A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-04 / 1. szám

ehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának határozata kötelessé­günkké teszi „keresni az útjait fejlett tu­dományos bázisunk további kihasználá­sának, legyőzni az öneélúságra irányuló tendenciákat a kutatásban, az erőket a fő felada­tokra összpontosítani, a tudományt közel vinni a ter­meléshez és a gyakorlathoz és olyan feltételeket ki­alakítani, hogy az értelmiség alkotó munkája sok­kal inkább elősegítse a szocializmus további fejlődé­sét". A Szlovákia harminc községében végrehajtott felmérés eredményei megerősítették a CSKP XIV. kongresszusának megállapítását, miszerint emelke­dett a falu szociális és kulturális színvonala és sike­resen halad a város és a falu közötti különbségek kiegyenlítésének folyamata. Ezeknek ismerete és a vizsgált jelenségek okozati összefüggéseinek feltárá­sa képessé teszi az illetékeseket, hogy céltudatosan irányítsák és megvalósítsák a város és a falu közele­désének folyamatát. A népművelés feladata, hogy szilárdítsa a nép er­kölcsi-politikai egységét. Ez a falusi lakosság politi­kai és világnézeti nevelésének problémája. A fel­mérés azt mutatja, hogy a megkérdezetteknek 96 százaléka elégedett a szocializmus építésének 25 esztendeje alatt folytatott életével. Értékelésüket a jó anyagi ellátottságban és a falvainkon lejátszódott hatalmas változásokkal indokolják. A vizsgálat alá vont falusi lakosság nagy többsé­ge pozitív hozzáállást tanúsít az ismeretek bővítése, a műveltség permanens növelése iránt. Ez megkí­vánja jobb szervezési és anyagi-műszaki feltételek megteremtését és a falvak lakossága érdeklődési irányának felkutatását. A falusi lakosság kulturális és társas érdeklődésének megismerése a népművelési otthonok, központok munkájának kiindulási alapja és módszere kellene Hogy legyen. Közben igazodnunk kell a művelődéspolitikánk céljaiban megfogalma­zott össztársadalmi érdekekhez. Erre mondjuk, hogy az egyéni és a társadalmi érdekek egybehangolása. A televízió korában sem szűnnek meg az emberek könyveket olvasni. Az embereknek mintegy 60 szá­zaléka olvas szépirodalmi műveket. Céltudatosan to­vább kell fejleszteni az emberek pozitív viszonyát a könyvhöz s az olvasási igény kielégítésének meg kell teremteni a kedvezőbb feltételeit a közkönyvtárak­ban. Ezért meg kellene javulnia a művelődési házak és a népkönyvtárak együttműködésének. Rendkívüli jelentősége van az esztétikai nevelés­nek, amely tágítja az ember érdeklődési körét, ér­zékied ismereteinek határait és kihatással van kul­turális szükségletei további bővülésére. Az esztétikai nevelés sajátos formája az amatőr művészeti tevé­kenység, amely hatékony eszköze az eszmei, érzel­mi és erkölcsi nevelésnek. Megállapítottuk, hogy a falusi lakosságnak nem egészen egyharmada látogatja hivatásos társulatok színielőadásait. Helytelen lenne ezt a jelenséget a megfelelő történelmi és politikai szempontok figye­lembevétele nélkül megítélni, mivel a falusi lakos­ságnak ez az egyharmada túlnyomó többségében csak pártunk és kormányunk gondoskodása nyomán, a kultúra demokratizálása következtében találkozott a hivatásos színjátszással. De nem szabad beérnünk az elért eredményekkel, mert a hivatásos színtársu­latok és a tájoló színházak vendégjátékai szervezői­nek erejében áll, hogy tovább javuljon a helyzet. Az öntevékeny színjátszó együttesek előadásait a falusi lakosság fele látogatja. A látogatások gyako­risága attól függ, hogy van-e öntevékeny színjátszó csoportja a falunak. Ebből következik, hogy az ama­tőr színjátszás iránti igények bővülését és kielégíté­sét a meglevő színjátszó csoportok tevékenysége színvonalának emelésével, a stagnálok tevékenységé­nek felújításával és újak létesítésével lehet elérni. Felmérésünk kiterjedt arra is, milyen helyet foglal el a képzőművészet a falusi emberek életében, A lakások modernizálódása, ami az emberek életszín-KULTÚRA A FALUN vonala szüntelen emelkedésének a következménye, magával hozza a használati és dísztárgyak formájá­nak és színének diszharmóniáját, ezek sokszor nem illeszkednek be a környezetbe, túl sok van belőlük és gyakran semmiféle művészi értékkel sem rendel­keznek. Ez mindenekelőtt annak következménye, hogy be­hatolt a falvakba a polgári életmód és elégtelen vagy nem elég hatékony az esztétikai nevelés. A felmérés eredményeiből kiderül, hogy a televí­zió, amely az első helyen áll az emberek szabad ide­jének kitöltésében, elsősorban szórakoztató, azután tájékoztató, továbbá műveltségközvetítő és csak utol­sósorban esztétikai nevelő küldetést tölt be. Azonos sorrendben érvényesülnek ezek a szempontok a rá­dióhallgatóknál és a mozilátogatóknál is. A falusi népművelési tevékenység szervezőinek el kellene gondolkodniuk azon, hogyan lehetne jobban felhasználni a televíziót és a rádiót a falusi lakosság politikai, erkölcsi és esztétikai nevelésére. Egyes ki­választott tévéműsoroknak, tekintet nélkül műfajukra és tartalmi irányzatukra, alkalomadtán kiindulási alapul kellene szolgálniuk a felnőttek és az ifjúság számára szánt vitákhoz és nevelő szándékú rendez­vényekhez. 1961 óta a falusi lakosságnak lényegesen több szabad idő áll rendelkezésére. A szövetkezeti pa­rasztok például tíz évvel ezelőtt munkanaponként 2 óra szabad idővel, 1971-ben viszont már 2,5 órával, sőt vasárnaponként 8,2 óra szabad idővel rendelkez­tek. Hasonlóképpen a munkások szabad ideje mun­kanaponként 2,2 óráról 2,9 órára és vasárnaponként 9,3 órára növekedett. A falusi lakosság szabad ide­jének felét kulturált pihenésre fordítja. Olyan tevé­kenységekre, amelyek nem kívánnak sem túl nagy fizikai, sem túl nagy szellemi erőfeszítést, amilye­nek a tévénézés, a rádióhallgatás, reprodukált zene hallgatása, szépirodalmi művek olvasása, filmek megtekintése stb. A szabad idő további egynegyedét az emberek társaséletre fordítják, családjukkal fog­lalkoznak, összejönnek barátaikkal, ismerőseikkel s különböző — érdeklődésüknek megfelelő — társa­dalmi szervezetekben tevékenykednek. Műveltségük bővítésére a falusi emberek szabad idejüknek hozzávetőlegesen 5 százalékát fordítják; ugyanennyit fordítanak testkultúrára és ugyancsak szabad idejük öt százalékát műszaki ügyességük fej­lesztésére, barkácsolásra. A fennmaradó tíz százalé­kot a tétlen pihenés és a vallásos élettel összefüg­gő tevékenység tölti ki. A szabad idő eltöltésének kevésbé értékes vagy teljesen értéktelen módjai a fa­lusi lakosság egy része kultúráltságának alacsonyabb szintjét tükrözik. A falusi művelődési otthonok egészben véve ke­véssé elégítik ki a lakosság szükségleteit és érdeklő­dését. Meglátszik ez abból, hogy az emberek mun­kanapokon szabad idejüknek csaknem háromnegyed részét otthon töltik s a szabad idő hasznosabb fel­használásának legfontosabb akadályát abban jelö­lik meg, hogy nincs kellő számú kulturális és társas rendezvény a faluban. A falusi kultúrházaknak, a szocialista társadalom művelődéspolitikai célkitűzé­seivel összhangban, lényegesen nagyobb mértékben figyelembe kellene venniük az emberek megnyilvá­nuló és társadalmilag értékes érdeklődését, felkeltve ugyanakkor a további potenciális érdeklődést is. Fi­gyelmük homlokterében mindenekelőtt a fiataloknak kellene állniuk, okik még megőrizték az iskolában szerzett kulturális szokásaikat, igényeiket. Ez termé­szetesen nem jelentheti a felnőttek érdeklődésének elhanyagolását. Remélhető, hogy azok az ismeretek, amelyeket a falusi lakosság kulturális profiljának vizsgálata ho­zott és amelyekkel a népművelők nemrég megismer­kedhettek, segítségükre lesznek ebben az igényes és társadalmilag fontos munkában. FABRY V. ILLYÉS GYULA Mert szemben ülsz velem... Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod látom és nincs mellette az enyém, ahogy megszoktam a fotográfiákon és előszobák tükörén; Mert szemben ülsz s csupán rajtad s nem épp úgy rajtam látom az idő nyomait s önzésem azt hiszi, én a régi maradtam: a szívem elfacsarodik. Ha nézne úgy szemem, ahogy huszonöt éve, s te akkor az vagy, ami ma: sose találkozunk I Egymást észre se véve, nem lelünk egymásra soha! Élünk bár egy időt, ha akkor a hajam már olyan, amilyen ma: fehér lakunk bár egy szobát, nem én mellém akarnál feküdni, ha leszáll az éj. Véletlen ennyi kell — esélyek milliárdja. — hogy minden idők végzetes egyetlen egyéként bírjalak, azt kívánva, egyetlen egyedként szeress? Mert szemben ülsz — hol is? én meg itt egymagám nézek vissza és kérdezlek, mint célzóra, ha a golyó visszapattan, sebet én kapok éleset. Mert szemben ülsz.. . Ne üljünk másképpen mi sosem már, csak egymás mellett, szorosan, mint a régi nyitott ülésen az utaspár, ha jéggel jött a szélroham. Éva Kysélicová rajza üljünk mindvégig úgy, mint — emlékszel még, barátném? — akkor, repülve, szánon, ott, Sásdon, a hóviharban! — tűrjem csak ustorét én, mellemre vonva homlokod. Szálljunk, mint ott, midőn — kezünk bár összeforrt — még azt hittem, csillag-messze vagy, r hisz csillag-űrt s időt ma is átkóborolnék, hogy megtaláljalak.

Next

/
Thumbnails
Contents