A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-02 / 31. szám
• Szlovák film • Rendezte Michal topák • Főszereplő Stefan Kvietik BBBUHKRKlini 11. A korszerű fegyverekkel és tankokkal felszerelt fasiszta hadosztályok ellen elkeseredett harcot vívtak a felkelők. A megszállók nagy túlerőben voltak, a partizánegységeket azonban nem tudták felszámolni, mert azok a sűrű erdőkkel övezett hegyek közé vonultak. A partizánok az erdők mélyén, sziklabarlangokban, föld alatti bunkerekben építették ki állásaikat, ahonnan meglepetésszerű támadásokkal bénították meg a nácik hadigépezetét. Hitler elsősorban stratégiai okok miatt sürgette a szlovákiai felkelés letörését. A nácik terve azonban nem sikerült. A felkelő városokat ugyan megszállták, a fiatalokat és a megbízhatatlanokat elhurcolták, de a harc mégis tovább folyt. A fasiszták dühükben felégették a falvakat, és kiszolgálóik segítségével ártatlanok ezreit gyilkolták le. 12. Az a páncélvonat, amelyen Matús Siron szolgált, heteken át a felkelők területén a partizánok harcát segítette. A nácik külön egységet szerveztek a páncélvonat elfoglalására, vagy megsemmisítésére. Balog hadnagy, a páncélvonat parancsnoka ügyesen manőverezett, amikor úgy látta, hogy a túlerővel szemben nem képesek eredményesen harcolni, vonatával villámgyorson irányt változtatott s eltűnt valamelyik közeli ologútban. A fasiszták dühükben erős vadászbombázó egységet vetettek ellenük harcba. Ha a páncélvonat valahol váratlanul feltűnt, bombákkal szórták be a vágányokat, de a vonatot nem tudták harcképtelenné tenni. Erős páncélzata minden támadásnak ellenállt, és a maroknyi felkelő katona tovább vívta eredményes harcát a nácikkal. 13. Egyik manőverezés után a páncélvonat az ologútban rekedt. Balog hadnagy a vezérkarnak rövidhullámú rádióleadón jelentette: „Az alagút kijáratánál felrobbantották o vágányt, hátunk mögött pedig erős náci páncélos osztag sorakozott fel. Megkíséreljük rendbehozni o vágányt." A póneélvonat parancsnoka tanácskozásra hívta össze katonáit. Néhány perc alatt megbeszélték haditervüket. A vállalkozó önkéntes, a páncélvonat alatt, hason kúszva közelítette meg az alagút kijáratát. Amikor ide ért, szinte észrevétlenül a közeli bokrok közé ugrott. Sejtette, hogy az ellenség meglátta, ezért azonnal helyet változtatott. Amikor a bokrok közé az első akna lecsapott, már a sziklák mögül kémlelte a vidéket. 14. Miután mindent alaposan megfigyelt, visszatért az alagút bejáratához. A nácik golyózáport zúdítottak feléje. Az egyik golyó eltalálta, de szerencsére sebesülése nem volt súlyos. Miközben vállsebét kötözték, jelentette: — Elszórva, mindkét oldalon erős náci egységek vannak. Szerintem egy század szállta meg a környéket. Aknavetőkkel, nehéz gépfegyverekkel és páncélöklökkel vannak felszerelve. Mi ahhoz kevesen vagyunk, hogy most, napközben sikerrel vegyük fel velük a harcot. Azt tanácsolom, várjuk be az éjszakát, a sötétség leple alatt javítsuk ki a vágányt, és teljes sebességgel robogjunk tovább. 15. Besötétedés után váratlon támadással lepték meg a nácikat. Sokáig elkeseredett harc folyt. Matús Siron, aki a vidék minden fáját, kövét ismerte, a szikláktól védett részen az ellenséges állás háta mögé kúszott. Körülötte dúlt az elkeseredett harc. Mór pirkadt, amikor a nácik visszavonulásra szánták el magukat. Matús körül azonban még mindig dúlt a harc. Aknák, gránátok robbantak, szüntelenül kelepeltek o géppuskák. MatúS nesztelenül odakúszott a náci gépfegyverállás mögé s a pillanat töredéke alatt az ott fekvő két nácit géppisztolyával leütötte, és rákiáltott a többiekre: „Fel a kezekkel!" A meglepett nácik remegve emelték magasba a kezüket. Matús jócskán meglepődött, amikor látta, hogy o harcokat irányító fasiszto tiszteket ejtette fogsáaba ... (Folytatjuk) 14 ÖRÖKKE EHLEKEZETE5 NAP m mm mm
