A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-18 / 3. szám

.J-PP/Bp -í a napközi otthonban és az iskolai klubokban biztonságos helyen van, ahol szakképzett peda­gógusok irányítják munkáját, mely hozzájárul értelmi és érdemi képességeinek hatékonyabb kibontakozásához. Tekintettel arra, hogy az 1—5. évfolyamokban még nem tanítják a természettudományi tantár­gyakat, a napközi otthonokban jó alkalom kí­nálkozik a tanulók érdeklődésének felkeltésére ezek iránt. A somorjai általános iskolában már évek óta sikereket érnek el ezen a szakaszon. Hetente egyszer játékos formában matematika, fizika, kémia és biológiai órákat tartanak, me­lyek a gyermekek részéről nagy népszerűségnek örvendenek. Ezek a tanulók, amikor a 6—9. év­folyamokban hozzákezdenek ezen tantárgyak ta­nulásához, előnyben vannak a többiekkel szem­ben. Az iskolai klubokat a 6—9. évfolyamok tanu­lói látogatják. A tanulók felvételét a szülőkön kívül az osztályfőnök határozza meg. Közös meg­beszélés alapján döntik el, hogy a gyermek az iskolai klub milyen szakkörét látogassa. Az iskolai klubokat látogató gyermek szakfelügye­let mellett készül a másnapi tanításra. Lehető­sége nyílik arra, hogy a nehezebben érthető tan­anyaggal a szaktanítóhoz forduljon. A klubok sport- és testnevelési játékokat, találkozókat és versenyeket szerveznek. A jól szervezett klubok­ban az iskola közreműködésével és támogatásá­val eredményesen működhetnek a különféle szakkörök. Mindezek alkotóan járulnak hozzá a tanulók ismereteinek bővítéséhez, az elmélet és gyakorlat összekapcsolásához, az iskola politech­nikai jellegének kiszélesítéséhez. Ennek kapcsán NAPKÖZI OTTHONOK ÉS ISKOLAI KLUBOK A tanulók iskolán kívüli nevelésében fontos szerepe van a napközi otthonoknak és iskolai klu­boknak. Fő feladatuk, hogy gondoskodjanak az 1—9. évfolyamos tanulók hasznos és megfelelő időtöltéséről a tanításon kívül. Ennek az igényes küldetésüknek csakis akkor tehetnek eleget, ha szorosan együtfműködnek a családdal, az iskolá­val és a pionírszervezettel. A CSKP KB júliusi plénuma figyelmeztetett arra, hogy az iskolák oktató-nevelő munkájá­nak megjavítása céljából hatékonyabban kell tá­mogatni a napközi otthonokban és az iskolai klubokban folyó iskolán kívüli tevékenységet. Megállapítást nyert, hogy hazánkban eddigi fej­lődésük nem felel meg jelentőségüknek. A Szlo­vák Szocialista Köztársaságban az 1—5. évfolya­mok tanulóinak mindössze 16 százaléka látogatja a napközi otthonokat, a 6—9. évfolyamok tanu­lói közül pedig csupán 2 százalék vesz részt az iskolai klubok munkájában. A párthatározat ér­telmében fokozni kell az iskola részéről a szü­lők körében a pedagógiai propagandatevékeny­séget. Sokat tehet ezen a téren az osztályfőnök, aki erre a célra felhasználhatja a szülői értekez­leteket, a szülői látogatásokat. Az agitációs meg­győző munkában az eddiginél nagyobb szerepet kell vállalnia a szülői munkaközösségnek. Arról van szó, hogy a szülők megértsék; gyermekük a polgári nevelés, honvédelmi nevelés, történe­lem, vagy irodalmi nevelés óráin tanultak ma­radandó, tartós ismeretként vésődnek tudatuk­ba. Segít a tanulók esztétikai nevelésében: szín­házlátogatásokat, múzeumok és filmek, tárlatok megtekintését szervezi meg. Az elolvasott iroda­lom alapján vitaórákat vagy irodalmi délutáno­kat rendeznek. A klubokban a tanulókat önálló szereplésre szoktatják. A gyakorlat igazolja, hogy ezek az iskolán kívüli nevelési intézmények sokat segítenek a gyengébb előmenetelű tanulóknak is, hiszen ezek bukási aránya és lemorzsolódása összehasonlítva azokéval, akik nem látogatják ezeket az intéz­ményeket, lényegesen alacsonyabb. Az egységes nevelési ráhatás elérésében a szü­lői és iskolai nevelésen kívül fontos szerepe van az iskolán kívüli nevelésnek is. Az utóbbit úgy kell megszervezni, hogy közvetlenül a gyakorlat­hoz legyen kötve, aktívan segítse elő a tanulók pályaválasztását, nagyobb részt vállaljon a tanu­lók eszmei-politikai neveléséből. A szocialista pedagógia fejlődési iránya az ok­tató-nevelői és iskolán kívüli tevékenység minél optimálisabb egyesítése felé halad. Az iskolai napközi otthonok és klubok fontos küldetést teljesítenek a jövő nemzedék felnevelésében. SVINGER ISTVÁN A „KI MIT TUD"-ON TONT FEL Gálvölgyi János, ez a tehetséges, fiatal színész 1968- ban a Ki mit tud? tévé-vetélkedőn tűnt fel mint pa­­rodista. A Színház és Filmművészeti Főiskolán Kazi­mir Károly osztályában végzett, s Kazimir a diploma kézhezvétele után le is szerződtette a Thália Szín­házhoz. Fontos szerepeket játszik egyebek között a Csúsingura, A csendes amerikai, a Karagöz és a Tü­zet viszek cimű darabokban. A televízióban nemrég a Ki mit tud? klubban láttuk, hallottuk: Weöres Sán­dor egyik versét mondta el. DRAGA FÜRDÉS A TUDÓS VÁLASZOL Beszélgetések Szent-Györgyi Alberttel Tanárként, előadóként milyen pedagógiai el­veket igyekszik megvalósítani? — Először azt, hogy mindig a lényeget közöl­jem, és ne bonyolódjak bele a részletadatokba. A lényeg pedig mindig igen egyszerű. Most már például tudjuk, hogy összesen száz elem, tehát száz anyag van a világon, és minden elem há­rom egységből épül föl. Ez az egyszerű dolog vitt engem is egy fontos fölfedezéshez a rák­kutatásban. Manapság annyit fecsegnek kérem arról, hogy az ismeretek szaporodása bonyolulttá teszi a vi­lágot, az információáradat megfojtja az embert. Ez azért van, mert még mindig bálványozzák a memoriális tudást. A tudás manapság valami­féle bálvány, amolyan szent tehén, amelyiknek minden részét egyformán imádni kell. Én azt mondom, hogy ezt a szent tehenet meg kell fej­ni, de a szarvától jobb tartózkodni, mert a szarv agyonszúrhatja az embert. Szóval nincs semmi baj evvel az információáradattal, csak nem sza­bad butának lenni. A buta ember nekimegy, megtanulja az összes lexikális adatot, és bele­fullad. Mármost mi a helyzet a tanítással, az előadás­sal? A tanítás két agy összeütközése: az előadóé és a hallgatóságé. Ha a tanár csak a saját agya szerint tanít, és nem alkalmazkodik a hallgatóé­hoz, akkor a másik agy nem tudja befogadni a tanítást. A kocka, ugye, nem megy bele a gömb­be, a gömb megy a kockába. Ha én előadok, mindig igyekszem magam beleélni a hallgatóság lelkületébe, mert a két agy csak így találkozhat egymással. Miben látja az egyetemi oktatás fő feladatát? — Akik az egyetemekre járnak, azokból köz­életi emberek lesznek, ök adják majd azt a nagy szellemi bázist, amin az ország épül. Ezért én azt tartom, hogy az egyetemeknek elsősorban igazi emberekké és hasznos polgárokká kell ne­velni a fiatalokat. E mellé jöhet a szaktudás, ami szintén nagyon fontos, mert az ember csak annak a birtokában tudja a kenyerét megke­resni vagyis csak így képes a társadalom hasz­nos tagjává válni. Egyszóval az egyetem ne csak a tudomány átadására törekedjen, hanem arra is, hogy igazi embereket neveljen! Hivatalos statisztika szerint a Német Szövetségi Köz­társaságban csak minden ötödik lakásban van für­dőszoba. Az ügyeskedő üzletemberek ezt a problé­mát úgy akarják megoldani, hogy olyan fürdőkáda­kat terveztek, melyeket a konyhában a vízcsap alatt lehet elhelyezni. Okos, de szükségmegoldásnak tart­juk, van azonban egy nagy hibája. A beszerelése nagyon drága. NÁLUNK IS LEHETNE Anna Masic, a zágrábi belgyógyászati klinika fő­növére. Az egészségügyi dolgozók között az elmúlt évben versenyt hirdettek. A verseny győztese Anna Masic lett. A rászorult be­tegek az ö munkájával vol­tak a legjobban megelé­gedve. mini-magazin

Next

/
Thumbnails
Contents