A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-25 / 4. szám
AZ ELSŐ ZÁSZLÓALJ PARANCSNOKA Havazik. Kint kemény szél sodorja a hópelyheket. Idebent a szobában duruzsol az olajkályha, s az egykori partizánparancsnok, Sykora Ludovít harminc év előtti emlékeit, élményeit hallgatom. Az asztal lassan megtelik könyvekkel, sűrűn telegépelt papírlapokkal, fényképekkel, amelyek mind-mind muzeális értékű dokumentumok ... — A Nyevszkij partizánegység 1941-ben alakult — mondja — a brjanszki erdőkben, az ellenség hátában. Az egység a brjanszki erdőből eljutott Moszkva alá, ahol részt vett Moszkva védelmében. Itt esett el az egység első parancsnoka Sztyepanov is ... Styepanov halála után vette át az egység vezetését Viktor Alekszandrovics Karaszjev. aki akkor al-Ludovit P. Sykora ezredes volt, s később megkapta a Szovjetunió Hőse címet. — Hogyan került Sykora elvtárs kapcsolatba a Nyevszkij partizánegységgel? — A háború idején már itt tanítottam Sabinovban (Kisszebenben). De az illegális munkát még kassai tanító koromban kezdtem. Tudni kell, hogy a Nyevszkij partizánegység volt az első, amely a Dukla-hágónál „átszivárgott“ a határon. Ez pontosan 1944 július végén volt, vagyis a felkelés előtt. Akkor az egység mintegy ötszáz főből állt, s mikor sikerült átjutniok, velem kellett felvenniök a kapcsolatot, mivel egy különleges akciót kellett az egységnek teljesítenie: kiszabadítani egy csoport politikai foglyot. Sykora elvtárs ekkor a Nyevszkij felsőbb partizánegység első zászlóaljának a parancsnoka volt, őrnagyi rangban. A harcosok leginkább csak Sekera őrnagynak ismerték, ugyanis ez volt a fedőneve. Két századot, mintegy ötszáz harcost vezetett. A beszélgetés egy kis időre elakad, mert Sykora néni kávét hoz, s miközben a kávét kavargatjuk, új irányba fordul az emlékezés. Ugyanis az egyik képen Fábry Józsefre ismerek. Hát mindjárt a Petőfi-brigád felől érdeklődöm. — Az nem volt valami egyszerű história. Ügy emlékszem mindenre, mintha csak tegnap történt volna .... 1944. szeptember 19-én parancsot kaptam, hogy az egységemmel készítsem elő Kordiki mellett egy ejtőernyős egység fogadását. Ötágú csillag alakban máglyát kellett meggyújtanunk pontosan 23 órakor. Mindent pontpsan megszerveztünk, minden máglyának volt külön felelőse, sőt minden máglya mellé még egy teli benzineskannát is tétettem, arra az esetre, ha a fa nem fogna tüzet. . . Amikor így mindent előkészítettünk s mindenki elfoglalta a helyét, olyan zápor szakadt a nyakunkba, hogy pillanatokon keresztül teljesen átáztunk. S a zápor, ahelyett, hogy csillapodott volna, még erőteljesebben zuhogott. Ügy fél tizenegy tájban repülőgép zúgását hallottuk. A megfigyelők jelentették, hogy a mi gépünk. A máglyákat pontosan időben meggyújtottuk, de a zápor és a szél hármat azonnal eloltott, még a benzin sem segített. Mikor a repülőgép megérkezett, csak két máglya égett. Körülbelül húsz perc múlva újra hallottuk a repülőgép zúgását, majd még egyszer. Ezután csend lett. Többé nem hallottunk és nem láttunk semmit. Virradat előtt elrendeltem az ébresztőt — ez a hajnali ébresztő mindennapos volt, hiszen a németek általában ebben az időben indultak támadásra — mondom, megvolt az ébresztő, amikor az egyik harcos a mogyoróbokrok között valami mozgást vett észre. Figyelmeztettek, hogy jelzéseket hallani. Riadót rendeltem el. Nemsokára kiderült, hogy kitől származtak a jelzések. Julo Ciller elfogta az egyik ejtőernyőst. Utána az egyik mogyoróbokorban én is észrevettem egyet. — Fel a kezekkel — kiáltottam — jöjjön elő. Az ejtőernyős előjött, s a kérdésekre, amelyeket feltettem neki, tört oroszsággal válaszolt. Ebből azonnal Akikkel együtt harcolt: I. G. Gyeniszov, V. A. Kvétyinszkij. Fábry József HŐSÖKRE Motto: A Szlovák Nemzeti Felkelés nemcsak váratlan meglepetést, hanem nagy politikai és katonai bonyodalmat is jelentett a náci Németország számára. Politikai szempontból a Szlovák Nemzeti Felkelés felforgatta Tisónak Hitlertől függő államát. Frankót állandó félelemben és idegességben tartotta a protektorátus sorsát illetően, végül Magyarországon meggyorsította azokat a tendenciákat, amelyek képviselői hátat akartak fordítani a náci szövetségesnek: egyszóval összekuszálta a nácik közép-európai helyzetét. Gustáv Husák Tanúságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről című könyvéből. Sykora elvtárs G. D. Avgyejevvel megértettem, hogy vagy magyar, vagy német. — Magyar? — fordítottam a szót magyarra. —- Magyar — válaszolt. — Hol vagyunk? Nem ellenséges területen? — Jó helyen vannak — mondtam neki. Ezután a dolgok már gyorsan peregtek. Julo Ciller régi ismerősével, Rékaival ölelkezett össze, akivel együtt katonáskodott. Ekkor bizonyosodott be, hogy a mieink. Átfésültük az egész erdőt. Hatórás keresés után mindannyiukat megtaláltuk. Egy ejtőernyős fennakadt a fán, egynek eltörött a lába. Tizenöten érkeztek. Elvezettük őket Marguáék házába, le Kordikibe, onnan pedig Banská Bystricára irányították őket. Ott tudtuk meg Rékaitól, Csizsmártól, Jókaitól, Putnokitól, meg az egység parancsnokától, Fábry Józseftől, hogy mi történt a levegőben. Elmondták, hogy háromszor megfordult a gép, mert az öt jelzőtűz nem égett. A harmadik fordulónál ki kellett ugraniok, mert a pilóta tovább nem manőverezhetett, mivel fogytán volt a benzin. Hát így, ilyen körülmények között ért földet az a csoport, amely a későbbi Petőfi-partizánbrigád magját képezte... ... Egy kis epizód a nagy háborúból. Nyilván Sykora elvtárs napokig tudna mesélni a harcokról, a győzelmekről és a veszteségekről. A harcostársakról, akikkel együtt verekedte végig a felkelést, akik még élnek, s azokról is, akik ott maradtak a csatatéren: szlovákok, csehek, magyarok, szerbek, lengyelek ... — Hetvenhét éves vagyok — mondja —, huszonnégy évig voltam tanító, tizenöt évig katona. Nem volt könnyű mindig helytállni, nem volt könnyű elviselni bajtársaink elvesztését. A háború végéig 4780 különböző nemzetiségű harcosa volt az egységünknek. Az én zászlóaljamból még több mint kétszázan élnek. Ha néha találkozunk, az igazi ünnepnek számít. . . Hogy most mivel telnek a napjaim? Magam vágom a tűzifát, tavasszal, nyáron kertészkedem. Mindig szerettem a méheket, valamikor nagyban méhészkedtem is, most csak tíz családom van ... S itt van ez a rengeteg dokumentum, ami mindig ad munkát s alkalmat az emlékezésre ... GÄL SÁNDOR A. G. JEMEUANOV A fokozódó partizántevékenység ellen elrendelték a községekbe vezető utak őrzését és a házakban is gyakran szerveztek rajtaütéseket. 1944. június 15-én csendőröket csoportosítottak át azokra az őrsökre, amelyeknek környékén a partizánok aktív tevékenységet fejtettek ki. Humennében (Homonnán) partizánellenes rohamosztagot szerveztek, amelynek az volt a feladata, hogy elfojtsa a partizánok akcióit, elszigetelje őket a községek népeitől, megakadályozza élelmezésüket és az egyes csoportok közötti kapcsolatteremtést. A német fasiszták partizánvadász alakulatot is küldtek Kelet- Szlovákiába. Annak az áldozata lett A. G. Jemeljanov és Jakovlev Teoszovics Iljikcsian a Pugacsev csoport törzskarának parancsnoka is. A. G. Jemeljanov halála után, augusztus közepén a Pugacsev csoport a Csapájev egységhez csatlakozott. Homonnán az illegalitásban dolgozó elvtársak támogatásban részesítették az ottani fogolytáborba hurcolt franciákat és szerbeket, szökést is lehetővé tettek számukra. 1944. augusztus 31-én a homonnai helyőrség lefegyverzése után a német fasiszták parancsban szólították fel a második divízió katonáit is, hogy vonuljanak Homonnára és tegyék le a fegyvert. A divízió sok katonája megtagadta a parancsot, elvonult a hegyekbe és csatlakozott a partizánegységekhez. Homonna akkoriban élelmezési központjává (raktárává) vált azoknak a partizánoknak, akik a közeli erdőkben tartózkodtak. A háborús károk nem kímélték meg a homonnai járást sem. A fasiszták a volt járás negyvenhárom községében összesen 307 házat megsemmisítettek és százegyet annyira megrongáltak, hogy azok lakhatatlanokká váltak. Teljesen felégették Turcovcét, Jankovcét, Porúbkát, Vífazovcét, Chlmecet, Závadát és Péolinét. Százhetvenkilenc házat a városban is megsemmisítettek vagy megrongáltak. A homonnai temetőben helyezték örök nyugalomra a szovjet hadsereg 179 katonáját és A. G. Jemeljanovot, a Pugacsev partizánosztag parancsnokát.
