A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-16 / 33. szám
— Ideje már, hogy a mi falunk is belekerüljön az újságba — mondja. — Eddig minden újságíró elkerült minket, csak azt nem tudom, miért... Megkínálhatom valamivel? — Köszönöm! — tesz elhárító mozdulatot az újságíró. Aztán elmondja jövetele célját s érdeklődik: hol találja meg a szervizt... mire az elnök megvakarja a füle tövét. — Az a helyzet, hogy a szerviz vezetője elutazott három napra, valamiféle iskolázásra, de a Széles Janit ott találja, ő majd eligazítja. — Csinos a műhelyvezető lánya — jegyzi meg az újságíró hamiskásan —, rendkívül csinos. — Csinos bizony mind a három!... Hogv ezek az újságírók mi mindent nem tudnak — nevet fel az elnök. Harsogó, jóízű a nevetése. Általában a gondtalan emberek tudnak hasonlóan nevetni, bár egy elnökről nem igen tételezhető fel a gondtalanság. — A legidősebb Prágába ment férjhez, kutatóintézetben dolgozik a férjével együtt... A középső a kassai klinikán működik, doktornő, nagyon komoly kislány volt mindig... A legkisebb, az Éva, az a szélcsap, meg Galagonyáson tanít ... Boldog ember lehet a Jani, hogy ilyen jól sikerült lányai vannak. Megjegyzem, rá sincs panasz — pergeti a nyelvét szaporán az elnök. (Jó lesz kereket oldani, különben a riportból nem lesz semmi.) Kitűnő szakember, amint mondják: rá se néz az autóra, máris tudja, mi a baja. Egy kicsit nagyszájú, igaz, olyannyira az, hogy meg lehet tőle ijedni. Nagy, behemót, mint a gőzhenger, majd meglátja!... A szervizt könnyen megtalálja, irányjelző táblák mutatják az utat — magyarázza az elnök menet közben, egészen a kocsiig kíséri ki a vendégét. — Ott a templom mellett kanyarodjon balra ... Aztán ha megéhezik, csak jöjjön, éppen csirkét vágott reggel a feleségem, kettőt is! — Az utolsó szót már úgy kiabálja az elrobogó kocsi után. — Köszönöm, majd jelentkezek! kiáltja vissza az újságíró s int a kezével. Jól alakul a helyzet, kedves, vendégszerető emberek laknak errefelé. Közben eszébe ötlik nagyapja 'gyakori mondása: „Nyugtával dicsérd a napot!“ A szerviz elé érve behúzza a kéziféket és kiszáll a kocsiból. Megszokott, jól ismert kép tárul eléje: a lebetonozott udvaron egymás hegyén-hátán állnak a javításra váró kocsik. Hátul, a világos és tágas csarnokban serényen folyik a munka: motort túráztatnak, kalapálnak, s liláskéken villog a hegesztőpisztoly. Fénye átver a hosszú ablaksoron, mint nagyon távoli villámlás a látóhatár aljáról., A sorompót húzogató kapuőr némi bizalmatlansággal pislog az idegenre, főleg az oldalán csüngő fényképezőgépre meg a kezében szorongatott jegyzetblokkra. — Kit keres az elvtárs? — kérdi kissé mogorván. Nem durván, nem tolakodóan, inkább valami hivatalos féle hangsúllyal. Láthatóan idegesíti az idegen hosszú, hallgatag nézelődése. — Széles Jánost keresem, nagyapa, vele szeretnék beszélni... ha lehet. — Hivatalosan, vagy mint magánember ? — kérdi akkurátosan az öreg kapuőr. Deres bajsza hegyes villaágként mered kétfelé. Dús, bozontos szemöldöke is messzire fehérít, mintha két hatalmas hópehely pottyant volna a szeme fölé — furán pislog alóla. — Az újságtól jöttem, írni akarok magukról. Magáról is, nagyapa, ha nem veszi rossz néven. — Az más, így már egészen más a helyzet — enyhül még az öreg nyomban s megelevenedik. — No, jöjjön az elvtárs, megkeressük a Janit, mert innen aztán kiabálhat az ember neki. — Jani, hallod, gyere gyorsan, keresnek — kiabálja a szerelőcsarnok szélesre tárt ajtajában. Azzal sapkájához emeli a kezét és visszaballag a sorompóhoz. Rákönyököl s nézi a napfényes utcát, hallgatja a lombok közt. csivitelő madarakat, talán újra álmodja az ifjúságát, de az is lehet, hogy az égkerek világon semmire sem gondol, csak áll ott hajlottan, kötelességszerűen és kész. Hatalmas, tagbaszakadt férfi lépked a csarnok mélyéből az újságíró felé. Útközben megtörli az olajos kezét s jön szélesen, hatalmasan, mint egy lépegető toronydaru. Ettől az embertől tényleg meg lehet ijedni. — Széles — mutatkozik be kurtán. — Kovács Attila újságíró ... — No, fene, csak nem rólunk akar írni az elvtárs? — kérdi kemény, feszes, érces hangon. Ez a hang a jutási őrmesterekre emlékezteti az újságírót. Az arcába néz. Fura érzése támad: mintha valahol, valamikor már látta volna ezt az arcot. Bár az is lehet, hogy téved. — Ha már egyszer itt vagyok, gondoltam, írok valamit. — Ha már egyszer itt van ... szóval nem azért jött, hogy írjon is valamit, hanem csak azért ír, mert itt van. Nem rossz! Felnevettek. — Hát tessék! — mutat körbe a műhelyvezető —, nézelődjön, jegyezgessen, kérdezősködjön az emberektől. Akit itt lát, mind szavahihető. Aztán tőlem is megkérdezhet egyet s mást, ha érdemesnek tart rá. — Köszönöm! — mondja az újságíró s rágyújt, Szélest is megkínálja. — Egyébként üdvözli a lánya... a legkisebb, a galagonyási tanítónő. — öt meg honnan ismeri? — néz nagyot az apa. Az újságíró elmondja, hogyan ismerkedtek meg, s kihangsúlyozza, hogy helyes, talpraesett lány, büszke lehet rá az ápja. — Ha tudná, mennyi bajom volt nekem azzal a csitrivel — sóhajt a műhelyvezető. — Az istennek sem akart tovább tanulni, mindenáron fodrásznő akart lenni. Nekem persze nem tetszett. Nem mintha lenézném a fodrászokat, hiszen én is munkásember vagyok, nyakig olajos ... Valahogy mégis sikerült rábírnom a továbbtanulásra. Mondom, nem szégyened magad, a két nővéred kitanult, te meg, neked meg büdösít a tanulás!... Most már örül, hálálkodik, jó, hogy olyan keményen fogtam, mondja. Hiába, ilyenek ezek a mai fiatalok, nem hallgatnak az idősebbre, csak akkor eszmélnek fel, ha már bajba jutottak, de akkor már rendszerint késő ... Igaz, annak idején mi se sokat adtunk az öregek szavára, beszéld bolond bajodat, majd megunod, gondoltuk, aztán ahogy esett úgy puffant... Aztán kinek sikerült az élete, kinek nem. Dehát akkoriban azért más világ járta... Milyen nevet is mondott az imént? — Kovács Attila. — Kovács ... Kovács ... — dörzsöli az állát elgondolkodva Széles. — Ismerem. Olvasom az írásait. Újságolvasó ember vagyok — mondja dicsekvőn. — Vacsora után mindig átfutom a lapokat, s ha találok valami érdekeset, el is olvasom. Hogy ne hazudjak: a múlt héten például elolvastam a hűtőgépgyárról írt cikkét. Ugye maga írta? — Én. No, látja!... Valóban olyan jól mennek ott a dolgok? — Ha egyszer azt írtam. — Jó, jó, a papír nem ellenkezik. — A papír valóban nem, de én igen: csakis az igazságnak és tényeknek megfelelő dolgokat írom meg. Abban a cikkben például őszintén és nyíltan megírtam az igazgató fölényeskedését, nem éppen emberinek nevezhető magatartását. Miért? Mert az az igazság. Viszont az is tény, hogy az igazgató helytelen fellépése és magatartása ellenére, irányításával a gyárban kiváló eredményeket érnek el a dolgozók. Ez már így van: együtt jár a fény az árnyékkal... Például itt, ebben az újonnan épült szervizben minden a legnagyobb rendben van? — Hát... — akad el a nagydarab férfi szava, vakarózik, zavartan pislog: mit akar ez az újságíró, provokál, valami a fülébe jutott és most ki akarja ugratni a nyulat a bokorból? Talán csak nem az a célja, hiszen olyan becsületesnek látszik. — Nagyjából igen, nagyjából igen, elvtársam. — Vagyis magyarra fordítva ez annyit jelent, hogy azért akadnak hibák is. (Folytatjuk) GOETHE VÍZSZINTES: 1. Goethe egyik mondását idézzük, folytatva a függőleges 13, és 23. sorban. 13. Észak-atlanti Szövetség angol nevének rövidítése. 14..........lázadása, Szabó Béla regénye. 15. Párolgó. 16. Ad acta. 17. J-betűvel az elején üvegiparáról ismert németországi város. 18. Növényi ital névelővel. 19. Juttatom. 20. Arzénban van! 21. Kicsinyítő képző. 22. Gárdonyi ismert színdarabja. 23. A-betűvel a vé-gén: németországi kikötőváros. 24. Termést betakarít. 25.........herceg, Borodin operája. 26. E-betüvel a végén: kérődző emlősállat. 27. Magyaros ruha. 28..........Allan Poe, amerikai író. 30. Kiló szlovákul tbsz. 31. A sav jelző is lehet. 32. Német tartós kenyérféleség (fon.). 33. Milyen. 34. Bécsi tojás. 35. Fedd. 36. Tengely szlovákul. 37. E. betűvel: méhhím. 38. Okos. 40. Hol szlovákul. 41. Régi római pénz. 42. Z-betűvel a végén: a tőzsdei papírok árfolyamesése. 43. Vízisportot űz. 44. Mássalhangzó kiejtve és lágy fém. 45..........fere ikerszava. 46. Fortély. 48. Becsap. 49. Igekötő és nem mozog. 51. Zizi betűi. 52..........Károly, híres magyar festőművész. 54. N-betűvel a végén: híres üdülőhely Tirolban. 55...........iacta est. 56. Olasz tenger. 57. Igavonó. 58. Dölyf. FÜGGŐLEGES: 1. Zola regényhősnő. 2. Becézett női név. 3. Molybdaenum vegyjele. 4. Hazai traktor-márka. 5. Figyelmes. 6. Olasz királynő. 7. Hangtalan tőke. 8..........Sándor, magyar író. 9. Vegyjele Pl. 10. A Holland Légiforgalmi Társaság neve. 11. Csapadék. 12. A szájüregben van. 18. Azonos a vízszintes 22-el. 19. Oda. 20. Folyó Olaszországban. 22. Kutyafaj. 24. Régebbi csehszlovák motorgépkocsimárka. 25. Szláv férfinév. 26. Linz betűi felcserélve. 27. Égitest. 29. Ma Szlovákiában. 30. Vadregényes. 31. Kérdés. 33. Szem betűi. 34. Felvesz. 36. Szájvíz-márka. 38. Serlegben van! 39. Sportol. 40. Szlovák lelkész. 42. Elismer valamit. 44. Napszak. 45. Objectum magyar neve. 46. Szlovák cél. 47. Az arc része. 48. Írországi kikötőváros. 50. Több pápa neve. 51. Becézett női név. 52. Laoszi néptörzs. 53. Függ. 55. Szovjet repülőgépjelzés. 56. Hangtalan Máté. 57. Fegyverét használja. Beküldendő a vízszintes 1, függőleges 13, és 23. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül. Az előző rejtvény helyes megfejtése: Nyomor — A dada — A tanítónő — Lyon Lea — Két szőke asszony — A kétlelkű asszony. Könyvet nyertek: — a zárójelben megjelölt számú keresztrejtvények helyes megfejtéséért — Túry Júlia, Koáuthy (25); Plachy Imre, KoSice (26); Varga Károly, Ladice (27); Pataky Karolina, Samorín (28). KÉR ÉSZT R E J T V É N Y
