A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-08-16 / 33. szám

VIDÉKEN IS LEHET

ÉLNI

Délelőtt tíz órakor érkeztem Veiké Kapuéanyba (Nagykapcsra). Nem volt nehéz eljutni a megadott címre, mert Muník Lászlót sokan ismerik. Egy kedves néni néhány szóval útbaigazított, s máris a Hviezdoslav lakótelep egyik második emeleti lakásának ajtaja előtt álltam. Csöngetésemre az éjszakai műszak után egy kissé álmos fiatalember nyitott ajtót. Amikor megtudta jövetelem célját, le akart beszélni szándékomról:

— Miért éppen rólam írnál? Nem tettem én semmi rendkívülit. Elek, dolgozom — ez minden.

Később mégis engedl kérésemnek, s beszélgetésünk az otthonosan, jó ízléssel berendezett szobában folytatódhat Laci elmondja, hogy 1970 áprilisától dolgozik a vojanyi (vajáni) hőerőműben. Azelőtt a Slovnaft alkalmazottja volt Bratislavában megismerkedett egy csinos (és — lakásuk bizonyítja — rendszerető) kislánnyal, nemsokára házasságot kötöttek s aztán újabb döntés ^ előtt állottak: maradnak-e a fővárosban, vagy mennek a „Távol-Keletre“. Ez utóbbit választották, s most riportalanyom szavait hallgatva összeáll a bizonyíték: nem bánták meg. — Sokat segített az is — mondja egyre jobban belelendülve —, hogy ideérkezésünk után azonnal kaptunk lakást.

— Azonnal? — kérdezem hitetlenkedve, s már-már arra gondolok, hogy valamilyen (egyesek által olyan szívesen használt) kerülő úton oldotta meg a lakáskérdést. Észreveszi. mire gyanakszom s felvilágosít:

— Szlovákia minden részéből és Csehországból is jönnek ide dolgozni; mindenki kap lakást. Azt, hogy itt is törődnek a dolgozókkal, jól szemlélteti a következő adat: a trebisovi (tőketerebesi) járás költségvetésének 60%-át Nagykapos és Ágcsernyő fejlesztésére fordítják.

— Konkréten mire? — érdeklődöm tovább.

— Elsősorban új iskolák, sporttelepek, kórházak építésére. A téglagyár helyén fürdő létesítését tervezik; újabb lakótelepekre is szükség van mert a közeljövőben is emelkedni fog a hőerőműben foglalkoztatottak száma.

— Tehát minden rendben van?

— A, dehogy, azt nem mondtam.' Néha kis dolgok is felesleges bosszúságot okoznak. Például: a festők már hoszszabb ideje „beütemezték“ a lépcsőház újrafestését. Nyolc év után már éppen ideje. Sajnos, eddig csak ígéretet kaptunk. Ügy látszik, hogy a festők a láthatatlan ember közeli rokonai... Hiányzik a játszótér. A gyermekek a ház előtti füves területet már letaposták, a kis díszfák száma a rögtönzött futballmérkőzések közben csökken ...

Űjabb téma: a mindennapi munka. Megkérem Lacit, hogy beszéljen erről is.

— Háromnegyed ötkor kelek. Egy órával a műszak kezdete előtt autóbusszal indulok Vajánba. Beosztásommal elégedett vagyok — a 110 MW-os turbogenerátor kazánjának működését irányítom. A fizetésre sem panaszkodhatok. Fersze, nagy a felelősség, s üzemzavar esetén néhány másodperc alatt elúszhat a prémium.

— Valamilyen izgalmas eseményről is beszélhetnél...

— Indításnál észrevettük, hogy az egyik 200 t/ó teljesítményű szelep nem működik. Ez próbára tette a kazánt, s minden azon múlott, kibírják-e a csövek a ISO—200 C°-os hőmérsékletingadozást. Négyórás megfeszített munkával sikerült állandósítani a megfelelő hőmérsékletet — ez egyébként 540 C°-os, s a kazánból és turbinából álló blokk elérte a maximális teljesítményt.

Megkönnyebbülten ültem le uzsonnázni, de nemsokára torkomon akadt a falat.

— Mi történt? Csak nem nyomta ki a kazán a falat?

— Nem. Az egyik ventillátor 800 kw-os motorja leállt. .4 blokk teljesítményét azonnal a minimumra kellett csökkenteni, csak így kerülhettük el a kazánrobbanást. Két perc múlva megtudtuk az üzemzavar okát: rövidzárlat.

— Gyakran fordul elő hasonló eset?

— Nem, de állandóan résen kell lennünk.

— De beszéljünk talán a családról is. Azt hallottam, hogy most szalmaözvegy vagy.

— Igen, Marika a gyerekekkel együtt elutazott a nagymamához. Két hónapig maradnak.

— Szabad idődben mivel I oglalkozol?

— A csicseri Delta tánczenekar vezetője vagyok, s gyakran járjuk a környéket. Itthon szerelek barkácsolni, a lakásban szükséges kisebb-nacjyobb javításokat egyedül végzem. Két élénk gyermekünk, Marika és Attila gondoskodik arról, hogy itthon se maradjak tennivaló nélkül. A legközelebbi feladat egy ajtó beiivegezése és a gyerekszoba tatának újrafestése.

Csöngetés zavarja meg beszélgetésünket. A szomszédasszony levelet hoz. Nem is kell kérdeznem, ki küldte, mert Laci földerülő arcáról látom: felesége sorait olvassa.

— Nem akarok a magánügyeidbe avatkozni, de annyit árulj el: jót vagy rosszat írt?

— Nehéz a férj-feleség éleiéről néhány mondatban beszélni. Marika sokallja a két hónapot, s vágyódik már haza. Az igazat megvallva, nekem sem jó egyedül. Elfoglalt ember vagyok, szerencsére a feleségem sokat segít, főleg a CSEMADOK helyi szervezetének munkájában. Egyszóval: nagyszerű feleség, háziasszony és gondos anya.

„A megosztott öröm kettős öröm, a megosztott fájdalom fél fájdalom“ — jut eszembe a szállóige. Találkoztam egy emberrel, aki élő példája annak, hogy vidéken is lehet boldogan, megelégedetten élni.

GILÁNYI SÁNDOR

Verófényes, napsütötte nyári délután. Az út mentén ringó búzatáblák, kissé tóvolobb aratási sürgés-forgás. Tikkasztó a hőség. Bizony jólesik ilyenkor o hűvös helyiségben elfogyasztott finom étel, jégbehűtött ital. Az utazó megkönnyebbülve sóhajt fel, ho feltűnik egy út menti csárdát jelző tábla. Számolja a métereket, még száz, még ötven. . .

Mi is így voltunk vele, amikor Komárnót (Komáromot) elhagyva, a Nővé Zámky (Érsekújvár) felé konyorgó országút mentén megpillantottuk a chotini (hetényi) Paprikacsórda csábító reklámtábláját, s pór méterrel odébb magát a csárdát is. Autónk besorakozott a különböző járások rendszámtábláit viselő kocsik közé. Egy autóbusz is állt a parkolóhelyen.

Vidám emberek ültek az asztaloknál. Ebédeltek, iszogattak. A sürgő-forgó pincér alig győzte a felszolgálást. A mintegy hatvan embert befogadó vendéglátóüzem megtelt turistákkal, alkalmi utazókkal. Nem csoda, hisz hosszú idő utón ez volt az első olyan hétvége, amikor nem esett az eső.

Néhány percre feltartottam munkájában Hursan Matejt, a csárda helyettes vezetőjét.

— Mit kínálnak vendégeiknek? — teszem fel a kérdést.

— Amint az étlapon is látható, bő választékunk van disznótoros és halételekből. Nem hiányzik azonban a hagyományos bécsi szelet sem. Körítésként újburgonyát adunk, s az ételekhez uborkasalátát szolgálunk fel. A vendég perceken belül megkapjo a rendelt ételt. Italokban is nagy a választék. Felszolgálunk tonicot, Pepsi-colát, gyümölcsleveket, szódót, hordós- vagy palackozott bort, sört stb. Röviditalnak valamelyik márkás konyakot, gint, paprikalikőrt. Kaphatók nálunk külföldi és hazai gyártmányú cigaretták, csokoládéval, cukorkával is szolgálhatok.

Bekukkantok o konyhába. Példás rend, tisztaság fogad. ínycsiklandó illatoktól terhes a levegő. Egy fazékban csülkös bableves, másban halászlé rotyog, serpenyőben pirul a hurka, a pecsenye, ügyes kezek hámozzák a burgonyát. A ventillátor alig enyhít valamit az itt még elviselhetetlenebb hőségen. A szakácsnő arcán patakokban csordogál a veríték.

— Higgye el, alig győzöm szusszal — jegyzi meg két mozdulat között —, nagyon kellene egy kisegítő munkaerő.

— Igen ám, de akkor a boríték még laposabb lenne — szól be a kisablakon Hursan elvtárs. — Télen hormincöt-negyvenezer korona az üzem forgalma, nyáron ennek duplája. A négytagú személyzet nehezen bírja a hétvégi hajrát, ezért aztán a kerthelyiségben nem is fogadunk vendégeket. Az kihasználatlanul, az utazó kiszolgálatlanul marad. Télen nem kifizetődő több személyt foglalkoztatni. A nyári hónapokra meg nem kapunk megbízható kisegítő munkaerőt. Pedig kár, mert — különösen o hétvégeken — igen sok a vendég, s még több lenne az érdeklődő, ha egy-egy csoportnak nem kellene helyszűke miatt csalódva távozni. A megbízhx-st- 6