A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-02 / 31. szám
ehszlovákia világhírű fürdői mellett a hiányos propaganda és a lassú ütemű fejlesztés miatt háttérbe szorulnak a nagyszerű gyógyvizű kisebb fürdőhelyek. Ezek közé tartozik Cíz, Szlovákia egyik legismertebb magas gyógyhatású jód- és brómtartalmú ásványvízzel rendelkező gyógyfürdője. * Közép-Szlovákia déli részén, Rimavská Sobotától huszonhat kilométerre délkeletre, a Rima folyó közelében, 174 m tengerszint fölötti magasságban fekszik. Az írásos feljegyzések szerint Cíz község a tizenharmadik században létesült, és környékén már századokkal ezelőtt időnként különös szagú, vagy erősen sós ízű források törtek fel a föld mélyéből, de ezek elapadtak, feledésbe mentek. A éízi gyógyvizet — jó minőségű ivóvíz utáni kutatás közben — 1862-ben, a véletlen folytán fedezték föl. Az akkor vert kútból feltörő ásványvíznek különös szaga és íze volt. Elemzéssel megállapították, hogy literenként 26,9 mg jódot és 13,63 mg különféle más ásványt tartalmaz. Még ugyanabban az évben részvénytársaság alakult, amely gyógyfürdőt létesített. Jó minőségű ivóvíz nélkül azonban a fürdő fejlesztése Sok gyerek visszakapja itt az egészségét elképzelhetetlen volt. Az első kút közelében egy másik kutat fúrtak. Harminchárom méternyi mélységben erősen sós ízű vízre bukkantak. A vegyi elemzés megállapította, hogy ez még több ásványt — elsősorban jódot és brómn tartalmaz, mint az első kút, melyet Themisnek neveztek el, a második pedig a Hygiea nevet kapta. A második kutat már nagy tapasztalatokkal rendelkező geológusok vezetésével fúrták, akik elhatározták, hogy még egy kutat létesítenek. A munkálatokat folytatták, és a harmadik kútból is, a Neptunból szintén jó hatású gyógyvíz került a föld színére. A három kút kitűnő minőségű és bő gyógyvize tette lehetővé a fürdő létesítését. A gyógyfürdő gyors fejlődésnek indult. Egyre többen keresték föl, és az első világháború előtti években az ország egyik ismert és divatos gyógyfürdője, üdülője volt. Az első világháborút követő években Cíz fejlődése . megtorpant. Kiesett a forgalomból, így kevesen keresték fel. Évenként átlagosan csak ezer beteget gyógyítottak a fürdőben. A második világháború alatt a fürdő fejlesztése stagnált. A háború végén a felszabadító harcokban létesítményei megrongálódtak, elpusztultak. A felszabadulás után a fürdőt újjáépítették, korszerűsítették, s az az Állami Egészségügyi Intézet gondozásába került. 1956 után ismét újjáépítették, rendelőit korszerű felszereléssel látták el. Cíz-fürdő ma már egész éven át üzemel. , Cíz éghajlata tipikusan alföldi jellegű, száraz, napos. A fürdőben kitűnő eredménnyel gyógyítanak reumatikus gerincgyulladásokat és érelmeszesedést, keringési zavarokat. A szanatóriumnak gyermekosztálya is van. A szakorvosok által előírt melegített vizű kádfürdőket vízkúrákkal, gyógytornával, masszázszsal egészítik ki, szükség esetén diétás étrendet rendelnek el. A Hygiea kút vizét elsősorban ivókúrákra alkalmazzák. A nagy tapasztalatokkal rendelkező szakorvosok a gyógyulást keresők állapotától függően minden esetben külön gyógymódot állapítanak meg. A felnőtteket a Partizán, a Kriváft I. és II., valamint a Detva szanatóriumban, a gyermekeket pedig a Milán gyógyintézetben szállásolják el. Cíz-fürdőben a gyógyulást kereső betegeknek nyugalomra van szükségük, ezért a fürdő társas élete igénytelen. A fürdővendégek szórakoztatására azonban változatos kulturális műsorokat állítanak össze. A fürdő a két világháború közötti években — mint azt bevezetőnkben már megemlítettük — megállt a fejlődésben. Nemcsak a fürdő, de a község sem fejlődött. Különösen a harmincas években nagy volt itt a nyomor. A kisparasztok, a zsellérek és a munkások a kommunista pártban szerveződtek a kizsákmányolók ellen. A 24-es számú házban volt a pártszervezet helyisége, amit emléktábla jelöl. Cíz 1944 év végén szabadult föl. A felszabadító harcokban harminc vöröskatona vesztette életét. Hősiességüket emlékmű hirdeti. Cízről nagyon szép kirándulásokat tehetünk a romantikus gömöri vidékre. Ellátogathatunk a közeli városokba, Rimavská Sobotára, Roáftavára, a gombaszögi és domicai barlangba, a közeli betliari kastélyba és Krásna Hőrka várába. A gazdag erdőkkel övezett termékeny földű Gömörben sohasem volt könnyű a szegény ember élete. Évszázadokon át keserves munkában telt a dolgos jobbágyok élete. Apák és fiúk egymást követő nemzedékei nemcsak a vidéken portyázó, fosztogató török seregek, de a kizsákmányoló földesurak ellen is harcoltak, küzdöttek, sajnos, eredménytelenül. A parasztok fegyveres felkeléseit letörték, a parasztvezéreket bebörtönözték, megölték; a földesurak terrorja egyre nőtt. A jobbágyokat minden emberi joguktól megfosztották, a földesúr engedélye nélkül még lakhelyet sem változtathattak. A robotoló parasztok azonban nemcsak a vidéken garázdálkodó törökök meg a földesurak kénye-kedvének voltak kitéve, apró kunyhóikat a környéken garázdálkodó rablók is fosztogatták. Ennek a küzdelmes életnek az emlékét őrzi az alábbi történet, mely a késői utódok között szájról szájra járt. Valamikor réges-régen, vagy négy századdal ezelőtt, amikor a Rima folyónak még nem volt szabályozott a medre, és a nagy esőzések után hatalmas területet elöntött a folyó vize, végtelennek tűnő nádasok, mocsarak övezték a vidéket. A járható utakat csak kevesen ismerték. Ezért Mehmed bég, a törökök füleki táborának parancsnoka színarannyal fizetett annak, aki portyázó harcosait a mocsaras vidéken a falvakba, városokba vezette. Áruló azonban csak elvétve akadt. A török bég jól tudta, hogy a nyájaikat legeltető pásztorok ismerik a legjobban a vidéket, ezért janicsárjainak parancsot adott, hogy a pásztorokat élve fogják el, hozzák elébe. Fekete Lázár, az öreg juhász, aki nyájával már vagy fél évszázada járta a vidék erdeit, domboldalait, éppen útban volt gazdájához a zsugori csízi földesúrhoz, amikor észrevette, hogy janicsárok leselkednek rá. hot, 18
