A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-06-21 / 25. szám
A strandfürdőt Is sokan látogatják kezdve a forrás vizében senki sem fürödhet! A forrást kerítéssel veszitek körül és őrséget állíttattok mellé. Mától kezdve csak az fürödhet ott, aki megfizet érte. cek alatt a várban voltak. A várkapitány és vendége a lovagteremben várták. Ágnes a terem közepén megállt, körülnézett. Kosarát letette az egyik faragott karosszékbe. — Barátom kislánya súlyosan megbetegedett. A tudós geográfusok szerint, itt a környéken olyan csodaforrás fakad, melynek varázslatos erejű vize meggyógyítaná. Te jobban ismered a környéket, mint a saját tenyeredet. Tudod, merre van az a forrás? — Hozzák ide a kislányt. Előbb megnézem, mert az a víz nem minden betegséget gyógyít. De ha olyan baj gyötri, amelyre a forrás vize orvosság, majd magam fürdetem, s akkor biztosan felépül. Szentgyörgyi György azonnal útra kelt. Egy hétbe sem tellett, párnázott lovas kocsin hozták el a beteg kislányt. Ágnes alaposan szemügyre vette. Kosarából különféle szárított füveket szedett elő, s erősítő teát főzött belőlük. — Három napon át füveimmel gyógyítom. Meg kell erősödnie — mondotta az öregasszony —, és ennie is kell! Majd én főzök neki. Meglátják, néhány napon belül már mosolyogni is fog. Szentgyörgyi két aranyat nyomott az öregasszony kérges kezébe. — Ez előleg! Tízszer ennyit vagy többet is kapsz, ha a kislányom meggyógyul! A betegeket nem pénzért gyógyítom — válaszolta Ágnes —, s a két aranyat letette az asztalra. — Nem kell nekem arany, minden darabjához átok tapad. A két aranyat Thuri elvette .. . Mária állapota szemmel láthatóan javult. Másnap reggel már lágytojást evett, harmadnap délutánján már oly erőre kapott, hogy kocsin a forráshoz vihették. A várhoz közeli sűrű erdőben csak nehezen haladtak előre. A nap már a várhegy mögé bújt, amikor megérkeztek a forráshoz. A tiszta vizű meleg forrás fölött tejszínű köd lebegett. Agnes odament a forráshoz, kezét belemártotta a vízbe, majd levetette a cipőjét és belépett a vízbe. — Hozzátok ide a lányt, aztán tűnjetek el. Ne bámészkodjatok itt! Rátok most már nincsen szükség — parancsolt a vitézekre Ágnes. Az öregasszony levetkőztette a lányt s leültette a forrás mellé. A meleg vízzel előbb a kezét, lábát dörzsölte, majd beültette a vízbe. A kislánynak láthatóan jót tett a meleg víz. Ágnes jó ideig fürdette, dörzsölgette a lányt, aztán két erős lepedőbe és vastag gyapjúpokrócba csavarta. Amikor ezzel megvolt, hívta a katonákat. — Fektessétek a kocsiba, a párnák közé! Itt fog aludni! Thuri Kristóf katonáival visszatért a zólyomi várba, Szentgyörgyi ott maradt kíséretével a forrásnál. Mária mellől egy lépésre sem távozott. Mária a fürdés után alaposan megizzadt. Ágnes ott ült mellette, a homlokát törölgette, teával itatta. A kislány éjfél után mélyen elaludt. Nyugodtan lélegzett. A nap már magasan az erdő fái fölött járt, amikor felébredt. — Éhes vagyok, adjatok enni! — volt az első szava. Szentgyörgyi örömmel, de tanácstalanul nézett Ágnesre. — Reggelire tejes teát, ebédre tyúklevest kapsz, és ha holnap éhesebb leszel, nyárson sült csirkét ebédelhetsz. De előbb fürödnöd kell — mondotta jókedvűen Agnes, mert most már tudta, hogy gyógyfüvei és a forrás vize talpra állítják a lányt. Egy hétbe sem telt, Mária talpon volt, egészségesen tért vissza a zólyomi várba. Thuri Kristóf nagy lakomát rendezett vendégei búcsúztatására. Mária kérésére Ágnest is az asztalhoz ültették. — Gyere velem Vöröskő várába. Olyan dolgod lesz, mintha édesanyám volnál — mondta Mária az öregasszonynak. — Nyár van... Nem mehetek el most innét. Gyógyfüveket gyűjtök, nagy szükségük van rá a szegény betegeimnek. De ha kívánod, majd egyszer meglátogatlak — javasolta Agnes. Még el sem búcsúztak a vendégek, amikor a várkapitány katonáinak kiadta a parancsot: — Az én tudtom és beleegyezésem nélkül mától ógyfüveiért másnap ismét elment Ágnes az erdőbe, s nagyon meglepődött, amikor meglátta a forrás körül Thuri katonáit, akik a kerítést ácsolták. Azonnal a várba sietett, Thurit kereste. — Mit akarsz? Nem hívattalak! Ide csak akkor gyere, ha szükségem van rád! — íörmedt durván Thuri az öregasszonyra. — ön telt, kegyetlen, gonosz ember vagy! — mondotta nyugodtan Ágnes. — A forrás azért bugyog a föld mélyéből, hogy visszaadja a betegek egészségét, s nem azért, hogy te pénzt keress rajta! Fogadd meg a tanácsomat: vond vissza parancsodat! Mert ha nem, a tó elapad, a forrás megszűnik a földből bugyogni, semmibe vész. Thuri meglepetésében és dühében szólni sem tudott. Végre gőgösen az öregasszonyra íörmedt: — Hogy merészelsz velem így beszélni?! Kerékbe töretlek, megégetlek, te vén boszorkány! Tűnj "el a szemem elől! Jól jegyezd meg: A gonosz ember nem kerüli el a sorsát, és fogadd meg a tanácsomat, amíg nem késő: Ha azt akarod, hogy rajtad segítsenek, neked is segítened kell az embereken! És ne vedd el tőlük, azt, ami az övék! Ágnes nem várta be Thuri válaszát. Olyan gyorsan, ahogyan csak tehette, eltűnt. És három napon belül eltűnt az erdei csodaforrás is, a körülötte levő tó kiapadt. Amikor ezt Thuri megtudta, megparancsolta, hogy hozzák elébe az öregasszonyt. De azt sehol sem találták. — Napokkal ezelőtt itt volt az erdőben. Pirkadattól napnyugtáig mintha keresett volna valamit. Azt hittük, gyógyfüveket gyűjt — jelentette az egyik őr Thurinak. — De nem tért vissza az erdőből. Biztosan őt is, mint a forrást elnyelte a föld... Sok-sok beteg talál gyógyulást a korszerű medencék gyógyvizében TT huri akkor tudta meg, hogy Ágnes a vöröskői várban talált menedéket, amikor Zólyom várát akarata ellenére mégis át kellett adnia az uralkodó megbízottjainak, akik között ott volt egykori barátja, Szentgyörgyi György is. — Igazi barátságot csak az várhat, aki maga is igaz, őszinte ember! — mondotta Szentgyörgyi Thurinak. — A kapzsi, elégedetlen mindig pórul jár. Az, aki máson csak haszonból segít, sohase várjon őszinte segítséget... 19
