A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-29 / 13. szám
SEGÉDANYAG VERSENYZŐKNEK CSEMADOK-vetélkedók a Szlovák Nemzeti Felkelésről Legutóbb lapunk múlt heti számában esett szó arról, hogy a CSEMADOK Központi Bizottsága nagyszabású vetélkedőt szervez tagsága és minden érdeklődő számára a Szlovák Nemzeti Felkelés közelgő 30. évfordulója alkalmából. Arról is hirt adtunk már, hogy január első napjaiban meg is kezdődött már ez a sok izgalmat ígérő vetélkedő. Az elmúlt hetekben élénk visszhang mellett zajlottak le a verseny első fordulói, s így napjainkban a körzeti vetélkedőkön legjobban szerepelt csoportok és egyéni versenyzők már a járási fordulókra készülnek. Szerkesztőségünk ismeri e kérdéseket, s időnként segítséget nyújt olvasóinak, pontosabban, ezúttal már a második fordulóba jutott versenyzőknek. Az antifasiszta mozgalomnak Szlovákiában különböző irányzatai voltak. A kommunisták azonban jól tudták, hogy a fasizmus ellen vívott harcuk csak akkor lehet eredményes, ha az egész ellenállási mozgalom egyesíti erőit. A kommunista párt kezdeményezésére ezért — hosszas tárgyalások után — létrejött az úgynevezett „karácsonyi egyezmény“, mely összefogta az áhti- > fasiszta harc valamennyi irányzatát. Az egyezmény alapján megalakult az SZNT, melynek döntő befolyása volt a Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítésében. Sok kiváló szlovák művész vette ki részét azokból a küzdelmekből, amelyek a dolgozó emberek felszabadításához és a fasiszták felett aratott győzelemhez' vezettek. Sokan közülük illegalitásba kényszerültek. A fasiszta megszállás ideje alatt illegális munkát végzett például Stefan Bednár grafikus és szobrászművész is, aki a Szlovák Nemzeti Felkelés előtt összekötő volt az SZLKP illegális központi bizottsága és egyes partizáncsoportok között. A felkelés kitörése után Kelet-Szlovákiába ment és vett részt a harcokban. Itt szerzett élményeit a felszabadulás után két irodalmi alkotásban jelentette meg. 1964-ben jelent meg a Simon hasonmása a felkelésbe megy (Dvojník Simon ide do povstania), egy esztendővel később pedig a Messze vannak a frontok, messze van május (Daleko sú fronty, daleko je máj) című kötete. A Szlovák Nemzeti Felkelés kirobbanása után, 1944. október 15-én került sor az üzemi bizottságok podbrezovái konferenciájára, ahol 137 üzem képviseletében több mint 200 küldött több fontos határozatot hozott a szakszervezeti mozgalom jövőjére vonatkozólag. A küldöttek például határozatban követelték, hogy törvénybe iktassák az üzemi bizottságok feladatait és hatáskörét, különös tekintettel saját jogkörük bővítésére. A tanácskozás résztvevői azt is követelték, hogy a bizottságoknak szavuk legyen az üzem életével kapcsolatos döntések meghozatalában és hogy az állam kobozza el az ellenséggel kollaborálók vagyonát. ^ Aki a vetélkedő előkészületei során áttanulmányozta Gustáv Husák Tanúságtétel az SZNF-ről című könyvét, az bizonyára azt is tudja, hogy Szlovákia Kommunista Pártja a felkelés kirobbanását követő első vasárnapon több mint negyven nyilvános pártgyűlést szervezett. Husák elvtárs így ecseteli élményeit az egyik ilyen gyűlésről: .....a tér messze földről jött emberekkel telt meg — munkásokkal, parasztokkal, értelmiségiekkel, katonákkal és partizánokkal. Nagy részük fegyveresen jött, s ha polgári ruhát viselt is, akármilyen fegyvere volt, magánál tartotta. A nép mindenütt megalapította helyi fegyveres egységeit, ezek gyakorlatoztak, s alakzatokban sorakoztak fel a gyűlésen. Az orosz forradalom fényképein láttam ilyennek a fegyverben álló dolgozó népet — most pedig a szlovák kisvárosokban és falvakban...“ A heves harci tevékenység mellett élénk diplomáciai élet is folyt a felkelés alatt. Ékes bizonyítéka volt ennek például 1944 szeptembere, amikor a szlovák felkelők által ellenőrzött területről egy repülőgép szállt fel. Fedélzetén Faragó Gábor csendőrtábornokkal az élén, magyar kormányküldöttség tartózkodott. A gép a Szovjetunióba, Moszkvába vitte a küldöttséget, hogy ott Horthy Miklós kormányzó megbízásából átvegye a fegyverszüneti feltételeket. Ján Nálepka, a Szovjetunió Hőse Smiáanyban, szegény földművescsaládban született. Eredeti foglalkozását tekintve tanító volt, Stupaván és Marikován tanított. Miután Hitler fasiszta Németországa gálád módon megtámadta a Szovjetuniót, Ján Nálepkának is be kellett vonulnia, s harcolnia kellett a Vörös Hadsereg ellen. 1943 májusában azonban Jelszknél egész katonai egységével átállt a szovjet partizánokhoz. Itt alakult meg az I. Csehszlovák Partizándandár. Ján Nálepka is szívvel-lélekkel harcolt a hitleri fasiszta betolakodók ellen. 1943 novemberében Ovrucs szovjet város felszabadításánál hősi halált halt, s így nem érhette meg népe felszabadulását. A háború után azonban egy harmadik községet, ahol tanított, az ő tiszteletére Nálepkovónak neveztek el. -Husák elvtársnak a Szlovák Nemzeti Felkelésről írt könyve e jelentős történelmi időszaknak számos érdekes mozzanatát tárja fel az olvasó előtt. Bizonyításképpen hadd idézzünk a könyvből néhány sort: „A központi vezetés még csak alakulófélben volt; a járásokkal, az üzemekkel nem volt megfelelő kapcsolat, ugyanakkor igen kritikusnak tűnt az egész helyzet. Az egyes területeken a katonai egységek és partizánalakulatok, a járási és helyi nemzeti bizottságok úgy harcoltak, ahogy tudtak. Szilárd egységet kellett teremteni e sokféle erő között, világos célt kellett kitűzni s minden erőt mozgósítani a nácikkal vívott harcra. Ezt a feladatot egyetlen szervezett politikai erő vállalhatta — Szlovákia Kommunista Pártja. Vállalta és becsülettel teljesítette is. A Szlovák Nemzeti Tanács kiáltványával egyidőben 1944. szeptember 2-án készítettük el Szlovákia Kommunista Pártjának nyilatkozatát, amelyet százezer példányban nyomtattunk ki és a szabad területen mindenütt terjesztettük.“ 1944 októberében Nógrádi Sándor irányította azt a magyar ejtőernyős partizánegységet, mely a felszabadított szlovák területen szállt le. Az egység a Szovjetunióból érkezett. Parancsnokuk a második világháború alatt a moszkvai rádió magyar adásánál tevékenykedett, majd a kijevi partizániskola magyar szekciójának vezetője volt. Ez a szlovák területre érkezett egység röviddel később Magyarországra helyezte át működési területét, ahol Salgótarján környékén fejtett ki aktív antifasiszta tevékenységet. Szlovákia Kommunista Pártjának a munkáját a fasiszta uralom alatt illegális központi bizottság irányította. A fasiszta rendőrség azonban többször felderítette a központi bizottságok tagjait és bebörtönözte őket. Ezzel azonban nem tudott gátat vetni a szlovák kommunisták szervezett antifasiszta harcának, mert az SZLKP Központi Bizottsága mindig újra és újra megalakult, öszszesen öt alkalommal. Az utolsó KB 1943 nyarán alakult meg és a felkelés kirobbanásáig dolgozott. ^ A felszabadulás óta számos kiváló filmalkotás örökítette meg a szlovák nép bátor harcát a fasiszta betolakodókkal szemben. Joggal mondhatjuk, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés egyes mozzanatait megelevenítő filmek nemcsak szám szerint képezik a háború utáni szlovák filmművészet jelentős részét, de művészi eszközeikben is a legsikerültebbek közé tartoznak. Elég csupán a Farkasvermet, a Dabaé századost vagy akár a Fehér sötétség című nagy sikerű filmet említenünk. ^ A fasiszta túlerő ellen fellázadó szlovák hadsereg élén két magas rangú tiszt állt. Amikor a német katonáknak sikerült visszaszorítaniuk a felkelőket, e két tábornok parancsba adta, hogy a hadsereg tagjai is alakítsanak partizánegységeket és így harcoljanak tovább az idegen betolakodók ellen. Ján Golian és Rudolf Viest tábornokok is a hegyekbe vonultak vissza, de 1944 novemberében Pohronsky Bukovecban német fogságba estek. A szovjet hadsereg, a hadi helyzet nyújtotta lehetőségekhez képest a felkelő szlovák partizánok segítségére sietett. Négy nap alatt erőteljes támadást készítettek elő a Kelet-Kárpátok egyik ismert hágója ellen. A szovjet katonákon kívül a hadműveletben részt vett — a 38. szovjet hadsereg kötelékében — a Szovjetunióban alakult I. csehszlovák hadtest is, melynek parancsnoka Ludvík Svoboda tábornok volt. Közös harcuk a fegyverbarátság vérrel pecsételt példája volt, s eredményeképpen a szovjet és a csehszlovák csapatok 1944. október hatodikén elfoglalták a történelmi nevezetességű hágót. RENDSZERES MUNKÁVAL Az évzárók óta eltelt időszakban a komáromi járásban a CSEMADOK helyi szervezeteinek tagsága ugyancsak „rákapcsolt“ a kulturális munkára. Bizonyítja ezt, hogy mindenütt nagy pezsgés indult a jubileumi évforduló jegyében. A jelentősebb akciókról Szabados Péter járási titkárral beszélgettünk, aki már hetedik éve tölti be ezt a tisztséget. Az évzárókon kitűzött terveket már megvalósítják a helyi szervezetek. Ez pedig jó jelnek számít. Január közepén a komáromi művészeti népiskola és a CSEMADOK helyi szervezete „Petőfi költészete a zenében“ címmel Petőfi-emlékestet rendezett. Zsúfolásig megtelt a Szakszervezetek Házának színházterme, ahol a jelenlevőknek felejthetetlen élményben volt részük. A dalokat Dobi Géza zenetanár dolgozta fel, és ugyancsak vezette a közreműködő kamarazenekart is. A szólisták: Szűcs Sándor, Andrássy Antal, Német Albertné, Molnár Jenő, Mórocz Dezső és Dráfi Mátyás színművész, valamint a vendégként fellépő érsekújvári Halláné Novák Marika olyan tapsot kaptak, amelyre már régen nem volt példa. Fellépett még és szintén nagy sikert aratott a sok hagyománnyal rendelkező komáromi munkásdalárda Jarábik Imre karnagy vezetésével. A komáromiak jó munkáját dicséri az is, hogy több színvonalas író-olvasó találkozót rendeztek, a legutóbbit Ordódy Katalinnal. Ezek megszervezése Kocsis Imre és Keszegh Pál nevéhez fűződik. A hagyományos farsangi bált a városi szervezet tagjai az Európa szálló termeiben rendezték meg nagy sikerrel. Színvonalas iró-olvasó találkozót rendeztek a CSEMADOK naszvadi helyi szervezetének tagjai Emil B. Lukáő költővel. A februári rendezvények közé tartozik a marcelházi dalos találkozó is, ahol fellépett az ógyallai, a csallóközaranyosi és a csicsói énekkar, valamint a marcelházi felnőtt és diák-énekkar. A találkozón, vendégként jeden volt Vass Lajos karnagy Erkel-dijas zeneszerző, aki a csaknem ezer főnyi közönséget szokásához híven minden énekkar fellépése után „megénekeltette“. Utána az énekkarok vezetőit szakmai tanácsokkal segítette, mint tudjuk, a Csehszlovák Televízió műsorán szerepel a városok vetélkedője. Komárom városának képviseletében ezen a népszerű tévévetélkedőn Magyarics Magda és Szöcs Sándor, valamint a már említett kamarazenekar szerepelt Dobi Géza vezetésével. Ebben a hónapban mérik össze erejüket, tudásukat a vers- és prózamondók körzeti versenyének győztesei. A színjátszók járási fesztiválját is március végére tervezik. Nyolc helyi csoport nevezett be az elődöntőbe, a „Ki tud többet a Szlovák Nemzeti Felkelésről versenybe pedig 14 csoport nevezett be a komáromi járásban. Terveznek egy járási énekkari találkozót is, melyen 14 felnőtt és diák-énekkar szereplésével számítanak. De így sorolhatnám tovább a már megtartott vagy soron lévő rendezvényeket. Valóban jóleső érzés látni e rendszeres munkát. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy például februárban az említett rendezvényeken 654 személy szerepelt és 3500 személy tapsolt a műsoroknak. Ennyi embert megmozgatni, kicsalni az otthonából a televízió képernyője mellől. Ez pedig valóban szép eredmény. A CSEMADOK járási bizottságának elnöksége azon igyekezett, hogy aktívabbá tegye a plenáris üléseket, ezért már kétszer péntek délután tartottunk plenáris ülést. Ügy látjuk, nálunk sikerrel járt a kezdeményezés: jóval többen jelentek meg az ülésen, mint azelőtt szokás volt az elmúlt évben. Ez a szám január elsejével 160-al csökkent. Ennek ellenére jelenleg az új tagokkal együtt 6400 tagja van a CSEMADOK-nak a komáromi járásban. A jubileumi évforduló tiszteletére minden helyi szervezet tagtoborzást rendez. Ebben az évben 7000-re akarják emelni a taglétszámot a járásban. Bízzunk benne, hogy a helyi szervezetek tagtoborzása, versenye sikeres lesz, méltó az eltelt 25 év jó munkájához. KURUCZ LUJZA
