A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-18 / 3. szám
ENERGIA* a világ nagy gondja A tudótok ait Jósolják, hogy a sión, ai olaj és a földgáz néhány évtized múlva nem lesz elegendő a rohamosan növekvő szükségletek fedezésére. Európa legtöbb országa máris olaj- és földgázimportra szorul, ilyen gondjai vannak Japánnak és az Egyeslilt Államoknak Is. A jóslatok azonban nem állnak meg a figyelmeztetésnél, hanem a kiutat is felvázolják. Milyen energiaforrásokból fedezzük üzemeink, Járműveink, háztartási gépeink hajtóanyagát a jövő században? Az ötvenes években, mikor az első békés célokra tervezett atomerőműveket építeni kezdték, az volt az energetikusok véleménye, hogy ezzel tartósan megoldódik a világot fenyegető energiaválság. Nem így történt. Ennek egyik oka: hogy minden eddigi elképzelést felülmúlva növekszik az ipari üzemek, a közlekedési eszközök és a háztartások energiafogyasztása. A másik ok: a békés célokra tervezett atomerőművek sem épülnek olyan gyors ütemben, mint ahogy azt sokan feltételezték. APALY ES DAGALY Akkor hát hogyan lehet a 21. század kezdetére hatmilliárd fölé szaporodó emberiség energiaszükségletét a rohamosan fogyó szénnél és olajnál olcsóbb forrásokból biztosítani? A kutatók minden lehetőséget mérlegelve, tucatnyi fantasztikusnak tetsző megoldással számolnak. Ilyen többek között az óceánokban tapasztalható áramlások energiájának kihasználása, továbbá a hullámzás, de főként az apály, dagály hasznos munkába állítása is. Ezek az örökös mozgást mutató erők — ahogy az optimista vélekedők állítják — hosszú időkre megoldhatják a problémát. Az apály és a dagály szintkülönbsége a nyílt tengereken általában egy méter, de a partok közelében — ahol az erőművek építése viszonylag könynyebben oldható meg — a tíz, sőt helyenként a húsz métert is eléri. A La Manche csatorna árapályának szintkülönbsége a francia part egyes pontjain, így St. Michel városánál meghaladja a tizenkét métert. Még ennél'is nagyobb a szintkülönbség az angol partokon. Például a Severn folyó fjordszerű torkolatánál kereken 14 méter árapályt szállít a La Manche csatorna. A rekordot viszont Észak-Amerika keleti partvidékén, a Fundy öbölben észlelték. Ebben az öbölben 22 méteres a szintkülönbség, ami azt jelenti, hogy egyetlen négyzetkilométernyi vízterület mozgásából 20 világváros villamosenergia fogyasztását fedezni lehetne. A francia mérnökök fantasztikusnak tetsző objektumterveiket készítették el az argentin kormány megbízásából. A Nuevo-i és a San-José-i öböl közé ékelődve T alakú félsziget fekzik. Ez a félsziget két egymástól ellentétes tengermozgást választ el, ami köznyelvre lefordítva azt jelenti, hogy amikor a félsziget egyik oldalelhető. A terv az, hogy a félszigetet átvágják, s így az árapály állandó váltakozó áramlást teremt a csatornában, amellyel mesebeli — mintegy kétmillió megawatt energia kincset lehet nyerni. Ezek azonban csak tervek. Egyedül a Szovjetunióban építettek fel olyan árapály — villamoserőművet, amely a gyakorlatban is bizonyítja, ez elképzelések megvalósíthatóságát. MINTHA LAPATTAL AKARNANK ELTÜNTETNI A KÁRPÁTOKAT A Golf-áramlás, amely az Atlanti óceán északi felében, Mexikó partjainál startol olyan nagy tömegű meleget hoz, hogy Európa számos országából így Anglia, Belgium és Franciaország egy részéről száműzi a szigorú telet. A tudósok szerint ez a gigantikus hővezeték annyi energiát szállít, amennyivel Európa fűtési, világítási szükségletét évszázadokra fedezni lehetne. Ámde a tengeráramlások munkába állításától még messze vagyunk. Ehhez a technika mai eszközei csak annyit érnek, mintha tíz-húsz ember lapáttal állna neki a Kárpátok hegyláncát síksággá alakítani. A szél — amelyet már az ősember is felhasznált — vitorlák millióit dagasztja és szélmalmok százezreit hajtja. Ámde állandó és megbízható energiaforrásként egyenlőre nem jöhet számításba. Ugyanez a helyzet a napfényt gyújtólencsékkel egy pontra terelő melegítő berendezésekkel is. Bár ki tudja? Lehet, hogy ezen a téren azoknak lesz igazuk, akik a nap hozzánk érkező melegének jobb hasznosításában látják a megoldást. Egyre több szó esik napjainkban a föld belsejében lévő energia hasznosításáról is. Köztudomású, hogy a talaj hőfoka a föld középpontjának irányába haladva, százméterenként 3 C°-al növekszik, vagyis egy 10 km mélységben kialakított aknában gyorsan gőzzé válna az oda lejuttatott víz. Negyven kilométer mélyen pedig már olvasztókemencét lehetne berendezni. Az eddigi legmélyebb fúrások — amelykről hírt kaptunk — hat és félezer méteres mélységig hatolnak. Ezek a mélyfúrások nagy szerepet játszanak a kőolaj kitermelésében, de ugyanakkor kísérletként szolgálnak arra is, hogy a föld szilárd kérgét — amelynek vastagsága 10— 12 km — áttörjék. A szilárd réteg alatt, az úgynevezett magzónákban, 4000—5000 C-fok folyékony lávatömeggel számolnak a kutatók. Ez egymagában annyi hőenergiát kéovisel, hogy legalább százezer évig fűthetnénk vele gyárainkat, lakásainkat, sőt télen a szilárd burkolatú útjainkat is. AZ ERŐMÜVET A VULKAN HAJTJA A kutatók egyelőre reálisabbnak tartják a szilárd földkéreg alsó zónájában — kb. 10 km mélységben — olyan gőzkazánok kialakítását, amelyekbe tengervizet lehetne nyomatni és a gőzt felhasználni. Elméletben már a kazánok építésének módszerét is kidolgozták. Földalatti atomrobbantásokkal akár egy köbkilométeres üregek is nyerhetők. Már kérdés, hogy ilyen mélységben milyen előre nem látható problémák állítják újabb nehézségek elé a~ kutatókat. Mikor várható a föld mélyében fe-Képsor az első szovjet arapály-eromü építésének fázisairól. Az erőmüvet úszó blokként építették meg a murmanszki hajógyár dokkjában (a), ezután vontatóhajók húzták el a hatalmas betonszekrényt végleges helyére, Kiszlogubszkba (b, c). Ott az erőmüvet lesüllyesztették és beillesztették a gát építményébe (d). szülő hőenergia feltárása és hasznosítása? D. Scserbakov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tagja úgy nyilatkozott, hogy még a 20. század vége előtt megvalósulhat a földalatti hőemerőművek létesítése, amelyekhez elektromos áramot termelő gépsorokat kapcsolnak. Kísérletek folynak a vulkanikus erők munkába állításával is, de ezen a téren nem várható gyors eredmény. A vulkánok szeszélyes kitörései ugyanis állandó veszélyt jelentenek a vulkán-hőerőműre. SÓBÓL ARAMT Nyugat-Szibériában, a hőforrások vidékén, földalatti tengerekről adtak számot a legutóbbi évek kutatásai. Ezek a földalatti tengerek már a közeljövőben fűteni fogják több mint száz város, illetve ipartelep épületeit. A tudósok egy része a tengerek magas sótartalmára alapozva kémiai úton próbálja az új energiaforrásokat megtalálni. Ahogy az egyik szakember mondotta: ebben van a legnagyobb fantázia. De lehetőséget szimatolnak a tudósok a sarkvidékek térségében gyorsan sodródó jégtáblák, illetve jégmezők mozgási energiájában is. Elgondolásokban, nagyvonalú tervekben tehát nincs hiány. De valóra váltásuk csillagászati számokkal kifejezhető összegeket világméretű erőfeszítéseket követel. Ha ezek az erőfeszítések sikerrel járnak, bízhatunk benne, hogy az ezredforduló idején már megszűnnek a világ energiagondjai. Ián apály van. a másikon dagály ész-A világon már több helyütt működik, épül, illetve terveznek árapály-erőmüvet A képen jól látható az árapály-erőmüvek legfőbb jellegzetessége: a víz a vízállástól függően vagy a tenger felől áramlik, a medence felé, vagy apály idején fordítva, s közben turbinát mozgat. Az áramfejlesztő generátor a körte alakú tartályszerkezetben van
