A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-25 / 4. szám
KÉPES HÍRADÓ Gusztáv Husák a CSKP KB főtitkára, január #-án fogadta Borisz Nyikolajevics Ponomarjov elvtársat, az SZKP KB titkárát, aki részt vett a Béke és Szocializmus című lap szerkesztőségének nemzetközi találkozóján. Juraj Varholik, a SZISZ KB elnöke Január 12-én meglátogatta a Tusemice II. hőerőmű ifjú építőit CTK felvételek A KGST keretén belül a Bánovce nad Bebravou-i Tatra üzem gyártja a T-148 típusú teherautókat Sós Ferenc szocialista brigádja rendszeresen túlteljesíti termelési tervét az Opatóvá pri luéenci (iosoncapátfalusi) házgyárban. Az akcióegység a munkások érdeke Napjainkban, amikor a nemzetközi olajmonopóliumok mesterkedéseként Nyugat-Európában (sőt az egész tőkés világon) újabb, az eddiginél is erősebb inflációs hullám van kialakulóban, különleges jelentőségűként értékeljük 12 európai tőkés állam kommunistáinak a hét keddjén és szerdáján tartott tanácskozását. A megbeszélésen, amelyet az NSZK-beli Essenben rendeztek, fő témaként a Nyugat-Európában, elsősorban is az NSZK-ban dolgozó külföldi munkások helyzete szerepelt. Habár a 12 kommunista pórt essenl megbeszélése csak előkészítő jellegű volt — minthogy a részvevői a január 26-i brüsszeli párttalálkozó előzetes tennivalóit vitatták meg —, mégis nagy fontosságú javaslatok hangzottak el. Ezek közül is kiemelkedett Werner Cieslaknak, a Német Kommunista Párt titkársági tagjának beszámolója az európai tőkés országokban dolgozó 11 millió külföldi munkás nehéz helyzetéről. Pártja indítványát tolmácsolva, Cleslak elmondotta, az NKP kész elmélyíteni az együttműködést más szervezetekkel és pártokkal a külföldi munkások érdekelnek védelmében: ebben a kérdésben akcióegységet kíván létrehozni a szociáldemokratákkal. Ami a külföldi munkások napról napra romló helyzetét Illeti: a Nyugat-Európát is érintő energiaválságot a nagy monopóliumok — és nemcsak az olajtöke, hanem más ágazatok is — a munkásosztály kizsákmányolásának fokozására használják fel. A polgári közgazdászok meglehetős borúlátással tekintenek az 1974-es esztendőre, amely — részben az energiaproblémák, részben a konjunkturális hullám elhalása miatt — nem sok jót ígér. Még az NSZK-ban is a termelés növekedési ütemének nagymérvű lassúlósával számolnak. Mindennek a következménye: csökkenek a beruházások, még inkább lángra kap az együttesen megvalósuló stagnálás és az Infláció, amelyet stagfláclónak neveznek, s a gazdasági pangást csak erősítik, a tőkés államok inflációellenes lépései, mint például a hitelek szűkítése, a kamatlábak emelése. (Nagy-Brltannlában máris hatalmas összeggel félmilliárd fonttal csökkentették az állami beruházásokra szánt keretet.) Következésképpen Nyugat-Európa-szerte meredeken visszaesik a munkaerő-szükséglet Is. Vagyis elbocsátások következnek — és először természetesen a külföldi munkásokat teszik az utcára. Emellett az infláció mértéke (amely már 1973-ban megközelítette a 10 százalékot) az Idén még talán növekszik, és ennek elsősorban a dolgozók, azok közül is a rosszabbul fizetett rétegek esnek áldozatul. A tőkés országok kormányzatai, hátuk mögött a nagy monopóliumokkal, most egymás közti megegyezésre törekszenek, hogy a munkásmozgalom eddigi vívmányainak megsemmisítésével, a szakszervezetek, a bérharcok megtörésével fokozzák a kizsákmányolást. Ebben a helyzetben tehát rendkívül időszerű az essen! felhívás: akcióegységgel szállni szembe a munkásság, a külföldi munkások érdekel ellen fellépő nemzetközi tőkével.
