A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-04 / 1. szám
Együttműködéssel a közös cél érdekében Negyedszázad telt el azóta, hogy a szocialista kulturális forradalom hajnalán a CSEMADOK megalakult. S valljuk meg őszintén, hogy ezt elsősorban 1948 februárjának köszönhetjük, amikor a hatalom végleg dolgozó népünk kezébe került. Ezt a dátumot légii jabbkori történelmünk határkövének tekinthetjük, amikor a munkásosztály győzött a reakció felett, s a szocializmus építésének útjára lépett. A csehszlovákiai nemzetiségek tagjai pedig visszakapták polgárjogaikat. 1948 februárja nélkül nem alakult volna meg a CSEMADOK. A politikai, nemzeti, nemzetiségi és szociális célok eléréséért folytatott küzdelem után a Győzelmes Februárnak köszönhetjük, hogy az élet minden területén, a gazdaságban éppúgy, mint a kultúrában vágy a nemzetek és nemzetiségek megbékélésében s felemelkedésében elért eredmények kétségkívül örvendetesek, bármennyire bíráló szemmel nézzük is a tevékenysé!günk folyamán elkövetett hibákat, tévedéseket. Február után nemzetiségi életünk minden vonalán forradalmi változások történtek. Megnyíltak a nemzetiségi iskolák kapui, magyar könyvek és lapok kerültek a magyar dolgozók kezébe, demokratizálódott és emberközelbe került a kultúra. A CSEMADOK megalakulása, az említett vívmányok mellett, tovább, gyorsította a szocialista emberré nevelés, a művészet és a kultúra fejlődését, a magyar dolgozók kö*rében. Az indulás örvendetes, de ugyanakkor nehéz volt. A szocializmus építésének fő irányvonala hatotta át a még gyermekcipőben járó CSEMADOK-ot is, s a naprólnapra növekedő tagság elé fő feladatul tűzte ki a szocialista iparosítás támogatását, a mezőgazdaság kollektivizálását, valamint a szocialista kulturális forradalom megvalósítását a magyar dolgozók körében is. A negyedszázaddal ezelőtt megalakult CSEMADOK a kitűzött feladatokat nemcsak vállalta, de teljesítette is, minek következtében tagsága soraiban is jelentős forradalmi változásokra került sor. Társadalmunk megváltozásával ugyanis megváltozott az osztályösszetétel, megszilárdultak és elmélyültek a szocialista társadalmi viszonyok, és egyre mélyebben bevésődtek a szocialista elvek a CSEMADOK tagságának tudatába is. A fő cél: mindenekelőtt a magyar dolgozók kulturális igényeinek a kielégítése, az új arcú ember formálása, a szocialista embertípus megteremtése volt. Jelentősen elősegítette a CSEMADOK a magyar dolgozók művészeti tevékenységének kibontakozását is. Mint tudjuk, az állami népművelési intézmények szervezett hálózata csak 1953-ban kezdte meg tevékenységét, így a népművészeti csoportok létrehozását, azok fejlesztésének elősegítését is a CSEMADOK vállalta magára. Tagadhatatlan, hogy a CSEMADOK megalakulása tovább gyorsította a tudomány, a művészet és a kultúra fejlődését a csehszlovákiai magyarság körében. A magyar pedagógusok hiánya a kezdeti években csaknem minden CSEMADOK szervezet vezetőségi ülésén állandó téma, napirendi pont volt. Tagjainak sorából sokan jelentkeztek az előkészítő tanfolyamokra, hogy később mint pedagógusok és CSEMADOK-tagok végezzék az oktató és népnevelő munkát a falvakban és városokban egyaránt. A CSEMADOK negyedszázados tevékenysége alatt a népművészeti mozgalom fellendítése terén szép eredményekkel büszkélkedhet, amelyek országos méretben, sőt külföldön is gyarapították szocialista kultúránk sikereit. (Magyar Tanítók Központi Énekkara, Irodalmi színpadok, tánccsoportok külföldi szereplése.) Indulásának első éveiben felismerte a népművészet társadé Imi és művészi jelentőségét. Szem előtt tartva dolgozó népünk esztétikai nevelését, az anyanyelv ápolását és annak tisztaságát, alakultak meg a CSEMADOK szervezetek műkedvelő színjátszó csoportjai, a táncegyüttesek, énekkarok, ahol számos lehetőség nyílt a tagok művészi hajlamainak kibontakoztatására. Már a CSEMADOK megindulásának első éveiben sem volt vitás, hogy a színház és általában az öntevékeny művészeti munka az eszmei, esztétikai és etikai ráhatás egyik legalkalmasabb eszköze. Mindezek elérése érdekében a CSEMADOK kezdettől fogva támogatta, segítette a népi tánc-, ének- és zenekari mozgalom kibontakoztatását, az esztétikai nevelést, a dramaturgiai és rendezői munkát. Mint tudjuk 1953-ban az akkori tájékoztatási és népművelési megbízotti hivatal határozata alapján megalakult a Szlovák Népművészeti Ház, valamint a Népművelési Központ, majd a kettőnek az egyesítéséből (1958) a mai Népművelési Intézet. A Szlovák Népművészeti Ház, mint szakmai tanácsadó központ a népművészet fejlesztésének elősegítése érdekében a magyar népművészeti csoportok számára a módszertani irányítást biztosította. Rövidebb, hosszabb szakmai tanfolyamokon képezte a népművészeti csoportok vezetőit s képezi ma is a Népművelési Intézet (karvezetőket, tánccsoport-vezetőket és rendezőket). A CSEMADOK és a Népművelési Intézet tevékenysége a közös cél érdekében kiegészítette egymást s az együttműködés alapján soha nem látott fejlődésnek indult a kultúra Szlovákia magyarlakta járásaiban. A CSEMADOK negyedszázados jubileuma alkalmából illő megemlíteni, hogy a Jókai-napok, ez az országos seregszemlévé terebélyesedett kulturális ünnepély, 19 évvel ezelőtt szavalóversennyel kezdődött, amelyen magyar szavalok, diákok és CSEMADOK-tagok országos szinten először léptek fel közönség előtt. Ebből az első egyszerű szavalóversenyből nőtte ki magát a CSEMADOK hathatós segítségével a Népművelési Intézet és a CSEMADOK által - Jókainapok összefoglaló néven — évről évre megrendezett nagy kulturális ünnepély, melyet ma már joggal a szlovákiai magyar nemzetiségű dolgozók legnagyobb kulturális eseményének tekinthetünk. „Az a nép erős, az a nép szabad, hol munka mellett dal fakad” jelige megvalósítása vezette bizonyára a CSEMADOK és a Népművelési Intézet dolgozóit, amikor felismerve az esztétikai és hazafias nevelésben az énekkari mozgalom jelentőségét, számos sikeresen működő CSEMADOK énekkar mellett a közös cél érdekében együttesen létrehozták a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi énekkarát. A CSEMADOK negyedszázados fájának hajtásai között a magyar tanítók központi énekkara a legszebb hajtásai egyike, amely csaknem tízéves fennállása alatt már gazdag múlttal büszkélkedhet, mivel sikereket ért el nemcsak hazai, de nemzetközi viszonylatban is. (Magyarországon, Írországban, Finnországban, Bulgáriában és másutt.) Az ifjúsági és felnőtt magyar énekkarok nagyobb része a CSEMADOK keretében működik. Minthogy az általános iskolák alsó és felső tagozatában a CSEMADOK indulása idejében elhanyagolták a zenei nevelést, a CSEMADOK mindent megtett az énekkultúra ápolása és fejlesztése érdekében az elmúlt huszonöt év alatt az egyes énekkarok létrehozásáért, megalakításáért és egymás közti nemes versengéséért. A CSEMADOK Központi Bizottsága és a Népművelési Intézet együttműködésének pozitív eredményeként könyvelhetjük el a felnőtt énekkaroknak a galántai Kodály-napok keretében háromévenként megrendezésre kerülő seregszemléjét, valamint az ifjúsági énekkarok érsekújvári seregszemléjét. Az hogy a legjobb szlovákiai magyar énekkarok a magyar dalkultúra terjesztői 1969 óta háromévenként bemutathatják munkájuk eredményeit, tudásukat, művészi színvonalukat a CSEMADOK és a Népművelési Intézet megértő együttműködésének az eredménye. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy ez a megértő, a magyar dolgozókat szolgáló együttműködés az eltelt huszonöt év alatt az egyes magyarlakta járásokban és községekben nem volt mindig problémamentes. S valljuk meg őszintén, hogy sok esetben a CSEMADOK járási és helyi szervezetei is hibásak voltak ebben. Az elmúlt huszonöt év egyértelműen bizonyítja, hogy a politikai és gazdasági életben, de főképp a magyar dolgozók kulturális életében mennyire jelentős a CSEMADOK lét^ és szerepe. Tevékenységének sokrétűsége, akcióinak nagy száma is azt bizoríyítja, hogy a CSEMADOK életképes és a magyar dolgozóknak a szocialista hazafiságra és a proletár nemzetköziségre való nevelésben pótolhatatlan. Mind a múltban, mind a jelenben is egyre gyakrabban lehetünk tanúi annak, hogy hivatásos vagy félhivatásos együttesek mellett (MATESZ, Ifjú Szívek) a CSEMADOK népművészeti csoportjai — műkedvelő színjátszók, tánccsoportok, énekkarok — igen szép sikereket érnek el az alkotó munkában. Ez annak köszönhető, hogy a CSEMADOK negyedszázados fennállása alatt sokoldalúan támogatta és állandóan támogatja, segíti az öntevékeny művészeti mozgalom kibontakoztatását. A közös cél érdekében szeretnénk az együttműködést még jobban elmélyíteni és bővíteni. A helyi, járási, illetve országos jellegű rendezvényekkel — Jókai-napok, ifjúsági énekkarok seregszemléje, népdalénekesek és táncdalénekesek versenye, zselízi és gombaszögi dal- és táncünnepély — szeretnénk elérni, hogy az 1974-es évben valamennyi CSEMADOK népművészeti csoport aktivizálódjon, hogy tartalmas, haladó szellemű műsorukkal hozzájáruljanak a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának, valamint a CSEMADOK negyedszázados évfordulójának méltó megünnepléséhez. Szeretnénk elérni, hogy kultúránk zászlóvivői, a népművelés napszámosai, a színpad szerelmesei, mint az elmúlt huszonöt év alatt, úgy most is a két évforduló nemes gondolatától áthatva lépjenek a közönség elé. Tolmácsolják műsorukkal azt a szeretetet, amelyet a jubiláló CSEMADOK iránt éreznek s nemzetiségi kultúránk eredményeitől fellelkesítve működési körzetükben az iskolákban és a tagság széles körében műsoros estek keretében ismertessék a Szlovák Nemzeti Felkelés jelentőségét. TÓTH SÁNDOR, a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának vezetője
