A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-16 / 33. szám
neu .rMI«B|«flW!a««i»a^ EMLÉKEI o o o Fekszem itt a fűben, a tó felett úszó pihés bárányfelhőket nézegetve, s közben az jár az eszemben, részt az ipari termelés fellendüléséerre a mostani helyre a pokrócomat, mi vett volna körül. Itt felfelé rét és ritkás erdő, de hogy ott, ahol a tó kezdődik mi volt, azt nem tudom kitalálni. Ezután egy újabb kérdés foglalkoztat. Történetesen az, hogy miféle erők késztetik az embert arra, hogy a folyók elé gátakat emeljen. Mint itt is, például. A gátépítés — érzésem szerint — teljes mértékben nem magyarázható csak gazdasági szempontokkal. Mert van itt még valami más is, valami megmagyarázhatatlan emberi makacsság, amit a változtatás szándékának és akarásának is nevezhetnénk ... A tó keletkezése A tó, illetve a vízduzzasztó, amelynek keletkezéséről szó van, a Kis- Beszkidek legdélibb nyúlványai között terül el. Az ország népe Domasa néven kezdi megismerni. Ezelőtt kilenc-tíz évvel a mai tó helyén békés faluk, erdők, legelők, búzaföldek terültek el. Aztán egyszer csak Velká DomaSa alatt felépült a gát, s DomaSának csak a neve maradt meg. A falut elborította a víz. De ugyanúgy eltűnt a víz alatt Petejovce, Trepec, Kelca, Dobrá, Valkov és részben Bzany és Turany. Több, mint 2500 ember költözött új otthonba, nagyobb részük a tó partján felépült Nová Kelöára. A gazdasági szempontok, amelyek a domaSai gát megépítését indokolták és szükségessé tették, azok egyrészt az ipari termelés fellendülésével, másrészt pedig a Bodrogköz mezőgazdasági termelésével függöttek s függnek ma is össze. A Kis-Beszkidek vízgyűjtői a Topla, az Olka, a Laborec, s a központi helyet elfoglaló Ondava az összegyűlt vízmennyiséget a Bodrogig vitte, de a Bodrog a tavaszi olvadások idején ezt a mennyiséget nem bírta elvezetni. Ezért a Bodrogközben gyakoriak voltak a tavaszi árvizek, s ezzel együtt a gazdasági károk is. Ma azonban ott tartunk, hogy Domaáát emlegetve az imént vázolt gazdasági szempontok eszünkbe sem jutnak. Ha azt halljuk, hogy Domasa, akkor elsősorban a nyári üdülési lehetőségekre gondolunk. Vízre, napfényre, csendre, tiszta levegőre. Emberi mivoltunk egyik sajátossága ez is. Ugyan kinek jut eszébe itt a tó partján heverészve, hogy az a gát, ott, az összeszűkülő dombok között, ipari létesítményeknek ad vizet, s hogy a bodrogközi búzatáblákat védi?! Bizony senkinek. Valahogy nem ide illők ezek a gondolatok. A tó és környéke Domaäa 1966-ban született, amikor az Ondavát, ahogy már az előbb is említettem, a Kis-Beszkidek közé zárták egy gát segítségével. Az így keletkezett tó hossza 14 kilométer, a legszélesebb része négy kilométer, s a legnagyobb mélység 25 méter, összterülete 1422 hektár. A duzzasztógát maximális befogadóképessége 146 millió köbméter. Domasa környéke kedvező éghajlati tulajdonságokkal bír. Az elmúlt ötven évben mért átlaghőmérséklet 7,6 fok C. A tó vizének a hőmérséklete a nyári hónapokban húsz fok körüli. Az elmúlt nyolc év alatt, a duzzasztógát üzembe helyezése óta DomaSa és környéke teljesen megváltozott. A hatalmas tó egyre több turistát, üdülni, pihenni vágyót vonzott magához kristálytiszta vizével. A parton egymás után épültek fel az üdülőközpontok, s velük és egyidőben a közszolgáltatási hálózat is. Szállodák, éttermek, sátortáborok követik egymást a déli parton. A tó körüli üdülőközpontok kiépítésére a vranovi jnb háromszakaszos beruházási tervet dolgozott ki. Ez a beruházás meghaladja a 118 millió koronát. A beruházások második szakaszát a jövő év végére fejezik be. A Beszkidek gyöngye Ügy vélem ez az elnevezés ezek után egyáltalán nem indokolatlan. Domaäa valóban a Beszkidek gyöngye. A hatalmas víz kék tükrében nézik magukat a tölgyesek, s az égen szálló felhők. Egykor ezen a tájon Rákóczi kurucai nyargalásztak labancokat kergetve Csicsva várából. Ha valamelyikük feltámadna, ugyancsak meresztené a szemét a hegyek közé nőtt tengert látva. ... Fekszem a fűben. Perzsel a nap. A tarka sátorvárosok „újnomádjai“ napoznak, úszkálnak, labdát kergetnek. Vagy semmit sem tesznek. A fiatalság magnózik, gitárt penget. A halászok pedig nézik a botjuk hegyét. Jó így elnyúlni a fűben, s hallgatni a táborozok zaját, amely napnyugta után is csak lassan halkul el. Ha minden elcsendesedett, ülj le egy fatönkre a víz partján és hallgass. Ha kitartó vagy és tudsz várni, meghallhatod a tó mélyéről felszálló harangok kongását... De az is lehet, hogy másféle zenét hallasz. Olyat, amely egy nap emlékeit idézi fel benned ... GÁL SÁNDOR i
