A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-18 / 3. szám
m i l a a zett meg a CSEMADOK érsekújvári helyi szervezetének keretében működő képzőművészetet kedvelők klubja. A tárlatot Balog György, a klub elnöke és Major Ferenc, a helyi szervezet titkára nyitották meg. KOBOLKA GYÖRGY tatták a jelenlévőket. Ezt követőleg Bálint István a helyi szervezet titkára nyitotta meg az évzárót, ezután pedig az adatokban és eredményekben gazdag elnöki beszámoló következett. Talán még egyetlen esztendőben sem tudtak a kistárkányiak ilyen sokoldalú, elsősorban nyilvános szereplésekben gazdag évről számot adni, mint ez idén. Műsorral ünnepeltük meg március 8-át, a nemzetközi nőnapot, megemlékeztünk hazánk felszabadulásának évfordulójáról. A kistárkányiak ott voltak a Borsiban megrendezett békeünnepélyen, volt egy sikeres Tisza-parti zenés, dalos találkozó, rendeztek egy szabadtéri CSEMADOK- napot, részt vettek a CSEMADOK nagytárkányi helyi szervezetének nyári rendezvényén, a legutóbb pedig a CSSZBSZ helyi szervezetének rendezvényén szerepeltek. Az évzárón azt is megtudtuk, hogy a két szomszédos község, a két Tárkány CSEMADOK-elnökei közös terveket szövögetnek. Éspedig nem mást, mint hogy egyesítik a két falu énekkarát, így a különböző nagyobb szabadtéri műsorokon is felléphetnének. Több tanulságos vitafelszólalás is elhangzott, végezetül pedig Mag Gyula, a CSEMADOK járási bizottságának elnöke méltatta röviden a kistárkányi helyi szervezet érdemdús munkáját és díszoklevéllel tüntette ki a község férfi és női éneklő csoportját. DOBÓ GÁBORNÉ ÉRDEKES KIÁLLÍTÁS Thain János képzőművész Érsekújvár szülöttje. A középiskola elvégzése után a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd visszakerült szülővárosába, ahol gimnáziumi tanár volt. Pedagógiai tevékenysége mellett aktív alkotó. Fest, farag, alkot tusrajzokat, akvarelleket és szénrajzokat. Képeiben megörökítette szülővárosának épületeit, a nádfedeles házakat, a fafaragásos kapukat, vasrácsokat és sok egyéb érdekességet. Életművéhez tartozik, hogy számtalan képzőművészeti tárgyú művet is írt. Talán a legértékesebb ezek közül az Érsekújvár műemlékei című füzet. Több neves művészt, közöttük Szabó Lászlót, Vanek Imrét és a Magyarországon élő Luzsica Lajost, indított el a képzőművészeti pályán. Thain János halálának 20. évfordulójáról külön kiállítással emlékeAZ ÉNEKKARI MOZGALOM HlREI A CSEMADOK sládkoviőovói (diószegi) helyi szervezetének VOX HUMANA vegyeskara, Pintér Ferenc vezetésével és a CSEMADOK iirany-i (zsérei) helyi szervezetének női kara, Simek Viktor vezetésével sikeresen képviselte a magyar énekkari mozgalmat a nyugat-szlovákiai kerületi énekkari fesztiválon 1973. december 7—8-án Trenöianské Teplicében. A fesztiválon összesen 13 énekkar szerepelt. A szakemberek nagyon magasan értékelték énekkaraink színvonalát. Rozsnyón megkezdődtek a Rozsnyói Munkúsdalárda 110 éves fennállása megünneplésének előkészületei. Az előkészítési munkálatokat egy 13 tagú bizottság végzi, melynek tagjai városi és járási szervek képviselői. Az ünnepségre 1974. májusában kerül sor. Ebből az alkalomból a CSEMADOK KB megrendezi a magyar munkásénekkarok fesztiválját, 6 énekkar részvételével. A fesztivál keretében egy szemináriumra is sor kerül a munkásénekkarok problematikájáról. A CSEMADOK KB több sokszorosított kórusművet ad ki, tekintettel az SZNF közelgő 30 éves évfordulójára. Többek között kiadásra kerülnek a CSEMADOK KB pályázatának nyertes művei is. A Bratislava! Népművelési Intézet által 1974-ben megrendezésre kerülő országos magyar gyermek- és énekkari fesztiválra eddig 40 énekkar jelentkezett. A fesztivált 1974. június 14—16-án rendezik Nővé Zámky-ban (Érsekújvárott). * * * Dunajská Stredán (Dunaszerdahelyen) megalakult egy 50 tagú női kar. Az énekkar vezetésével Jarabik Imre, a Járási Népművelési Központ dolgozója lett megbízva. A Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) gimnáziumban megalakult egy 40 tagú ifjúsági leánykórus. Az énekkart Pálinkás Gyula tanító, a CSMTKÉ tagja vezeti. KÖSZÖNET ÉRTE A múlt évben szerepelt nálunk a CSEMADOK Nővé Zámky-i (érsekújvári) színjátszó csoportja. Nagy sikerrel adta elő B. Thomas: Charley nénje című zenés vígjátékot, melyet Záhorszky Elemér rendezett. Záhorszky Elemér mint szereplő is elismerésben részesült a közönség körében. Élethűen játszotta szerepét. De dicséretet érdemelnek a többi szereplők és a zenekar is. Nagyon szép estét szereztek számunkra és másnap még a tollfosztásnál is beszélgettek róla az asszonyok. Köszönetünket fejezzük ki és reméljük hogy a közeljövőben, ha már új darabot tanultak be (ahogy ezt a műsorfüzetükből olvastuk) nem feledkeznek meg a milanovcei (nagykéri) közönségről sem, mert szeretettel várjuk őket! GYURCSEK ILONA vén megismerkedhettek az egyszerűbb, tömörebb kifejezési módokkal (stilizálás, színpadi rövidítés stb.). De telitalálat volt a győri és a kassai bábegyüttes felléptetése is, mivel így még jobban gazdagodott az áttekintés, összehasonlítás és a kölcsönös tanulás lehetősége. A kezdő együttesek közül — fogyatékosságai ellenére is — emlékezetes volt pl. az eperjesi általános iskola Nírfácska bábcsoportjának „béka száma“, amely a többiek átlagából kiemelkedett bábszerűségével, ötletességével, hangulatosságával és játékosságával. Tehát mindazzal, ami a jó bábelőadás jellemzője. A seregszemle szakmai problémáit feltáró és a bemutatott darabokat elemző szeminárium fő erénye a tartalmas beszámolókon kívül a kialakult baráti légkör volt. Az egyes csoportok vezetői és rendezői példás megértéssel és határtalan tanulni akarással fogadták az őszinte, segíteni akaró célzó bírálatot. Tudatosították, hogy sokak esetében mostani szereplésük a már igen időszerű tűzkeresztség volt. A jövőt illetően viszont megértették, azon kell fáradozniok, hogy együtteseik kinőjék az öncélúság, az iskolai szórakozás, vagy játszadozás — átmeneti kezdetnek ugyan elfogadható — kereteit és ténykedésük bábművészetté fejlődjék. Még akkor is, ha az A lúcsi óvoda bábcsoportja (fellépése után) A Győri Pedagógiai Intézet bábcsoportja. Jelenet a népballadákból első kísérlettől a bravúrig hosszú és rögös az út... A szeminárium vitafórumán elhangzott felszólalások, de a csoportvezetőkkel, illetve a rendezőkkel folytatott beszélgetések is hiányolták a módszertani irányítás rendszerességét, helyes időzítését és jobb színvonalát. Viszont az is igaz, hogy nem mindenütt találták meg együtteseink a módszertani segítéshez vezető utat. Az pedig teljesen érthetetlen, hogy a Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya által kiadott és a bábjátszással foglalkozó módszertani kézikönyvet sokan nem ismerték, eddig hírét sem hallották! Pedig e szakkönyv kitűnő segítőtársuk lehetett volna lelkes munkájukban, ha a járási népművelési központok, illetve a CSEMADOK járási titkárságai érdemesnek tartották volna őket e szakkönyvre figyelmeztetni. A szlovákiai magyar bábmozgalom lelkes képviselőinek első találkozása végeredményben sikeresnek mondható. A jövőre vonatkozóan viszont — ha nemes példájuk további követőkre talál (gondolok azokra a járásokra, ahol a bábjátszás pangását még nem váltotta fel az áhított újraéledés), ha a magyar óvodákban és iskolákban megértik végre a bábjátszás lényegét, helyét és lehetőségeit a pedagógiai munka, az esztétikai nevelés és a politechnikai oktatás folyamatában, ha sikerül biztosítanunk a jelenleg működő együttesek minőségi fejlődését, akkor nyugodt lelkiismerettel és jogos reményekkel várhatjuk már most a magyar bábcsoportok II. területi seregszemléjét — talán már 1974-ben, Dunaszerdahelyen. Dr. SZŐKE ISTVÁN
