21. Kicsinyítő képző. 22. Gárdonyi is­mert színdarabja. 23. A-betűvel a vé­­-gén: németországi kikötőváros. 24. Termést betakarít. 25.........herceg, Bo­rodin operája. 26. E-betüvel a végén: kérődző emlősállat. 27. Magyaros ru­ha. 28..........Allan Poe, amerikai író. 30. Kiló szlovákul tbsz. 31. A sav jel­ző is lehet. 32. Német tartós kenyér­­féleség (fon.). 33. Milyen. 34. Bécsi to­jás. 35. Fedd. 36. Tengely szlovákul. 37. E. betűvel: méhhím. 38. Okos. 40. Hol szlovákul. 41. Régi római pénz. 42. Z-betűvel a végén: a tőzsdei pa­pírok árfolyamesése. 43. Vízisportot űz. 44. Mássalhangzó kiejtve és lágy fém. 45..........fere ikerszava. 46. For­tély. 48. Becsap. 49. Igekötő és nem mozog. 51. Zizi betűi. 52..........Károly, híres magyar festőművész. 54. N-be­­tűvel a végén: híres üdülőhely Tirol­ban. 55...........iacta est. 56. Olasz ten­ger. 57. Igavonó. 58. Dölyf. FÜGGŐLEGES: 1. Zola regényhős­nő. 2. Becézett női név. 3. Molybdae­num vegyjele. 4. Hazai traktor-már­ka. 5. Figyelmes. 6. Olasz királynő. 7. Hangtalan tőke. 8..........Sándor, ma­gyar író. 9. Vegyjele Pl. 10. A Hol­land Légiforgalmi Társaság neve. 11. Csapadék. 12. A szájüregben van. 18. Azonos a vízszintes 22-el. 19. Oda. 20. Folyó Olaszországban. 22. Kutyafaj. 24. Régebbi csehszlovák motorgépkocsi­­márka. 25. Szláv férfinév. 26. Linz betűi felcserélve. 27. Égitest. 29. Ma Szlovákiában. 30. Vadregényes. 31. Kérdés. 33. Szem betűi. 34. Felvesz. 36. Szájvíz-márka. 38. Serlegben van! 39. Sportol. 40. Szlovák lelkész. 42. Elis­mer valamit. 44. Napszak. 45. Objec­­tum magyar neve. 46. Szlovák cél. 47. Az arc része. 48. Írországi kikötővá­ros. 50. Több pápa neve. 51. Becézett női név. 52. Laoszi néptörzs. 53. Függ. 55. Szovjet repülőgépjelzés. 56. Hang­talan Máté. 57. Fegyverét használja. Beküldendő a vízszintes 1, függőle­ges 13, és 23. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 na­pon belül. Az előző rejtvény helyes megfejtése: Nyomor — A dada — A tanítónő — Lyon Lea — Két szőke asszony — A kétlelkű asszony. Könyvet nyertek: — a zárójelben megjelölt számú keresztrejtvények helyes megfejtéséért — Túry Júlia, Koáuthy (25); Plachy Imre, KoSice (26); Varga Károly, Ladice (27); Pa­­taky Karolina, Samorín (28). KÉR ÉSZT R E J T V É N Y

Next

/
Thumbnails
Contents