A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-25 / 4. szám

120 ÉVE ÜZEMEL KÖZÉP-EURÓPA LEGÖREGEBB CUKORGYÁRA GDEN MAr IK A cukorgyártást vllágéletemben amo­lyan édes-kellemes kötelességnek, íny­csiklandó Illatokkal fűszerezett munká­nak képzeltem... Mit Is tagadjam: út­ban Közép-Európa legöregebb cukor­gyárába Is az efféle édes szájízzel pá­rosuló torkos gondolatok foglalkoztat­ták képzeletemet.., Dehát régi igazság már hogy — té­vedni emberi dolog... Ám, ne vágjunk az események elé­be. A mátyusföldi lapályon kígyózó, csu­paszon Szunnyadozó fákkal szegélyezett országúton, már messziről szembetű­nik az édes ,,reményekkel" kecsegtető Jurányi '(nagysurányl) cukorgyár hatal­mas felkiáltójelként égnek meredő ké­ménye. Egy tengeri szirten meredező vi­lágítótorony biztonságával figyelmez­tet: rövidesen helyben vagyunk. Keskeny,, régies falakkal határolt gyárudvar fogad. Es egy fura meglepe­tés. .. A várva-vórt édeskésen bódltó cukorillatnak se híre se hamva... Egy pillanatra kesernyés mészillat csí­pi meg az orromat. Tamáskodva kör­bepillantok. A fekete föld szinte gőzö­lög. Szürke fátylak szakadozó ködgo­­molyagok úsznak lassan az akácfák ko­pasz, szürkésfehér mészporral hintett ágai között. Michal S k u I e c, a cukorgyár terme­lési igazgatóhelyettese elérti csodálko­­zán csalódott tekintetemet. — Először jár cukorgyárban? Hatalmas üstökben kristályosodik a cukor Cukorhegyek szabadon... Bólintok. Mosolyog. — Az üzemünkbe látogató vendégek többségének első benyomása általában csalódás... Mindenki csak a tömény illatokban terjengő cukorszagot, o sűrű és mézédes szirupot keresi nálunk. A valóságban azonban sok előzménye van még annak, amíg a mezőről érkező cu­­korrépábál feketekávét, teát vagy akár csokoládét ízesítő cukor lesz. Beszélgetünk. Az igazgatóhelyettes mondataiban szinte szabályos Időközökben tér vissza két sajátos kifejezés: a körzet és a kampány. A körzet a cukorgyáriak nyel­vén azt a területet jelenti, ahol a me­zőgazdasági üzemek az ő szükségleteik kielégítésére termelnek cukorrépát. A kampány idején három műszakra dol­gozunk. Naponta körülbelül 2300 ton­na nyersanyagot dolgozunk így fel. Eb­ből a mennyiségből, a répa cukortar­talmától függően, húsz—huszonöt va­gon cukrot nyerünk. Az idei termés bizony számunkra nem volt a legjobb mindössze 13—14 szá­zalék cukortartalmú volt a répa. Erede­tileg magasnak ígérkező cukortartal­mának főképpen a késő őszi esőzések ártottak. Szemre ugyan igénytelen növénynek tűnik a cukorrépa, a valóságban azon­ban éppen ennek fordítottja igaz, Na­gyon termékeny, jól előkészített talaj­ra, sok és szabályos öntözésre van szüksége. A cukorrépát nem véletlenül tartja a népnyelv fehér aranynak, a sze­dését pedig napsugáraratásnak... Ha a szél néha-néha belekap a füg - gönyszerűen kavargó gőzgomolyagok­­ba, akkor az igazgatóhelyettes dolgo­zószobájából egészen o gyártási folya­mat kezdetét jelentő raktártelepre Is el­látni. Kampány idején hatalmas hegyek­ben magasodik Itt a gépkocsik szállí­totta cukorrépa, mely föld alatti csator­­na rendszeren jut el az üzem szívé­be: o hatolmas csarnokba. Persze, „út­közben" legalább nagyjából leöblítik a répához ragadt agyagos földcsomákat. A feldolgozás előtti alapos tisztítást ha­talmas mosógépek végzik, majd nagy teljesítményű gépsorokon fölszeletelik o répát. Ezekből a répaszeletekből meleg vízzel, az úgynevezett diffúziós készülék­ben, kioldják a cukrot. Az így nyert nyerslevet mésztejjel derítik, széndioxid­dal telítik és végül a csapadékszerűen kivált mésziszapot leszűrik. Ez a híg lé hatalmas üstökbe kerül, ahol sűrűvé pá­rolják. A gyártási folyamat következő láncszemét a centrifugák jelentik, ahol ezt a oldatot nyerscukorrá kristályosít­ják. A lefolyó szörpöt újra kristályosít­ják — és aztán már hatalmas, fehér vízesésként zuhog a raktárakba a kész kristálycukor. — Az utóbbi másfél-két esztendőben különösen sok gondot és komoly anya­gi ráfordítást szenteltünk üzemünk mű­szaki berendezésének felújítására és az egész gyártási folyamat lényeges kor­... és csomagolva szerűsítésére — mondja Michal Skulec. — Ennek is szerepe van abbbn, hogy ma már csak körülbelül tizenkét óráig tart, amíg a cukorrépa-gumóból kris­tályszemcsés cukrot gyártunk. — Ml tette szükségessé ezt a jelen­tős modernizálást? — Ma már úgy tűnik az embernek, mintha valami régi álmoskönyvben la­pozgatna, ha üzemünk múltja karul szó­ba'. . . Mert azt bizony kevesen sejtik, hogy Tessedik Sámuel éppen ezen a vi­déken foglalkozott először a cukorrépa termelésével és feldolgozásával, vagy pedig azt, hogy a mi üzemünk nem­csak hazánk, de egyben egész Közép- Európo legrégibb cukorgyára... 1854- ben, tehát kereken 120 évvel ezelőtt épült, olasz mesteremberek segítségé­vel. Az eredeti berendezés azóta bizony már, elavult, habár a cukorfőzés recept­je tulajdonképpen alig változott... Ma már bizony a gyár egykori tu­lajdonosa nem ismerne rá az üzem ha­talmas csarnokára, ahol a munka dan­dárja folyik. Csörömpölés, zörgés, itt-ott csikorgás haitik; csípős mészszag és édeskés cu­korillat keveredik, a mosógépek mel­lett vágni lehetne a gőzt; a főzőüstök, kazánok kezelői egy szál nadrágban dolgoznak a hőség miatt: a földszinten tartózkodó csatorna-karbantartók viszont szorosabbra húzzák nyakukon a sálat... üstökben, kádakban, szűrőkön, csö­vekben, futószalagokon áramlik körbe a fehér arany... Es e gyári vérkeringés legvégén egy feneketlen torkú malom áll, melynek garatja vagonszámra őrli a nagysurányl cukrot. Kampány idején egyenesen a friss cukrot, az esztendő többi hónapjában a raktárokban fel­gyülemlett hatalmas cukorhegyeket „emészti fel"... S amíg ezzel elkészül, Ismét Itt az ősz, az újabb napsugáraratás: a cukor­főzés idénye... Surányban az Idén a jubileumi, száz­huszadik kampányra készülnek. BORSAI M. PETER (Fotó: Prandl S.) Ai igazgatóhelyettes

Next

/
Thumbnails
Contents