A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-06-21 / 25. szám

A strandfürdőt Is sokan látogatják kezdve a forrás vizében senki sem fürödhet! A forrást kerítéssel veszitek körül és őrséget állít­tattok mellé. Mától kezdve csak az fürödhet ott, aki megfizet érte. cek alatt a várban voltak. A várkapitány és ven­dége a lovagteremben várták. Ágnes a terem közepén megállt, körülnézett. Ko­sarát letette az egyik faragott karosszékbe. — Barátom kislánya súlyosan megbetegedett. A tudós geográfusok szerint, itt a környéken olyan csodaforrás fakad, melynek varázslatos erejű vize meggyógyítaná. Te jobban ismered a környéket, mint a saját tenyeredet. Tudod, merre van az a forrás? — Hozzák ide a kislányt. Előbb megnézem, mert az a víz nem minden betegséget gyógyít. De ha olyan baj gyötri, amelyre a forrás vize orvosság, majd magam fürdetem, s akkor biztosan felépül. Szentgyörgyi György azonnal útra kelt. Egy hétbe sem tellett, párnázott lovas kocsin hozták el a beteg kislányt. Ágnes alaposan szemügyre vette. Kosará­ból különféle szárított füveket szedett elő, s erősítő teát főzött belőlük. — Három napon át füveimmel gyógyítom. Meg kell erősödnie — mondotta az öregasszony —, és ennie is kell! Majd én főzök neki. Meglátják, né­hány napon belül már mosolyogni is fog. Szentgyörgyi két aranyat nyomott az öregasszony kérges kezébe. — Ez előleg! Tízszer ennyit vagy többet is kapsz, ha a kislányom meggyógyul! A betegeket nem pénzért gyógyítom — válaszolta Ágnes —, s a két aranyat letette az asztalra. — Nem kell nekem arany, minden darabjához átok tapad. A két aranyat Thuri elvette .. . Mária állapota szemmel láthatóan javult. Másnap reggel már lágytojást evett, harmadnap délutánján már oly erőre kapott, hogy kocsin a forráshoz vi­hették. A várhoz közeli sűrű erdőben csak nehezen ha­ladtak előre. A nap már a várhegy mögé bújt, ami­kor megérkeztek a forráshoz. A tiszta vizű meleg forrás fölött tejszínű köd le­begett. Agnes odament a forráshoz, kezét belemár­totta a vízbe, majd levetette a cipőjét és belépett a vízbe. — Hozzátok ide a lányt, aztán tűnjetek el. Ne bámészkodjatok itt! Rátok most már nincsen szük­ség — parancsolt a vitézekre Ágnes. Az öregasszony levetkőztette a lányt s leültette a forrás mellé. A meleg vízzel előbb a kezét, lábát dörzsölte, majd beültette a vízbe. A kislánynak lát­hatóan jót tett a meleg víz. Ágnes jó ideig fürdette, dörzsölgette a lányt, aztán két erős lepedőbe és vastag gyapjúpokrócba csavarta. Amikor ezzel meg­volt, hívta a katonákat. — Fektessétek a kocsiba, a párnák közé! Itt fog aludni! Thuri Kristóf katonáival visszatért a zólyomi vár­ba, Szentgyörgyi ott maradt kíséretével a forrásnál. Mária mellől egy lépésre sem távozott. Mária a fürdés után alaposan megizzadt. Ágnes ott ült mellette, a homlokát törölgette, teával itat­ta. A kislány éjfél után mélyen elaludt. Nyugodtan lélegzett. A nap már magasan az erdő fái fölött járt, amikor felébredt. — Éhes vagyok, adjatok enni! — volt az első szava. Szentgyörgyi örömmel, de tanácstalanul nézett Ágnesre. — Reggelire tejes teát, ebédre tyúklevest kapsz, és ha holnap éhesebb leszel, nyárson sült csirkét ebédelhetsz. De előbb fürödnöd kell — mondotta jókedvűen Agnes, mert most már tudta, hogy gyógyfüvei és a forrás vize talpra állítják a lányt. Egy hétbe sem telt, Mária talpon volt, egészsége­sen tért vissza a zólyomi várba. Thuri Kristóf nagy lakomát rendezett vendégei búcsúztatására. Mária kérésére Ágnest is az asz­talhoz ültették. — Gyere velem Vöröskő várába. Olyan dolgod lesz, mintha édesanyám volnál — mondta Mária az öregasszonynak. — Nyár van... Nem mehetek el most innét. Gyógyfüveket gyűjtök, nagy szükségük van rá a szegény betegeimnek. De ha kívánod, majd egyszer meglátogatlak — javasolta Agnes. Még el sem búcsúztak a vendégek, amikor a várkapitány katonáinak kiadta a parancsot: — Az én tudtom és beleegyezésem nélkül mától ógyfüveiért másnap ismét elment Ágnes az erdőbe, s nagyon meg­lepődött, amikor meglátta a for­rás körül Thuri katonáit, akik a kerítést ácsolták. Azonnal a várba sietett, Thu­­rit kereste. — Mit akarsz? Nem hívattalak! Ide csak akkor gyere, ha szükségem van rád! — íörmedt durván Thuri az öregasszonyra. — ön telt, kegyetlen, gonosz ember vagy! — mondotta nyugodtan Ágnes. — A forrás azért bu­­gyog a föld mélyéből, hogy visszaadja a betegek egészségét, s nem azért, hogy te pénzt keress raj­ta! Fogadd meg a tanácsomat: vond vissza pa­rancsodat! Mert ha nem, a tó elapad, a forrás meg­szűnik a földből bugyogni, semmibe vész. Thuri meglepetésében és dühében szólni sem tu­dott. Végre gőgösen az öregasszonyra íörmedt: — Hogy merészelsz velem így beszélni?! Kerékbe töretlek, megégetlek, te vén boszorkány! Tűnj "el a szemem elől! Jól jegyezd meg: A gonosz ember nem kerüli el a sorsát, és fogadd meg a tanácsomat, amíg nem késő: Ha azt akarod, hogy rajtad segítsenek, neked is segítened kell az embereken! És ne vedd el tő­lük, azt, ami az övék! Ágnes nem várta be Thuri válaszát. Olyan gyor­san, ahogyan csak tehette, eltűnt. És három napon belül eltűnt az erdei csodafor­rás is, a körülötte levő tó kiapadt. Amikor ezt Thuri megtudta, megparancsolta, hogy hozzák elébe az öregasszonyt. De azt sehol sem találták. — Napokkal ezelőtt itt volt az erdőben. Pirkadat­tól napnyugtáig mintha keresett volna valamit. Azt hittük, gyógyfüveket gyűjt — jelentette az egyik őr Thurinak. — De nem tért vissza az erdőből. Bizto­san őt is, mint a forrást elnyelte a föld... Sok-sok beteg talál gyógyulást a korszerű medencék gyógyvizében TT huri akkor tudta meg, hogy Ágnes a vö­röskői várban talált menedéket, amikor Zólyom várát akarata ellenére mégis át kellett adnia az uralkodó megbízottjai­nak, akik között ott volt egykori barát­ja, Szentgyörgyi György is. — Igazi barátságot csak az várhat, aki maga is igaz, őszinte ember! — mondotta Szentgyörgyi Thu­rinak. — A kapzsi, elégedetlen mindig pórul jár. Az, aki máson csak haszonból segít, sohase várjon őszinte segítséget... 19

Next

/
Thumbnails
Contents