A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-06-21 / 25. szám
•••A levicei (lévai) Barsi Múzeumban képzőművészeti kiállítás nyílt meg május 9-én a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának tiszteletére. A kiállított anyag-grafikák, szobrok, festmények — a Nyitrai Kerületi Galéria tulajdonát képezik. Olyan nevekkel találkozhatunk a tárlaton, mint Zelibsky, Pribis, Ferdinand és Vincent Hlozník, I. Schurmann, Trizuljak és mások. Schurmann SZNF című grafikai ciklusa kilenc lapból áll. Kilenc lapba sűríti bele a szlovák nép történelmének legjelentősebb eseményét. A kiegyensúlyozott kompozíciókban — Menet, Időben, A holtak élnek, egymást váltják a többé-kevésbé verisztikus elemek a dekoratívon imaginativ részekkel, amelyek jól egészítik ki egymást s fokozzák a mű hatását. Zavaróan hat azonban a fekete lapok körüli élénkvörös ornamentális keret, amely szintén a lapra van nyomva. Vincent Hlozník azonos című, három lapból álló ciklusa valósághűbb ábrázolásmód eredménye. A lapok fő pozitívumaként a figura és a táj homogén egységét emelnénk ki. Lazinovská monotípiái — Partizán tájak, Sebesültek elszállítása, Békegalamb — tartózkodó, harmonikus színvilágukkal poetizálva idézik fel a felkelés időszakát. Figyelemre méltó a Partizán tájak című triptichon, amelyet a sienai vörösek tónusai tartanak össze. Ferdinand Hlozník képe, a Partizánok pihenője, amely a művész rangosabb művei közé sorolható, kuboexpresszionista alkotásként fogható fel. Zelibsky Sebesült partizánja szinte transzcendetális síkban elemzi a kort. A motívumot csak jelzi; a „piszkos" zöldek és szürkék tónusai közvetítik a néző felé a mondanivalót. Lehotskynak A hegyekből című képe talán a kiállítás leggyengébb alkotása. A teátrális kompozíció s a jellegtelen színvilág által sokat veszít értékéből. A szobrászok munkái közül Trizuljak Partizán piétáját és Pribis Felkelés című reliefjét kell megemlíteni. Trizuljak inkább csak jelzi a formát, mintsem kibontaná, s a felület durva faktúráját, az azon megtörő fényt is igénybe veszi a hatás fokozásához Pribis világosan körülhatárolt síkokból építi fel a kompozíciót. A tárlat jó alkalmat nyújtott arra, hogy a képzőművészeti élet perifériáján elhelyezkedő olyan kis városnak mint Lévának közönsége megismerkedhessen néhány jelentős hazai művész alkotásaival. TALIGA ISTVÁN Kosúth Ilona felvételei A véradás -A vért semmi mással nem lehet pótolni, csakis vérrel. A lényeg az, hogy ezt az ember, a véradó — minél hamarabb felismerje. Van egy pillanat — az életveszély pillanata, amikor ezt mindenkinek fel kell ismernie. Kopogtatnak a rendelő ajtaján. — Jó napot kívánok! Én tartozom önöknek — mondja a belépő. Az orvos és az ápolónő összenéznek. — Nem emlékszünk rá ... — Háromszor kaptam vért, s most én szeretnék vért adni... Tehát a felismerés megelőzheti az életveszély pillanatát, de később is bekövetkezhet, amikor az életveszély már elmúlt. Kollárovo (Gúta). A véradás napja. Délelőtt tíz óra. Kísérőim Dr. Langer György ügyeletes orvos és Szpisekné vöröskeresztes nővér. A gutái és az ifjúságfalvai egészségügyi körzetben évente kétszer — ősszel és tavasszal szervezzük meg az önkéntes véradást. Mivel Ifjúságfalva lakosainak számát tekintve kis község, így az ottani véradók is itt, nálunk adnak vért. Egészségügyi körzetünkben évente átlagosan 200 személy ad térítésmentesen vért. Kö- életmentés telességvállalásunk százötven személyre szól. így ezt magasan túlteljesítjük. — S a mai nap? — A mai nap jónak ígérkezik. Tíz óra van, s már több mint száz személy adott vért. Vannak rendMinden új véradó egy cserép virágot kap szeres véradóink. Sőt olyanok is, akik már harmincszor adtak vért. őket már nem kell meggyőzni! Ami az új véradókat illeti, toborzásuk különféleképpen történik. Elsősorban a körzeti rendelőkben, ahol sok ember megfordul naponta. S a jó szó hat. Továbbá, mi orvosok eljárunk a szövetkezetekbe, a tagsági gyűlésekre, s ott felszólalunk a vitában, foglalkozva az általános egészségügy s a véradás kérdéseivel. Nagy segítséget nyújt továbbá a Vöröskereszt helyi szervezete. Ennek tagjai gyakran házról házra járva, idős és beteg embereket látogatva elmagyarázzák a családtagoknak a véradás humánus küldetését. Most is huszonnégy új véradónk van; ezeknek a Vöröskereszt helyi szervezete az első véradás alkalmával egy-egy cserép virággal kedveskedik. — Doktor úr, az ön érdeme ez a mai jól sikerült véradás? — Nem, ezt így nem állíthatnám. A véradást minden orvos egyformán szervezi, elsősorban a saját körzetében. Ma a város lakosságának 5—6 százaléka véradó. Szeretnénk elérni a 10 százalékot, amit a szomszédos Ifjúságfalván már régebben elértek, s évek óta tartani tudnak. Ifjúságfalvát a mi körzetünkhöz számítva a komáromi járásban elsők vagyunk a véradásban. GYÖRGY ELEK h'icst* 5
