A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-06-21 / 25. szám

Rinlinri snrsiik Talán rájön, hogy nagyot tévedett Édesapám sokat iszik, és ezt nem tudom elviselni. Szégyellem magam az ismerősök és a korombeli fiata­lok előtt. Nagyon jóban voltam egy fiúval, akit megszerettem. Amikor szerelmet vallott, elárultam neki, hogy már régen szeretem. Nagyon boldog órákat töltöttünk együtt. Egy alkalommal azt mondtam neki, hogy hiába a nagy szerelem, úgysem le­hetünk egymásé. A fiú magáévá akart tenni, de én nem engedtem. Azóta nem szól hozzám. Huszonkét éves, ezért azt hittem, hogy meg­ért és csakhamar rájön, hogy téve­dett, amikor szakított velem. Na­gyon rosszul esik, hogy minden reg­gel találkozunk, ö rám sem néz. Nem hiszem, hogy ilyen hamar el­felejtett volna. Kérem, adjanak ta­nácsot, felújítsam-e a kapcsolatot, ha ismét közeledne hozzám. Vagy talán én legyek a kezdeményező és beszéljek vele őszintén? Jelige: Szőke fiú, mért hazudtál? Véleményünk Fiatalok sok hasonló problémával fordulnak hozzánk. A lányok gyak­ran panaszkodnak, hogy amikor az udvarlójuk első komoly közeledését visszautasítják, az szakit velük. A szakítás oka legtöbbször az, hogy a fiúk egy része csak könnyű kaland­vágyból közeledik a lányokhoz, és ha nem érnek el „sikert“, akkor odábbállnak, és legtöbbször máshol próbálkoznak. Leveléből nem derül ki, mennyire volt meghitt és benső­séges a kapcsolatuk, ezért nem tud­juk megítélni a fiú magatartását. Feltételezzük azonban, hogy ha olyan könnyen szakított, a kapcsola­tuk nem hagyott mélyebb nyomokat benne. Azt tanácsoljuk, hogy sem­milyen körülmények között ne le­gyen kezdeményezője a közeledés­nek. Ha udvarlója megbánja a vi­selkedését és komoly szándékkal próbál közeledni magához, akkor ne zárkózzék el e közeledés elől, de semmi esetre se alázkodjék meg. Ami édesapja iszákosságát illeti, pró­báljon felnőtt módon beszélni vele, .• magyarázza meg neki, hogy nem­csak családjuk jó hírnevének, de ön­magának is árt, ha részegen látják a faluban. Reméljük, hogy hallgatni fog magára. A fiatalok többsége reálisan nézi az életet, és ezért nem valószínű, hogy lekicsinylőén néz­nek az olyan lányokra, akiknek iszá­kos az apja. Hiszen igen gyakori eset, hogy éppen iszákos szülők gyerekei jobban ellen tudnak állni az alkohol csábításának és józanabb életet élnek, mint azok, akik csa­ládi környezetükben nem tapasztal­ták az alkoholizmus káros hatását. Válaszok „Lila orgonák" jeligére Ügy érzem, hogy a levelét nem le­het válasz nélkül hagyni, ön a fér­jét hibáztatja egyhangú életükért. Miért? Akkor talán másmilyen volt, amikor udvarolt vagy később, ami­kor jegyesek voltak? Vagy talán most, egy évtized múltán néz csak reálisan az életükre? Most vette észre, hogy a férje nem felel meg az ön óhajainak? Aligha érezné ma­gát jobban ha a férje többet ülne a kocsmában, mint a családja köré­ben. Annak sem örülne, ha keve­sebb pénzt vinne haza, és botrányos jeleneteket rendezne. Örüljön, hogy a férje dolgos ember, hiszen maga is írja, hogy építkeznek és adóssá­gaik vannak. A férje bizonyára meg szeretne szabadulni az adósságoktól, az építkezés terheitől. Talán ő is szeretne néha kikapcsolódni, szóra­kozni, de elsősorban a családja, a gyermekei érdekeit nézi. Nem tu­dom, mit szólna, ha fordított lenne a helyzet a családjukban. Elisme­rem, joga van önnek is a boldog­sághoz. De joga van a férjének, a Prandl Sándor felvétele kislányának és a másik férfi család­jának is a zavartalan élethez. Két család boldogságát tenné tönkre. Gondolkozzon el ezen, és próbálja megérteni a férjét. Talán, ha a gyermekük felnő, ha letörlesztették az adósságot, a férjének is kedve támad a házon kívüli szórakozáshoz, több pénz jut majd ilyesmire is. Meggyőződésem, hogy az igazi bol­dogságot csakis a férje és a csa­ládja mellett találja meg. Jelige: Őszirózsa Mit akar? Hiszen úgy él, mint gyík a napon. Miért kell mindenáron el­hagynia a rendes férjét és gyerme­két? Ügy látszik, hogy a férje nem tudja eléggé látványos formában ki­mutatni az érzelmeit, hogy túlságo­san egyszerű, csak jó, és ezt sem maga, sem a környezete nem érté­keli kellőképpen. Azt szeretné, ha nemcsak komoly és megbízható lenne, hanem gavallér „világfi“ is. aki különféle, lehetőleg költséges szórakozásokat talál a felesége szá­mára. Leveléből nem tűnik ki, hogy maga mennyire szórakoztató, meny­nyire rendelkezik a férjénél hiányo­sabb tulajdonságokkal. Bár maga azt állítja, hogy boldog tudna lenni azzal a másik férfival, nem vagyok biztos benne, hogy az illető szándé­kai mindenben egyértelműek. Le­het, hogy csak a kalandot keresi. Higgye el, hogy az ilyen titkos kap­csolatok általában rosszul végződnek és erkölcsi csődbe viszik az embert. A tanácsom ennyi: becsülje meg rendes és becsületes férjét, szakítsa meg a kapcsolatát a csábítóval. Szerintem teljesen igaza van a fér-. "jenek, amikor azt tanácsolja önnek, hogy horgoljon, kössön, olvasson, énekeljen, és akkor talán keveseb­bet gondol majd a könnyű kalan­dokra. Ne feledje, hogy férjes asz­­szony, s mindenekelőtt a családjára kell gondolnia, nem pedig mindig csak önmagára, önző vágyai kielégí­tésére. T. Zoltán, Nővé Zámky (Érsekújvár) m amis tsinsf isseiil ELSÖSEGÉLYNYÜJTAS BALESET ESETÉN Statisztikai adatok bizonyítják, hogy világszerte egyre emelkedik a köz­úti balesetek száma, ami természe­tesen az ugrásszerűen növekvő gép­kocsiforgalommal függ össze. Az összes sebészi beavatkozást igény­lő sérülések 25 százalékát a közúti balesetek okozta sérülések teszik ki. A balesetet szenvedettnek első­sorban is nyugalmat s megfelelő me­leget kell biztosítani. Csak érett megfontolás után szabad neki egyes esetekben folyadékot vagy fájda­lomcsillapítót adni. Ha felmerül a gyanú, hogy a sérült agyrázkódást vagy belső sérüléseket szenvedett, folyadék adásával a legnagyobb ve­szélynek tehetjük ki. A legfonto­sabb, hogy késedelem nélkül kihív­juk az orvost, illetve' a mentőket, akik gondoskodnak a beteg szak­szerű ápolásáról és kórházba szál­lításáról. Balesetnél gyakori, hogy a sérült elveszti az eszméletét. Ilyenkor min­dig nagy a fulladásveszély. Éspe­dig azért, mert eszméletlenség ese­tén ellankadnak a nyelvizmok, és a nyelv teljesen vagy részben elzárja a gégefőt. Ez azután elégtelen hörgő lélegzést okoz. A garatot egészen egyszerűen szabaddá lehet tenni: a sérültnek hátrahajlítjuk a fejét (mintegy 55 fokos szögben), ugyan­akkor az alsó állkapcsát a felsőhöz szorítjuk. Ha a lélegzet csak a gége elzáródása következtében maradt ki, ezek után a rendszeres lélegzés ma­gától megindul, tehát nincs szükség mesterséges légzésre. Semmiképpen sem szabad a fejnek előre hajolva maradnia, a sérült hordágyra helye­zése és szállítása közben sem. Az eszméletlen állapotban levő sérültet nem szabad személygépkocsin szál­lítani, mert ezzel a szállítás csak ülő helyzetben történhet, ami nem teszi lehetővé a fej hátrahajlítá­­sát. Személyautón csak akkor szál­lítjuk a beteget, ha kísérő van mel­lette, aki hátrahajlítva tartja a sé­rült fejét és ellenőrzi lélegzését. Az eszméletlen állapotban levő sé­rültnek nem indul meg mindig ma­gától a normális lélegzése, mert el­­ernyedtek a tüdőmozgató izmai. Ilyenkor legkésőbb 3—4 percen be­lül hozzá kell látni a mesterséges légzéshez. Ellenkező esetben ugyan­is — oxigénhiány következtében — megkezdődhet az agysejtek elhalása. Elsősegélynyújtásnál kizárólag a tüdőből való mesterséges légzést al­kalmazzuk, mert ez sokkal hatéko­nyabb, mint a mesterséges légzés korábban ismert összes többi módja. Kétféle tüdőből tüdőbe való mester­séges légzést ismerünk: a szájból szájba és a szájból orrba légzést. Utóbbi egyszerűbb és könnyebb, de emellett igen hatásos, ezért ezt a módot ismertetjük. A fej hátrahajlítása után a sérült alsó ajkát hüvelykujjunkkal a felső­höz szorítjuk, hogy zárva legyen a szája. Míg lélegzetet veszünk, szé­lesre nyitjuk a szánkat, az eszmé­letlen beteg orrára helyezzük és ki­légzéssel befújjuk orrán át a levegőt a tüdejébe. Közben megfigyeljük, hogy emelkedett-e a mellkasa. Ha igen, akkor a belégzés eredményes volt. Elvesszük a szánkat a sérült orráról, kinyitjuk a száját, hogy könnyebben és gyorsabban tudjon kilélegezni. Megvárjuk, amíg a ki­légzés megtörténik (amíg mellkasa teljesen leereszkedik) s aztán az egész műveletet megismételjük, kez­detben gyakrabban, később mintegy 10—12-szer percenként. Ez a mód­szer meglepően jó eredménnyel jár. P. J.

Next

/
Thumbnails
Contents