A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-06-21 / 25. szám

vezetői nagy terveket szőttek, a gyógyfürdő kiépí­téséből azonban semmi sem lett. Hosszú éveken át csak helyi jelentőségű fürdő maradt, s legtöbbnyire csak a környék lakósai látogatták . A gyógyfürdők államosítása után kezdték meg Kovácsfalván a fürdőtelep kiépítését. Az Állami Egészségügyi Intézet a fürdő környékén geológiai kutatásokat végeztetett. Üj forrást tártak fel, át­építették, korszerűsítették a fürdőépületet, és nagy­fáivá mint fürdő, annak ellenére, hogy új forrásait csak a századfordulókor nyitották, már a régmúlt időkben ismert volt. Kovácsfalva közelében már a tizenötödik században gyógyforrás tört fel a föld mélyéből, de az elapadt, a forrás feledésbe ment. Emlékét csak egy régi rege, legenda őrzi, melyet az alábbiakban mondunk el. zokban a régi időkben, melyek már csak a mesékben élnek, a fürgén kí­gyózó Szalatna folyócska mentén levő egyik dombtetőn hatalmas, négytornyú kővár állott. A négyszögletű, bevehe­tetlennek tartott Zólyom vára ugyan királyi birtok volt, de ott nem az uralkodó, hanem Thuri Kristóf basáskodott, akit II. Lajos király fe­lesége, Mária, várkapitánynak nevezett ki. Thuri Kristóf kétarcú ember volt. közép-szlovákiai tájak titokzatos bar­langjai, furcsa, égbe nyúló sziklái, hol bővizű, hol pedig elapadó forrásai, por­rá omlott vagy romos várai már a múlt­ban is felkeltették az ottlakók érdeklő­dését. Az azelőtt szegény, de nagyon szép vidéken, melynek csak romantikája volt, az elmúlt évek során gomba módra szaporodtak a gyá­rak, üzemek. Korszerű erőmű is épült a közép­szlovákiai kerületben, és ma már egyetlen olyan faluja sincsen, ahol ne volna fffllany. A ma már korszerű, hatalmas üzemekkel, gyárakkal rendel­kező kerületben azonban megmaradt a táj szép­sége, romantikája. Évente sok ezer hazai és kül­földi turista látogat el erre a valóban gyönyörű vi­dékre. A közép-szlovákiai gyógyfürdők híre, akárcsak a vidék szépsége, távoli országokba is eljutott. Sliaé (Szliács), Bojnice (Bajmóc) és Csíz mellett a kerület legismertebb gyógyfürdője Kováéová (Kovácsfalva). A Körmöci hegyektől övezett Ga­­ram-völgyben, Zvolen (Zólyom) és Banská Bystrica (Besztercebánya) között, gyönyörű őspark közepén létesült. Kovácsfalváról gyönyörű kilátás nyílik az Alacsony-Tátra, a Szlovák-Érchegység csúcsaira, a Nagy-Fátra ormaira és a romantikus, gyönyörű Ga­­ram-völgy vidékére. Feljegyzések szerint a Zólyom közelében levő Ko­vácsfalva. határában a kiterjedt erdő peremén már a tizenötödik században meleg vizű forrás bugyo­­gott, melynek varázslatos gyógyító erejét már ab­ban az időben ismerték. A forrás azonban ismeret­len okok miatt elapadt, évek múltán feledésbe ment. Geológiai kutatások során, amikor az 1898 —99-es években új szénlelőhelyek után kutat­tak ezen a vidéken, véletlen folytán bukkantak a gyógyvíz medencéjére. Amikor a geológusok hatal­mas acélfúróikkal 405 méter mélyre jutottak, a föld mélyéből váratlanul, nagy erővel hévíz tört fel. Szinte órákon belül meleg vizű tó keletkezett a fú­rótorony körül. A forrást és környékét magánvállalkozók vásá­rolták meg, és a századfordulón kis fürdőt létesí­tettek. A magánvállalkozók azonban kis befekte­téssel nagy haszonra törekedtek. Csak egyetlen medencét és közelében étteremmel is rendelkező kis szállót építettek. A fürdőt később a Közép­szlovákiai Bank vásárolta meg. A bank egyes ve-Mindenki ismerte az öreg Ágnest, aki gyógyfüveivel a környék szegény be­tegeit gyógyította. Éppen az erdőbe készült, amikor a fiatal tiszt belépett zsúpfedeles kunyhójába. Az öreg­asszony meglepetésében ijedten pis­logott. Kosarát a lócára tette, idegességében fej­kendőjét igazgatta, szó nem jött az ajkára. A vi­téz körülnézett a szegényesen berendezett, szárí­tott gyógyfüvekkel teleaggatott konyhában, s lete­lepedett a kosár mellé, a lócára. — Hál’ istennek, hogy itthon találtalak — szólt az öregasszonyhoz. — Azonnal jönnöd kell a vár­kapitányhoz. Szüksége van tanácsodra, segítségedre. — Nincs nekem olyan füvem, amivel meggyó­gyíthatnám. Tudom mi a baja, arra nincs sem fű, sem ír... A rosszat én nem tudom kiűzni belőle! A fiatal lovag nem értette az öreg Ágnes szavait. — Nem a várkapitány beteg. Nincs annak semmi baja. Egészséges, mint a makk. Egyik vendégének a kislánya betegedett meg. Azon kellene segíteni. — Az már más! Gyerünk, siessünk, az ártatlan gyermeken segíteni kell! — szólt most már paran­­csolóan a vitézhez. Az öreg Ágnes oly szaporán szedte lábát, hogy a fiatal lovag alig tudott a nyomában maradni. Per­kaval, kitűnő ebednek is betlló reggelivel tisztelte meg vendégét, majd aranyszínű tokaji bor került az asztalra. — Hégi barátok vagyunk, jól ismerjük egymást. Mi ketten őszintén beszélhetünk — mondotta Thuri. — Te is várkapitány vagy. Beleegyeznél ab­ba, hogy azt a várat, melyért te felelsz, az ural­kodó elzálogosítsa? Szentgyörgyi gondolkozott. Felemelte az aszta­lon álló borospoharat, jót húzott belőle s visszatette az asztalra. — Nagy gond, bánat gyötör — kezdte halkan. — Azt hiszem, te vagy az egyedüli, aki segíthetne. Szemünk fénye, kislányunk, Mária megbetegedett. Hetek óta kegyetlen kór gyötri. Már lábra sem tud állni. Pozsonyban azt beszélik, hogy itt Zólyom közelében van egy varázslatos erejű csodaforrás, melynek vizében a betegek új erőre kapnak, meg­gyógyulnak. Tudós geográfusoktól hallottam, akik azt is elmondották, hogy a környék lakosai a for­rást titokban tartják, mert attól félnek, hogy on­nan is, mint Szliácsról elűzik őket. — Te engem, én meg téged segítelek! — vála­szolta Thuri Kristóf, s szolgájával egyik fiatal, meg­bízható tisztjét hívatta. — Azonnal, még ha a pokol mélyéről is, előke­ríted Ágnest, a vén füvesasszonyt. Itt lakik a vár alatt, egy kunyhóban. Azonnal hozd ide, beszélni akarok vele! A fürdőparkban bugyogó termálforrás szabású tervek alapján megkezdődött a fürdő fej­lesztése. Kovácsfalván a föld mélyéről percenkint három­ezer liter 48,8 C fokos termálvíz tör fel. A szén­savas, kénhidrogén-tartalmú gyógyvíz kitűnően al­kalmas reumatikus és idegbántalmak, valamint ge­rincmegbetegedések gyógyítására. Kovácsfalván bejáró betegeket gyógyítanak. A fürdőházban két meleg vizű medence és kádfürdők állanak a gyó­gyulást keresők rendelkezésére. Az itteni fürdőt el­sősorban a beteg gyermekek gyógyítására szako­sítják. A tervek szerint rövidesen korszerű gyógy­intézet és szálló épül. Kovácsfalván gyönyörű nagy strandfürdő épült, amelyet a kora nyári napoktól kezdve sok százan keresnek fel. Szlovákia egyik legfiatalabb gyógy­fürdőjében sokan nyerték vissza egészségüket. Gyógyvizét nemcsak a hazai, de külföldi szakértők is kitűnőnek tartják. Ahogyan bevezetőnkben már említettük, Kovács­Mária királynő és a budai udvar is alázatos, jó­szívű, bátor lovagként ismerte, kire mindenben és mindenkor számítani lehetett; a valóságban azon­ban más volt. Kegyetlen, goromba, rosszlelkű em­ber, aki rettegésben tartotta, sanyargatta a kör­nyék népét. Csak az arany, a pénz, a gazdagság ér­dekelte, és titokban abban reménykedett, hogy egyszer majd ő lesz a zólyomi vár valóságos ura, és kiskirályként uralkodhat majd a környéken. Azt, aki ebben a tervében támogatta, segítette, barát­jának fogadta, de azok ellen, akik tervét keresz­tezték, bosszút esküdött. Haragjában dúlt-fúlt, tajtékozott, amikor a budai udvarban élő barátaitól, szövetségeseitől megtudta, hogy az uralkodó Dersfy Ferenc főpohárnoknál akarja Zólyom várát elzálogosítani. — A várat nem zálogosíthatja el a király! Mária anyakirálynő halála előtt megesketett, hogy a vá­rat senkinek sem adom át. Adott szavamat meg­tartom, Zólyom várát, ha kell, fegyverrel is meg­védem! — mondotta nagyképűen barátainak. Budai vendégei jól ismerték, nem ellenkeztek. — Milyen király az, akinek üres a kincstára? — folytatta a várkapitány. — Megérdemli, hogy szol­gáljuk? — kérdezte dühösen, tudva, hogy kérdésé­re úgysem várhat választ. — Ha az uralkodónak pénzre van szüksége, közöljétek vele; kölcsönt adok neki, de a várat nem adom át! Dersfy Ferenc véd­je a török ellen Zólyom várát...? Ezt mi nem en­gedhetjük! huri Kristóf budai barátai másnap kora hajnalban útra keltek. Csak Szent­györgyi György, Vöröskő ura, a pozsonyi várkapitány maradt. Négyszemközt kí­vánt Thuri Kristóffal beszélni. A lovagteremben reggeliztek. A zó­lyomi várkapitány illatos csersznye- és szilvapálin­A Hét szerkesztőségének és o Szlovák Szocialista Köztársaság Idegenforgalmi Kormánybizottságának cikksorozata hazánk szép. ségeiröl és történelmi nevezetességeiről. A fürdőpavilon

Next

/
Thumbnails
Contents