A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-18 / 3. szám

« A TÜKÖR történetéből üniliiü'i üiirsnl: Évek óta rendszeres előfizetője vagyok a Hétnek. Szeretettel várom a lapot s főleg azóta olvasom figye­lemmel, mióta az Emberi sorsok cí­mű rovatot elindították. Most azért fordulok önökhöz én is, mert ezelőtt tizenhat évvel szomorú özvegyi sors­ra jutottam, ötvenéves vagyok s át­éltem egy nagy csalódást először éle­temben. Ezzel tudom magyarázni, hogy bár voltak kérőim, de egyikhez sem mentem férjhez. Ennek ellenére se voltam képes megbékélni önma­gámmal. Néhány hónappal ezelőtt összetalálkoztam egy régi kedves is­merősömmel, akitől megtudtam, hogy válnak. Arra kért, találkozzunk a jö­vőben is. Én hajlandó voltam erre, mert mindig rokonszenvesnek tartot­tam. Még örültem is, hogy a sors így összehozott bennünket. Sajnos, ezután sem lett az életem nyugodt, kiegyensúlyozott. Mindig az jár az eszemben, hogy ha nem futunk ösz­­sze az utcán, esetleg nem válik el a feleségétől. Éjszakákat nem alszom, mindig magam előtt látom a két el­hagyott fiát, s mivel az enyém is apa nélkül nőtt fel, nagyon sajnálom az árva, illetve az elhagyott gyere­keket. Kérném az Emberi sorsok ro­vat olvasóit, legyenek a segítségem­re, mit tegyek? A szívemre vagy az eszemre hallgassak? Ha mellettem van, nyugtalanít a két fia, ha nincs mellettem, értelmetlennek tartom az életem, s boldogtalannak érzem ma­gam. Jelige: Egy boldogtalan édesanya Szeretnék kéréssel fordulni az Em­beri sorsok rovat olvasóihoz. Tizen­hét éves leszek, és már csalódtam az életben. Megismerkedtem egy fiúval, akivel egy faluban lakunk. Kezdet­ben csak barátság volt köztünk, ké­sőbb azonban szerelmesek lettünk egymásba. Közben bevonult katonai szolgálatra. Azóta egy sort sem kap­tam tőle. Mikor hazajött szabadság­ra, már meg sem ismert. Ez nagyon fájt nekem. Sajnos, nem tudom, miért haragszik rám. Én változatlanul na­gyon szeretem. Megpróbáltam társa­ságot találni, hátha elfelejtem őt. Nem tudtam elfelejteni. Nagyon ké­rem Önöket, legyenek a segítségem­re. Jelige: Fájdalmas éjszakák VÁLASZ „BOLDOGSÁG MERRE VAGY?“ JELIGÉRE Megértem, milyen gyötrődésben van része. Tizenöt év házasság után rosz­­szul bánik önnel a férje. Csupán öt évig voltak bodogok. -Nem értem, mi vezette férjét a kiábránduláshoz? Azt olvastam a leveléből, hogy az ura semmi szeretetben nem részesíti a családját, üti veri a gyerekeket, és még ő rója föl, hogy azok idegen­kednek tőle. Persze, fölmerül ben­nem úgy is a kérdés, hogy ön milyen szeretetben részesítette a hazatérő férjét? Föltételezzem, hogy ellene hangolta a gyerekeket? Amint írta, édesanyja is azt mondta, neked ilyen férfi kellett, tehát „szeresd“. Nem az ön szeretetével van baj? Hiszen azt a másik „komoly, rendes férfit“ sze­retni tudja titokban — bár milyen titokról lehet szó, ha a gyerekei már apunak szólítják. És ha féltékeny az a férfi, akit titokban szeretni tud, vajon kire? A férjére, vagy egy har­madikra? Az az érzésem, mint ha nem is tanácsot kérne, csak bizonyí­tani akarja, hogy a korkülönbség el­lenére is őt szereti. Nem mondom, jól jöhet a negyvennyolc éves férfi­nak a harmincöt éves asszony, csak nehogy két szék közé essen. Igaz, a gyerekek örülnek a kirándulásnak, de az iskola sem tétlen e tekintetben, minden évben terveznek utat vala­hová, s az apai szigor nem árt a ser­dülő gyereknek. Levelében nincs szó arról, hogy a férje iszákos lenne, nem adná haza a keresetét, más nő után jár stb., ami ok lenne a ki­ábrándulásra. Én egy sokat megért falusi özvegyasszony vagyok. Tizen­hat éves fejjel mentem férjhez egy húszéves legényhez. Két évtizedet él­tünk együtt boldogságban, majd a férjem súlyos beteg lett. Hat évig szenvedett, ennyi ideig etettem, bo­rotváltam, forgattam az ágyán. Élete utolsó két esztendejében már vak is volt. Negyvenéves korában temet­tük el, s a két gyereket egyedül ne­veltem fel. Kitaníttattam őket. Ha eljönnek hozzám látogatóba, ha el­hozzák unokáimat, s belenézek csil­logó szemükbe, nincs a világon bol­dogabb ember nálam. Pedig már ti­zedik éve vagyok özvegy. Tizedik éve dolgozom keményen. S a köz­ügyekkel is foglalkozom. Azt aján­lom önnek, nevelje föl négy szép gyermekét és állítsa helyre a csalá­di békét. Jelige: Minden asszony életében jön egy pillanat... I VÄLASZ „VÁNDORMADÁR“ JELIGÉRE Megakadt a szemem azon a levélen, amelyet az Emberi sorsok rovatba ön írt. Elképesztő számomra, hogy idegenek társaságában becsméreli a feleségét. Én az élettársának adok igazat. Nem azért, mert én is nő va­gyok, hanem mert egyáltalán nem hiszem, hogy a felesége csak azért kattogtatja a kötőgépet, mert zavar­Pavlaöka Eduárd felvétele ni akarja önt. Ez így nem igaz. Elet­­társa a gyermekeire dolgozik. Fel­rója neki, hogy cigarettázik, meg vendéglőbe is eljár, holott ez ma már nem újság, egyenjogúak vagyunk. A nő munkájára ugyanúgy szükség, van, mint a férfiéra, tehát megen­gedheti magának. Hogy az ismerősei pártfogásukba veszik, ezen se cso­dálkozzon, mert ha én férfi lennék, én sem engedném ütni azt az asz­­szonyt. Sok olyan férfit ismerek, akik otthon is mindenben segítik a fele­ségüket. Kímélik. Ahelyett, hogy pa­naszkodik, inkább legyen a segítsé­gére. Ne verésre használja a kezét, hanem segítésre. Nem tudom, ho­gyan lenne képes egy huszonöt éves, csinos, de beteges asszony miatt el­hagyni a családját. Mikor a gyerek­ben az ön vére folyik. Gondolja meg jól, mit akar tenni. Mert elmenni könnyű, visszatérni nehéz. Ha férfi lennék, szégyellnék az önéhez ha­sonló problémát a Hét hasábjain szellőztetni. Próbáljon emberien vi­szonyulni a feleségéhez. Örüljön, hogy olyan élettársat kapott, aki sze­reti a családját és a házi munkát. De mértéktartóan kikapcsolódni, min­denkinek jó. Ezt neki sem tilthatja meg. Jelige: Ne hagyd el azt, ki téged szívből imád VÄLASZ „térj vissza hozzam, HISZEN SZERETLEK“ JELIGÉRE Tényleges katonai szolgálatom töl­töm, ismerem a problémát. Sajnos, gyakran előfordulnak ilyen esetek. Az első csalódás mindig nehéz. De tanul belőle az ember. Az a fiú nem érdemli meg, hogy szeresse, bedőlt a pletykáknak, de szerintem az is csak kifogás volt. Az a tanácsom, hogyne keseredjen el. Főleg, ne gondoljon a halálra. Hiszen még fiatal. Alig kós­tolt bele az életbe. Meglátja, kigyó­gyul a csalódásából. Felejtse el. Jár­jon társaságba, fiatalok közé, tekint­se rossz álomnak, ami történt. Az olyan férfi nem érdemli meg, hogy a szájára vegye a nevét. Ne féljen, megtalálja az igazit. Jelige: Egy malackai katona Tizenkilenc éves, barna hajú érett­ségizett lány vagyok. Szeretem a tánczenét, a szórakozást. De már én is csalódtam. Szeretnék megismer­kedni 22—24 éves fiúval. Jelige: Piros rózsa Negyvenéves szerencsétlen sorsú barna asszony vagyok. Szeretnék megismerkedni becsületes, özvegy vagy elvált, jól nevelt férfival, aki a magányát megosztaná velem. Jelige: Szeretnék boldog lenni A tükör már több ezer éve hű kísérő­társa a nőknek. Nem tudni pontosan, mikor és ki találta fel. A nők első tükre azonban biztosan a víztükör volt. Hamar rájöttek azonban a kifényesített fémtárgyak előnyére, amelyeket min­dig kéznél tarthattak, és a kép sem tört össze a legkisebb rezzenésre, mint a víztükörben. Már időszámításunk előtt 2025-ből fennmaradt egy sírem­­léken olyan relief, amelyen Kawit her­cegnő a kezében tartott fémtükörben figyeli amint a rabszolganő fésüli. Az egyiptomi, kínai, etruszk nőknek jóval időszámításunk előtt fontos toalettesz­közük volt az aranyozott, művészi ki­vitelű kézitükör. A ókor görög és ró­mai szépei társaságban kezükben tük­röt tartva jelentek meg. A férfiak azon­ban a tükröt eredeti feladatától teljesen eltérő célokra is felhasználták. Gon­doljunk csak Archimedesre, aki Syra-Ikuza védelmében a tükröt eredményes fegyverként használta a rómaiak ellen. A fémtükröket a középkorban váltották fel az üvegből készült tükrök. Ezeket mindkét oldalukon csiszolták és ezüst oldattal vonták be. Híressé váltak a fi-Inom velencei tükrök. A középkorban a nők az övükre, vagy nyakukba a­­kasztva viselték a kózitükröket. Sok híres festő, többek között van Eyk ké­pein jelenik meg a tükör. A velencei barokk tükröknek hamar versenytársuk támadt a francia tükörben. Megjelen­tek az egyre nagyobb formátumú tük­rök, kandallók, toalettasztalok fölött, egész tükörgalériákat, termeket rendez­tek be. Az óriási tükröket mozaiksze­­rűen kis négyszögletű tükrökből állítot­ták össze. Ma a tükör elmaradhatatlan * része a fürdőszobáknak, előszobáknak és természetesen helye van minden női kézitáskában is. KESZTYŰS KÉZZEL A kémiai ipar ugrásszerű fejlődése forradalmasította a háztartási munkát. A vegyipar termékeinek a használata a mindennapi mosogatást lényegesen megkönnyíti: csekély energiabefekte­téssel, kevés időráfordítással könnyű jó munkát végezni. De a vegyi anyagok választékbővülésével egyidejűleg sza­porodtak a vele kapcsolatos gondok is. Az enzimtartalmú, úgynevezett „bio“ mosószerek többféle kellemetlenséget okozhatnak az érzékeny bőrűeknél. A legtöbb mosószer túlzott használa­ta erősen zsírtalanít, következésképpen a száraz bőrű egyén kárt szenved, érzé­kenyen reagál. Hasonló a helyzet a mo­sogató- és tisztítószereknél. A bőrártal­mak elkerülésére ajánlatos, ha a mo­sószereken feltüntetett használati uta­sítást nem hagyjuk figyelmen kívül. A védekezés kézenfekvő eszköze a gumi­kesztyű. Ez ma már nemcsak a maró anyaggal dolgozó gyári munkásnak, az operáló sebésznek, hanem a háztartás­ban tevékenykedőknek is nélkülözhe­tetlen. A különböző munkák igénye szerint széles választék áll rendelkezésre a vé­konyabb minőségtől a vastagig. A bé­lelt kesztyű nem tapad a kézhez, az ér­desített tenyerű a síkos tárgyak fogá­sát biztosítja. Használat előtt érdemes a tenyeret hintőporral bedörzsölni. Használat után óvatosan húzzuk le a kesztyűt a csuklónál, és ne az ujjak mentén, mert akkor nyúlik és könnyen szakad. Kifordítva szárítsuk. 20

Next

/
Thumbnails
Contents