A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-29 / 13. szám

SZAVALÚVERSENYEK HÁROM jARASBAN Február utolsó hetében három já­rási szavalóversenyt és az egyik já­rás irodalmi színpadjainak vetélke­dőjét láttam és hallgattam végig. A három szavalóverseny és az iro­dalmi színpadok vetélkedője is a CSEMADOK megalakulásának 25., valamint a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójával kapcsolatos ün­nepségsorozat keretében került meg­rendezésre. NEM FARAD BELE... SZOMBATHY LÁSZLÓ a CSE­MADOK koáicei (kassai) járási bi­zottságának az elnöke. Három éve tölti be ezt a funkciót. 45 évvel ez­előtt született Ladmócon. Itt töltötte gyermekéveit. A sárospataki tanító­képzőben szerezte meg a tanítói ok­levelet. Tanítói pályafutásának első állomása Jablonca volt. Itt jegyezte el magát az énekkari mozgalommal, melyhez azóta sem lett hűtlen. To­vábbi állomásainak színhelyén, így Bódvavendégiben és Bodrogszerda­­helyen is vezetett énekkart. Ma Szepsiben él. Itt dolgozik, vég­zi mindazt, amit saját maga, négy­tagú családja és a társadalom érde­kében az élet megkövetel tőle. A .he­lyi magyar tannyelvű általános isko­lában tanít földrajzot és biológiát. Ezen felül a társadalmi munkában az iskola három gyermek-énekkarát vezeti. Mint becsületes kommunista, a CSEMADOK járási bizottságának elnöke, központi bizottságának, va­lamint a Szlovák Szocialista Akadé­mia járási bizottsága előadói testüle­tének tagja aktívan kiveszi részét a járás kulturális életének irányításá­ból. A CSEMADOK-szervezetek mun­káját a járásban igyekszik úgy irá­nyítani, hogy ezek maradéktalanul teljesítsék a CSKP XIV. kongresszu­sa művelődéspolitikai határozatából reájuk háruló feladatokat. Nem elég­szik meg csupán a CSEMADOK já­rási bizottsága elnöki tisztségének betöltéséből eredő feladatok elvég­zésével. Igazi szívügy a kórusmoz­galom. A kilenc éve fennálló szepsii énekkar vezetője. Nagy része van abban, hogy az énekkar jól dolgozik HATÁROZAT Lapunk múlt heti számában már hírt adtunk arról, hogy 1973. már­cius 9-én Bratislavában ülést tar­tott a CSEMADOK Központi Bi­zottsága. A KB az alábbi határo­zatot fogadta el: A CSEMADOK Központi Bizott­ságának 1974. március 9-én meg­tartott ülése megemlékezett a munkásosztály februári győzelme 26. évfordulójáról és megtárgyalta a Szövetség 1973. évi munkájának komplex értékelését. A Központi Bizottság az előter­jesztett beszámoló és a vita alap­ján a következő határozatot hozza: Jóváhagyja a Szövetség 1973. évi munkájának komplex értéke­lését és ebből kiindulva utasítja a Központi Bizottság Elnökségét, hogy: — az értékelésből eredő felada­tokat bontsa le, különös tekintet­tel arra, hogy el kell mélyíteni a CSEMADOK munkájában a for­radalmi munkásmozgalmi hagyo­mányok ápolását, amely egyik legfőbb eszköze a dolgozók inter­nacionalista és hazafias nevelésé­nek; — hasson oda, hogy a járási bi­zottságok az irodalom népszerűsí­tése és a kulturális élet területén a jövőben intenzívebben biztosít­sák a CSEMADOK helyi szerveze­teiben a magyar kultúra ápolása mellett, a cseh és a szlovák kultú­ra értékeinek népszerűsítését a CSEMADOK tagsága és a cseh­szlovákiai magyar dolgozók kö­zött; — a jövőben fokozottabb gondot fordítson az összes előírások és rendeletek betartására a gazdál­kodás terén és a CSEMADOK gazdasági életében érvényesítse a hatékonyság és a takarékosság elvét. A Központi Bizottság úgy hatá­roz, hogy ünnepi ülését a Szövet­ség megalakulása 25. évfordulójá­nak tiszteletére 1974. április 20-án tartja meg Bratislavában, a Szlo­vák Filharmónia hangversenyter­mében. Megbízza a járási bizottságok elnökségeit, hogy fokozott gondot fordítsanak a CSEMADOK 25. év­fordulója tiszteletére vállalt tag­­szervezési kampány kötelezettsé­geinek teljesítésére. Felhívja a járási bizottságok és a helyi szervezetek figyelmét, * hogy kapcsolódjanak be az egysé­ges földművesszövetkezetek meg­alakulásának 25. évfordulója al­kalmából tervezett ünnepségek szervezésébe. A CSEMADOK Központi Bizottsága és sikeresen szerepel kisebb-nagyobb helyi, járási vagy országos méretű rendezvényeken. Legutóbb a III. ga­­lántai Kodály-napokon megszerezték a bronzkoszorús minősítést. Szereti a népdalokat, a népzenét. Azon fáradozik, hogy minden köz­ségben zengjen a dal, felújuljanak a jellegzetes népi szokások, hagyomá­nyok. Szombathy Lászlónak alig akad szabad ideje, mert a tanítás befejez­tével gyűlésekre, értekezletekre, elő­adásokra s az általa vezetett ének­karok próbáira jár. Mindezek mel­lett arra Is talál időt, hogy a csa­ládjával foglalkozzék. Lelkesen végzi munkáját, és nem fárad bele. Tudja, miért teszi. GAZDAG JÓZSEF * • # LELA (LELÉD) az újvári já­rás egyik peremközsége. A falucs­kának mindössze 550 főnyi lakója van, 25 évvel ezelőtt azonban a járásban elsők között alapították meg a CSEMADOK helyi szerve­zetét. Ebben az időszakban mun­kájukat egy kiváló népitánc-cso­­port dicsérte, melynek vezetője Henci Béla volt. De a helyi szer­vezet keretében működött egy né­pi zenekar is, mely azonban — a tánccsoporthoz hasonlóan — az utóbbi években sajnos „elhallga­tott“. Lehet, hogy ennek egyik oka az volt, hogy a községnek nem volt kultúrháza. Ám most már ez az akadály is megszűnt, hiszen az elmúlt év decemberében új kultúr­­házat avattak Leléden, s így min­den előfeltétele megvan annak, hogy ismét tapsolhassunk a lelé­­diek híres üveges táncának, a vi­dáman cifrázó népi zenekar húzta talpalávalóknak és hallgatóknak... Majerszky Márton • NAGY SIKERREL vendég­szerepeit a minap a CSEMADOK ebedi helyi szervezetének szín­játszó csoportja Nánán. Lovicsek Béla: EzUstlakodalom című szín­művét mutatták be községünk kö­zösségének Túrái Ferenc körülte­kintő és részleteiben is kidolgozott rendezésében. A hálás publikum sok-sok tapssal jutalmazta a lelkes szereplőgárdát és azzal a meggyő­ződéssel hagyta el a termet a da­rab végeztével, hogy érdemes volt megtekinteni az ebediek vendég­játékát. Hajtman Béláné Az említett szavalóversenyeket és a prózamondók vetélkedőjét is első­sorban a tömegesség különböztette meg a korábbi ilyen rendezvények­től. Például a Gömörhorkán meg­rendezett járási versenyen több mint 150 diák és felnőtt szerepelt a négy kategóriában. Ha ehhez hozzáadom a négy irodalmi színpadot is, akkor csupán ezen az egy napon több mint kétszáz diák és felnőtt szerepelt vers­sel, prózával. De hasonló volt a hely­zet Szepsiben és Királyhelmecen is. S még azt is el kell mondanom, hogy mindhárom esetben a rendező bizott­ság a jubileumi évhez méltó keretet, biztosított a járási rendezvények számára. A három járási szavalóverseny eseményeit értékelve és elemezve né­hány érdekes eredményre jutottam. Ezek egyike az, hogy — főleg a diá­kok esetében — mennyire hat a ta­nárok, tanítók irodalmi érdeklődése az előadandó művek kiválasztásakor. Például a rozsnyói járásban Radnóti, Szabó Lőrinc volt a „sláger“. A múlt század nagyjai közül csupán Petőfi szerepelt, de csak egyetlen esetben. Annál több volt az elcsépelt, tíz éve minden szavalóversenyen többször is hallott Váci- és Simon-vers. S mindig ugyanazok. Pedig a „Még nem elég“-en kívül is van pár szépen előadható verse Váci Mihálynak. A csehszlovákiai magyar irodalom a rozsnyói versenyen mostohagyerek volt; csupán két szerzővel találkoz­tam. Annál nagyobb volt a meglepe­tésem két napra rá Szepsiben, ahol a harmadik és a negyedik kategóriá­ban szinte csak hazai szerzők mű­veit hallottam. íme a sorrend: Zsélyi Nagy Lajos, Bábi Tibor, Ozsvald Ár­pád, Varga Erzsébet, Dénes György, Duba Gyula, Lovicsek Béla ... Ki­rályhelmecen pedig elsősorban Pető­fi, Arany János és Szabó Lőrinc köl­teményeiből adtak elő. A másik észrevétel, amely szoro­san ide tartozik, az, hogy meny­nyire döntő módon befolyásolja a vers- és prózamondók sikerét vagy sikertelenségét a kiválasztott mű. Mindhárom járási versenyen, főleg az alsó kategóriákban, de a felsők­ben is előfordult, hogy az előadásra kerülő mű — kötelező olvasmány, tananyag. Ezeket a szövegeket a ver­senyzők nagyobbik hányada megta­nulta; elmondta, anélkül, hogy akár­csak meg is próbálták volna egyéni­leg megformálni; megfelelően csi­szolni s úgy előadni a választott anyagot. A tanulók egyénisége és a kötelező olvasmány tartalma nem ta­lálkozott minden esetben olymódon, hogy abból előadói többlet keletkez­hetett volna. Véleményem szerint a gyermekek felkészítésekor nem a tankönyvhöz, hanem a könyvtárhoz kell a pedagógusoknak nyúlni. A tan­könyv ugyan kényelmesebb lehet, de a könyvtár hasznosabb. Ezt az bizo­nyítja a legjobban, hogy szinte min­den kategóriában s mindhárom já­rási versenyen akkor születtek a leg­szebb előadások, amikor egy-egy írót, költőt, egy-egy versének, elbeszélé­sének vagy regényrészletének kivá­lasztásával és korrészt előadásával „felfedeztek“ a számukra. Azt hi­szem, a járási szavalóversenyek ilyen felfedezésekkel gazdagodhatnak csak a jövőben. Vagy legalábbis szeret­ném hinni, hogy ez lesz az egyik fő feladatuk, küldetésük. —gs—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents