A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-16 / 33. szám
A járási énekkar Sztranyovszky Vincéné, a Csak tiszta forrásból népdalverseny győztese Hétköznapok — ünnepnapok A CSEMADOK munkája a Veíky KrtfS-i (nagykürtösi) járásban Valódi kultúráról csak akkor beszélhetünk, ha mindaz, amit a kultúra szó magába foglal, áthatja az emberek hétköznapjait, magatartását, tevékenységét, környezetét, egyszóval egész életét. Egyedül a kultúra hidalhatja át a civilizáció sokszor áldásos, ám sokszor átkos vívmányai közötti szakadékot, teremthet meleg emberi közösségeket, egyedül a kultúra, mégpedig a korszerű, szocialista kultúra küszöbölheti ki az emberek közötti — nemzetiségi, vallási, erkölcsi stb. különbségeket. (Az osztályellentétek csak forradalmi úton tüntethetők el.) De vannak a kultúrának ünnepnapjai is, amikor egy-egy kisebbnagyobb emberi közösség, amely a fent említett módon kovácsolódott össze, igyekszik felmutatni azokat a kulturális értékeket, amelyeket — esetleg nemzedékek során — létrehozott. Természetesen ezek az ünnepnapok nem valósulhatnának meg a hétköznapok kultúrateremtő gyakorlata nélkül. Mindezt szükségesnek tartottam elmondani, mivel a CSEMADOK 25 éves történetének ismertetését legtöbbször az ilyen ünnepnapok, (nagyobb akciók, fesztiválok stb.) felsorolásával, kiértékelésével kezdjük és fejezzük be Ez rendjén is van, hiszen — már csak az áttekinthetőség kedvéért is — számba kell vennünk a legfontosabb határjelző köveket — az ünnepnapokat — de sohasem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mindez a „szürke hétköznapok“ során a szövetség sok ezer tagjának gyakorlati tevékenysége révén — nőtt és terebélyesedett azzá, ami. Nem lehet, de nem is lehetett ez másképp a Verky KrtíS-i (nagykürtösi) járás CSEMADOK szervezeteinek történetében sem. Az első határkő itt 1948 végére, 1950 elejére teendő, amikor is Trebu- Sovcéban (Terbegecen), Velká Calomijában (Nagycsalomján), Seciankyban (Szécsénkén) és Vinicában (Ipolynyéken) megalakult a járás első négy CSEMADOK-szervezete. A szervezést a CSEMADOK kerületi titkársága irányította, illetve végezte. (Koncz Béla, Bodnár Béla, Bálik Ferenc, Hriech János, Rados Pál, Dropka Géza.) Az alakuló gyűléseken a luéeneci (losonci) helyi szervezet kultúrbrigádja adott műsort. 1951 októberében került sor az első járási konferenciára Koláryban (Kőváron) — négy szervezet küldöttségének részvételével. 1952. január elsején megalakult a CSEMADOK nagykürtösi (akkor még kékkői) járási titkársága; a további szervezést Hriech János vezetésével már ez irányította. 1955-ben két, 1952-ben tizenhat, 1953-ban három szervezet alakult. A szervezetek alakulásával egyidőben már az egységes földművesszövetkezeteket is szervezték, s a CSEMADOK-tagok egyik legfontosabb politikai feladatuknak a mezőgazdaság szocializálásának támogatását, tehát a szövetkezetek szervezését tekintették. Az első évben legjobban a színjátszó mozgalom lendült fel, minden szervezetben színjátszó csoportot alakítottak, ezek két, sőt három színdarabot is bemutattak évente. A darabokkal egymást látogatták, s a vendégszereplésekkel egy-egy faluban megkétszereződött a bemutatott színdarabok száma. Ugyanakkor aratási kultúrbrígádok (Dacsókeszi, Kővár), tánc- és esztrádcsoportok jöttek létre, népi zenekarok alakultak. Megrendezték az első népművészeti fesztiválokat (Kovácsiban, Kőkesziben és másutt). Ekkor már számos iró-olvasó találkozóra is sor került, a Központi Bizottság rendszeresen ellátta a járást előadói segédanyagokkal. Honismereti körök alakultak. A CSEMADOK a járásban már a kezdet kezdetén nagy súlyt helyezett a tagoknak a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus szellemében való nevelésére, s ennek hatása nem maradt el, hamarosan megszűntek a korábbi nemzetiségi súrlódások, torzsalkodások. Az 1965-ös területi átszervezéskor a kékkői járást a losoncihoz csatolták, az itt levő szervezetek a losonci járási titkárság hatáskörébe kerültek. A területi átszervezés, mint később kiderült, ebben a járásban nem volt szerencsés megoldás, mivel egy monstrum-járás jött létre, amelyben a közigazgatás számos akadályba ütközött. A CSEMADOK munkája azonban nem lanyhult. A mintegy hétéves „intermezzo!“ is több nagyszabású akció jellemzi. Ilyen volt például az Ipolyvölgyi Dal- és Táncünnepély, amelyet egyszer Ipolybalogon, háromszor a szécsénkei parkban rendeztek meg, továbbá a sósári fürdőben kétszer megrendezett Palócvölgyi Találkozó stb. 1968. július elsején alakult meg a Velky KrtíS-i (nagykürtösi) járás. A CSEMADOK dolgozóit, mindenekelőtt Rados Pál titkárt és B ámmmm Sikeres vendégszereplés Lengyelországban járt a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara Felhős, borús júliusi reggel volt, mikor két autóbusz indult útnak Bratislavából, hogy Lengyelországba, a Balti-tenger partján fekvő Miedzyzdrojéba vigye a kórus tagjait. Az ottani nemzetközi kórusfesztiválon ugyanis énekkarunk képviselte Csehszlovákiát. Hosszú, 1300 km-es út állt előttünk, mégis vidám hangulatban hagytuk magunk mögött a kilométereket. Első éjszakánkat Ndohodban töltöttük, ahonnan másnap reggel indultunk a lengyel határra. A královeci határátkelő-helyen rövid, udvarias útlevélellenőrzés után nyitották fel előttünk a sorompót és máris lengyel földön folytattuk utunkat. Az autóbuszból kitekintve a Snéika havas csúcsának intettünk búcsút, és röviddel utána megérkeztünk az első tipikus lengyel kisvárosba — Jelente Górába. Rövid séta a városban, kirakatnézegetés, majd folytattuk utunkat Zielona Gora, Gorzon, Szczecin felé. Utunk folyamán, ahogy közeledett délután négy óra, az NSZK-Lengyelország világbajnoksági csoportmérkőzés kezdésének ideje — úgy ritkult a forgalom az utakon. A mérkőzés ideje alatt az utcákon csak néhány nő járt, az autók a járda A Glos Szczecinski külön tudósításban számolt be vendégszereplésünkről szélén parkoltak, mig gazdáik a meccset nézték valahol. Pyezyce városkában mi is megálltunk egy rövid pihenőre. Kórusunk futballrajongó férfitagjai azonnal találtak is tévénéző közösségeket, ahová ők is betelepedtek, és a háziakkal együtt biztatták a lengyel csapatot. Késő délután érkeztünk meg Szczecinbe, majd rövid bolyongás után rátaláltunk a Miedzyzdroje felé vezető útra, ahová este 9 órára érkeztünk meg. Érdekessége e tájnak, hogy nyáron este fél tízkor, még olyan világos van, hogy újságot lehet olvasni a szabadban. Másnapi fellépésünk színhelyén főpróbát tartottunk, s meglepetésünkre ebből néhány műsorszámot a lengyel rádió hangszalagra vett. Este a fellépés megkezdése előtt a fesztivál rendezőségének kívánságára, műsoron kívül felléptünk a tengerparti mólónál és az ott sétáló közönség előtt elénekeltünk néhány dalt. Esti fellépésünkön a színházat teljesen megtöltötte a kíváncsi közönség, amely olyan lelkesen tapsolt, hogy műsorszámaink közül többet meg kellett ismételni. Különösen sokat segített a lengyel konferanszié, aki számaink előtt megfelelő bevezetőt mondott. A zsűri nem azonnal értékelte műsorunkat, mivel utánunk még több kórus is szerepelt a következő estéken. A fesztiválon részt ve-10 hét
