A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-06-21 / 25. szám
Dzsunkák ezrei a kikötőben tisztította a bűntanyát. Ma is él még, de kissé szelídítettebb formában. Hivatalos becslések szerint az ópiumszívók számát a gyarmatokon 220—250 ezerre becsülik. A megszállottak mintegy évi 200 millió HK dollárt adnak ki morfiumért. Különböző néven becézik Hong Kongban a szertartást, a heroin elégetését és beszívását: sárkányüldözés, játék szájharmonikán és a többi. AZ ÖTÖDIK POSTAZSAK A kábítószer-csempészek kifogyhatatlanok az ötletekben. Egy Laoszból érkező repülőgépen, a hivatalosan jelzett négy postacsomagon kívül egy ötödiket is találtak. A vámtisztviselők kinyitották. Annyi morfium Gyereknyüzsgés a sikátorban volt benne, hogy elég lett volna a világ egészségügyi morfiumszükségletének néhány havi fedezésére. Amíg csak rá nem jött az Interpol, kedvelt módszer volt levágni a citrom végét, belsejét kivájni, megtölteni heroinnal és ügyesen visszailleszteni a lemetszett részt. A dzsunkákon úgy halmozzák fel a tüzeléshez szükséges aprófát, hogy a közepe táján űr maradjon. Itt rejtik el a heroint. Vámhatóság legyen a talpán, amely tízezer dzsunkán lebontja a tüzelőkupacokat. A művészien faragott Buddhaszobrok belsejét is szívesen használják fel kábítószer rejtekéül. Honnan származik a morfium? A hatóságok csak nagyon tartózkodóan találgatnak. Tény az, hogy egy széles tropikus és szubtropikus öv húiódik végig Dél- Azsián, amely rendkívül alkalmas mák termelésére: Thaiföld, Laosz, Burma és mindenekelőtt a kínai Yunnan tartomány híres mákvölgyeiről .. . ÉTLAP HELYETT - CSINOS LÁNYOK LISTÁJA Hong Kong nem tartozik a világ legerkölcsösebb városai közé. Kikötője nagy forgalmat bonyolít le és a tengerészek a hosszú, fárasztó út után szívesen pihennek meg és szórakoznak Hong Kongban. Alkohol, vonzó női társaság — főleg ez után vágyódnak. A kikötő környéki negyedekben a bárok, a tánclokálok szinte egyetlen, összefüggő láncot alkotnak. A szórakozóhelyek hostesseinek (szó szerint vendéglátó) számát 20—30 ezerre becsülik. Milyen egy ilyen szórakozóhely, ahol a szép Hong Kong-i lányok fogadják vendégeiket? Csak egyet írok le, egy úgynevezett elsőrendű tánclokált. Szinte kizárólag férfiak látogatják. A székek színesek, kicirkalmazottak, váltakozó lila, kék, rózsaszín fény világítja meg a termet. A vendégeket elegáns pincérek kísérik az asztalokhoz, teát és rágógumit szolgálnak fel. Más nem is kapható. Nem étel vagy ital a bár különlegessége . . . Egy forgalmas utca Étlap és italárlap helyett négyoldalas, sűrűn gépelt listát kap minden vendég. A lista a bárban alkalmazott 104 hosstess nevét tartalmazza. Mindegyik mellett feltüntetik azt is, ki milyen nyelven beszél. A lap végén a felszólítás: „Kérem, jelölje meg a kiválasztott hostess nevét. . Akadnak hölgyek, akik teljesen maszek alapon űzik a hostess-séget. Elegáns kocsijukkal sétálgatnak Hong Kong legszebb utcáin, barátságosan rámosolyognak a jómódúnak látszó idegenre, s ha az érdeklődést mutat, a kocsi pillanatra megáll. Illatos kéz nyúlik ki, névjegyet ad át, rajta fénykép látható, telefonszám és lakáscím olvasható. HAJNAL A HÁZTETŐN Az éjszakai kiruccanás stílusos befejezése a hajnali mulatság a lapos háztetőkön. A háztető nemcsak a szegény menekültek lakhelye, hanem sajátságos éjszakai élet is kialakult a magasban. Robert Mason angol író híressé és ismertté tette Hong Kong al- és félvilági életét Suzie Wong c. regényével. A könyv témája, szokvány-modern formában: egy félvilági lány megtisztulása a nagy szerelem füzében. A regényből filmet is forgattak, nagy siker lett. A legtöbb turista felkeresi és lefényképezi a Luk Kwak Hotelt, ahol Mason élt. A hotelforgalom alaposan fel is lendült a könyv és film nyomán. A tulajdonos teljesen újjáépítette szállodáját. Nem lehet tudni, hogy Robert Mason élő modell után formázta-e regénye hősnőjét, vagy a hostessek alapos ismerete alapján. Mindenesetre Suzie Wong — életre kelt. Több lányról is suttogják Hong Kongban, hogy ő ihlette meg az írót. Mint említettem, Hong Kong nem tartozik a világ legerkölcsösebb nagyvárosai közé. De társadalmi szervezetei hallatlanul erkölcsösek. Amikor a kormányzat sporttottót akart létesíteni, tiltakoztak ellene. Ugyanez volt a helyzet a lottóval is. Amikor híre ment, hogy arra illetékesek meg akarják szervezni a lottójátékot, a vallásos testületektől vezetve a tiltakozás valóságos vihara tört ki. így érveltek: Ellentétben áll a hittel, az isteni gondviseléssel, hogy valaki reményét a véletlenbe vesse. A hit a szerencsében és a hit a gondviselésben nem egyeztethető össze. A lottó nem jött létre .. . Mintha színes dobozokból építették volna jókedvű emberek a házikókat A MŰEMLÉKEK VÁROSA Az utas, ha csak teheti, töltse ai első estét a fővárosban. Pihenjen keveset, s aztán estére kelve induljon el sétára az NDK fővárosa, Berlin szive felé. így, esti világításban, íényberr talán beszédesebben mutatkozik meg a főváros új arca, egy nagyvonalú városépítési gondolat, üvegbe, betonba öntve-költve. Valóban nagyvonalú gondolat, s mégis emberméretű, emberszabású, hiszen középpontjában is az ember, a legkisebb és legmeghittebb emberi közösség, a család áll. A téren állva — az Alexander Platzon — bármerre tekint is az ember, egymás fölé magasodó, új lakóházakat, egy körbefutó lakótelepet láthat. Nem véletlen, hogy hazaiaknak, külföldieknek egyaránt az a legkedveltebb pihenő-, nézelödőhelye. Ide jönnek legszívesebben sétára emlékező öregek és fiatalok. Itt idegenvezető nélkül is szó, vagy betűbeli segítség nélkül is, beláthatnak egy dinamikus lejlödésű ország jövőjébe. Megéreznek valamit abból a szorgalomból, amellyel a Német Demokratikus Köztársaságban az életlehetőségek, az életszínvonal javításán munkálkodnak. S az önmagában is beszédes kép mellé Írjunk ide egy számot is. A gazdasági tervek szerint az NDK-ban 1971-től 1975-ig ötszázezer új lakást építenek, bővítenék, avagy korszerűsítenek. Ha az átlagos európai családnagysággal számolunk: több mint másfél millió ember boldogságán munkálkodik ilyen értelemben az ország. Hogy milyen nagy tisztelet, megkülönböztetett rangot élvez az NDK-ban az emberi hajlék építése, rendbetartása, azt nem is annyira a fővárosban, mint inkább a fővárostól jó kétszáz kilométernyi távolságban levő kis városkában, Wernigerodéban érezhettük meg igazán. Műemlék-városka. Az építészettörténet szűkszavúan annyit mond a stílusról, melynek jegyében ezek a kis házikók épületek, hogy: angol vidéki, angol falusi stílus. De, mint minden szakma nyelvezete, az építészeté is sótlan, száraz. A stilus-megjelölés semmit se mond el azokból a vidám, meseszerűen derűs és élénk színekből, melyek a kis házacskák faláról, tetejéről az emberre mosolyognak. A barna, a piros, a sárga minden árnyalata. Mintha színes dobozokat illesztett volna össze néhány játékos kedvű ember hosszú-hosszú időn át, s azt máig is újszerű, eredeti állapotában gondozza. A XV. században kezdték építeni a kis meseházikókat. Több évszázados épületekből áll tehát a város. És mégis mintha ma született volna mindegyik. A város vezetése évente hétmillió márkát fordít csak az épületek fönntartására, s úgy helyezték el a városhoz tartozó üzemeket is, a textil-, a sörgyárat, az írószer- és gyógyszerárugyárat, hogy a városképen semmit se rontson, a házakat ne szennyezze. Wernigerode nem rendkívüli nevezetesség az NDK városai között. Egy bűbájos kisváros csupán, amit szívesen megnéznek az erre járó turisták, s az évszázados utcákon járva is megérzik: középpontban itt is, mint mindenütt az ország területén, a jelenben élő ember áll.
