A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-16 / 33. szám
A HÉT FOLYTATÁSOS KÉPES FILMREGÉNYE • Szlovák filmdráma • Irta: Dr. Mi lói Krno • Rendezte: Stefan über 1. A A nop már jócskán az erdő fölé kapaszko-I* dott s egyre melegebben sütött, o dérlepte fenyőkről páro szállt föl és víz csepegett. Csak az árnyékban meg az árkokban volt még fehér a fogy. A völgy fölött lassan húzódott el a ritkuló köd, a gyorsvizű patak megcsillómlott a szürkeség alól, s visszatükrözte a napot. A völgy fölötti erdészlakban, ahol a partizánok megfigyelőállást létesítettek, megkezdődött az élet. A reggel napfényes, de hűvös volt, s mivel az éjjeli hideg fölfrissítette a levegőt, az emberek élénkebben mozogtak. Dusán, a fiatal partizán a betegeket ápolta. Munkáját nagy gonddal végezte, de Jelánál időzött a legtöbbet, akit harcostársai a fasiszták fogságából szabadítottak ki. ^ Jela szépsége valamennyiüket bámulatba “* ejtette. Gesztenyeszínű haja úgy csillogott, mintha arra a hajnal rakta volna fel fényét, kék szeme pedig időnként fellángolt, s a láztól kipirult rózsás arcára ibolyaszínű árnyék esett belőle. Dusán a lány mellé ült. Jela sebesült kezéről óvatosan leszedte a kötszert. A sebet megvizsgálta, kitisztította, majd gondosan bekötözte. — Sajnos, nincs gyógyszerünk, és a kötszer is elfogyott. Le kell mennem a faluba. Alkoholt, gyógyszert és kötszert kell hoznom! A seb begyulladt, gennyesedik. De ne félj, néhány napon belül rendbejön — vigasztalta Dusán a lányt. Jela nem válaszolt. Két szemében csillogó könnycsepp ragyogott. Az erdészlak előtt tábortűz körül melegedtek ■^* a harcosok. Amikor a partizánparancsnok megpillantotta az erdészlak ajtajábon Dusánt, magához intette. — Már régen meg akartalak kérdezni: Igaz, hogy orvosnak tanultál, vagy ezt csak azért mondod, hogy a lány körül legyeskedhess? — kérdezte mosolyogva a parancsnok. — Orvostanhallgató voltam. Négy szemesztert végeztem. — És miért hagytad abba? Kidobtak? — Nem, magamtól hagytam ott! — És miért...? — Lehet, hogy kisebb betegségeket már kigyógyítottam volna, de most egy nagy kór fenyegeti az A emberiséget. Előbb azzal kell végeznem, s ha az TMellen győztünk, folytatom majd a tanulmányaimat. A — Ezt nagyon szépen mondtad. Én ezt így nem is tudtam volna mondani. Igazad van, nagy betegség fenyegeti az emberiséget. A fasizmus! De kicsavarjuk annak a nyakát, végzünk vele! Ettől a kórtól mi szabadítjuk meg az emberiségeti — szólt a parancsnok, majd megkérdezte: Hogy van Jela, meggyógyul...? — A sebet fertőtleníteni kell! Ha legalább tiszta szeszünk volna! — Honnan vegyem . . .? Még ha volna sem tudnák rá vigyázni, a fejem alól is elcsórnák a fiúk — válaszolta nevetve a parancsnok. — Lemegyek a faluba, a kocsmárostól hozok alkoholt. Idevalósi vagyok, a völgy minden fájót, kövét ismerem, a kocsmáros biztosan nem utasítja vissza a kérésemet. Napnyugta után Dusán két társával a faluba ment. Sokáig csendben figyelték a kocsmát, majd a konyha ablakán bekopogtattak. C A kocsmórosné nagyon megijedt, amikor a partizánokat megpillantotta. — Küld ide az öreget! Beszédem van vele. De vigyázz, nehogy megtudják a németek, hogy itt vagyunk — suttogta az asszonynak Dusán. A kocsmában sok a német, légy elővigyázatos! A kocsmáros tizenegy üveg tiszta szeszt és egy csomag kamillateát adott a partizánoknak, ügyesen, gyorsan csomagolt, senki, semmit sem vett észre. Útközben visszafelé Dusán kísérői, Mlvnarik és Ondro alaposan beittak a tiszta szeszből. Dusán hiáSa magyarázgatta, majd hiába tiltotta, nem hallgattak rá. Már az erdészlak közelében jártak, amikor a fasiszta őrjárat bekerítette őket. Rövid tűzharc után Mlynarik elesett, Dusán és Ondro csak nehezen menekültek az ellenség gyűrűjéből. — Egész éjszaka vártalak... Nagyon aggódtam miattad — suttogta Jela a hazatért Dusánnak. (Folytatjuk) hőt 14
