A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-18 / 3. szám
SZÁMVETÉS A CSEMADOK komárnói (komáromi) járási bizottságának elnöksége decemberi ülésén megvitatta a járási bizottság és a járásban működő helyi szervezetek 1973-as évi munkáját. Az elnökség megállapította, hogy a szervezetek a kitűzött tervet példásan teljesítették, sőt bizonyos esetekben még ennél többet is tettek. Valamennyi csoport igen aktívan dolgozott, bár sok nehézséggel kellett megküzdeniük az eltelt időszak alatt. Jelentős rendezvénnyel kezdtük az évet. A vers- és prózamondók versenyeinek több mint ötszáz szereplője volt. Ezek közül százhetvenen eljutottak a járási versenyre. A táncdalénekesek fesztiváljának 28 szereplője volt, s több mint hétszázan jelentek meg a rendezvényen. Járásunkban az irodalmi színpadi mozgalom tízéves múltra tekint vissza. A tavasszal elmaradt járási fesztivált decemberben rendezték meg Izsán. Ugyanis a CSEMADOK izsai helyi szervezetének Jókai Irodalmi Színpada most ünnepelte fennállásának tízéves jubileumát. Járásunkban több jól működő irodalmi színpad van. Közülük néhány már sikeresen szerepelt az elmúlt években a Jókai-napokon is. Az említett fesztivál a hatodik volt a járásban. Novemberben újjáalakították a CSEMADOK járási bizottságának szakbizottságait. Ezek vezetői már elkészítették munkatervüket, amelynek alapján a következő időszakban dolgozni fognak. A tapasztalt szakbizottsági tagok közé olyan új tagokat választottak, akiknél megvan az előfeltétel arra, hogy munkájukat becsülettel el is végzik majd. A három szakbizottságnak albizottságai vannak. A kulturális munka területén a legnagyobb feladat a dramaturgiai szakbizottságra hárul. Valamennyi szakbizottságban tapasztalt kultúrtársak tevékenykednek, akik az elmúlt időszakban is bebizonyították, hogy szívügyüknek tekintik a CSEMADOK-ban végzett munkát. A járási elnökség tagjai rendszeresen üléseztek havonta. A megjelenés minden alkalommal 90 százalékos volt. Sajnos, ez nem mondható el a plénum tagjairól, akik szórványos részvételüket az üléseken elfoglaltságukkal magyarázzák. A komáromi járásban 40 helyi szervezete van a CSEMADOK-nak. 1973 elejétől a taglétszám mintegy háromszázzal emelkedett. December végén 6400 körül volt. Sajnos még mindig kevesebb, mint az igazolványcsere előtt. Az évzáró taggyűlések megtartására a tervben meghatározott időpontban került sor, bár néhol egy kis eltolódás is előfordult. Ennek ellenére mindenütt jó eredménnyel zárult. A naszvadi évzárón jelentek meg a legtöbben, s nemcsak tagok — összesen mintegy hétszázan. Néhány helyi szervezet kivételével a megjelenés százszázalékos volt. Vágfüzes csak hétszáz lakosú község. A CSEMADOK-nak itt 102 tagja volt az elmúlt évben. Az évzáró után újabb 12 taggal gyarapodott a taglétszám. Nagy része van ebben a vezetőség, s az elnök, Nagy Mihály jó munkájának. De valamenynyi csoportnál megindult a tagtoborzás. A legtöbb csoportról és aktivistáról dicsérőleg kell szólni. Valóban a CSEMADOK 25. jubileumi évfordulójának a jegyében készültek fel az évzárókra. Mindenütt elfogadták a tagtoborzásra szóló felhívást is: A jubileum tiszteletére mintegy hétszázzal akarják emelni a taglétszámot a járásban. Az elkövetkező időszakban az íróolvasó találkozók, irodalmi estek megrendezésén kívül igen jól fel kell készülni a központi bizottság által meghirdetett versenyre is. A Ki tud többet a Szlovák Nemzeti Felkelésről versenyfeltételeit a járási bizottság már kiküldte a helyi szervezeteknek. A téli időszak nagyon jó alkalom arra, hogy a csoportok tagjaikkal felkészüljenek e jelentős évforduló megünneplésére. A kitűzött tervek igényesek, de reálisak. A tudás utáni vágy mércéjét magasabbra kell emelni. Most aztán a tetteken lesz a sor, hogy a kitűzött terveket valóra is váltsuk. KURUCZ NÁNDORNÉ Meghívót kaptam a CSEMADOK királyhelmeci helyi szervezetének december 17-én, a művelődési ház helyiségében megtartott s gazdag kultúrműsorral egybekötött évzáró gyűlésére. Lénárt László, igazgatóhelyettes megnyitója után, dr. Gyimesi György, a helyi szervezet elnöke tartotta meg részletesen beszámolóját a múlt évben végzett munkáról. E kimerítő és tartalmas számvetésben megemlékezett arról, hogy a költő születésének 150. évfordulójára Petőfi Sándorról nevezték el a város egyik utcáját. A pénztári beszámoló után értékes hozzászólásokkal gazdagították és közmegelégedésre elfogadták s jóváhagyták az 1974-es évre szóló munkatervet, amelyben jelentős akciók szerepelnek a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. és a CSEMADOK megalakulásának 25. évfordulója méltó megünneplésére. A műsorban zenés irodalmi összeállítást láthatott a közönség Hajdók Géza tanár rendezésében. A nagysikerű műsorban próza- és versmondással valamint magyar nótákkal Leczó Zoltánné, Rácz Gusztávné, dr. Veres Erzsébet, Nádasdi, valamint Kulcsár Béla szórakoztatták a közönséget. Az énekeseket Dobos Zsuzsa kísérte zongorán. Az újjáéledt CSEMADOK-szervezet ezzel a rendezvényével is megmutatta, hogy az immár 350 létszámú tagsága az ifjúság bevonásával jó munkára, nagyobb rendezvényekre képes. DEMJÉN FERENC Nagy ünnepnek számít helyi szervezetünk életében a CSEMADOK- évzáró. Mindig nagy izgalommal készülünk erre a jelentős napra. így történt ez most is, ezen a szép decemberi vasárnapon. Évzárónkra tömegesen érkeztek a szervezet tagjai, eljöttek a meghívott vendégek is valamennyien: a járási képviselők, a központi bizottság két tagja, a helyi tömegszervezetek elnökei és a szomszédos község, Nagytárkány CSEMADOK-szervezetének elnöke is. Az ünnepséget a helyi szervezet vegyeskara mozgalmi dalokkal nyitotta meg, majd az általános iskola tanulói érdekes műsorral szórakoz-ISMÉT AKTÍVAN SZÍNVONALAS ÉVZÁRÓ Bábjátszóink első seregszemléje Az újjáéledést vagy az ébredést jelképező évszak a tavasz. Mégis úgy érzem, hogy november végén Dunaszerdahelyen az őszi zimankó ellenére — a Magyar bábcsoportok I. területi seregszemléjén — valami új, igéretteljes dolog csírázott ki... E tényt mérlegelve elsősorban az az örömteljes, hogy ez a fórum egyáltalán létrejött. Mert bebizonyította, hogy Szlovákia magyarlakta területein van bábjátszás. Sőt, rámutatott a jelenlegi hiányosságokra és a mielőbbi szintemelkedést szolgáló tennivalók szükségességére is. A megelégedettség mosolyát fagyasztó rideg évszak ellenére a közelgő, művészeti téren sokat ígérő tavaszt jelképezte. Akik azt állították, hogy „Dunaszerdahelyen megtört végre a jég“, azoknak igazuk volt. E rendkívülien időszerű akció megvalósítása elsősorban a Járási Népművelési Központ dolgozóinak az érdeme. Kezdeményezésük megértésre talált a Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya és a CSEMADOK KB részéről is. Közös „magvetésük“ jelenlegi eredménye figyelemreméltó, mert sikerült biztosítaniok a dunaszerdahelyi és a komáromi járás legjobb bábegyütteseinek, valamint két vendégegyüttesnek, a Győri Pedagógiai Intézet és a kassai Glóbus bábosainak a fellépését is, összegezve 9 bábegyüttes 13 produkcióját. Ezenkívül külön ki kell emelni a Dunaszerdahelyi Járási Népművelési Központ sok részletre kiterjedő szervezését. Rendezvényüket a páratlan gondosság és figyelmesség jellemezte. Bábosaik által készített s a városban elhelyezett ízléses plakátok, valamint a színházépület környékét dekoráló zászlódísz nagyban segítették a vérbeli fesztiválhangulat kialakulását. Külön kell szólnom a Marxizmus-Leninizmus Egyetem épületében megrendezett bábkiállításról is, amely jóval felülmúlja az eddigi járási fesztiválok hasonló akcióit. Minőségileg és terjedelemben egyaránt kielégítette a komolyabb igényű érdeklődőket is. A seregszemlén az említett járásokat képviselő együttesek közül dramaturgiailag a dunaszerdahelyiek választottak jobban. A betanult darabok közel álltak a csoportok képességeihez, de a bábszerűség, a színpadravitel szempontjából is előnyösebbek voltak. A dunaszerdahelyiek játékán határozottan érezhető volt Mészey Gézánénak (Győr) a hatása. Ez érthető, hiszen már több ízben vezetett bábjátszó szaktanfolyamot a járásban, örvendetes viszont az, hogy az együtteseket nem jellemezte az egyformaság előadásaiknak egyéni színezete volt. Ez a tény — a jövőt illetően — ígéretteljes lehet akkor, ha e csoportoknak sikerül továbbfejleszteniük a már alakuló sajátos jellegüket és nem tévednek az utánzás olcsó, sikereket ígérő útjára. Szakmai szempontból kifogásolható általános jellemvonásként kell megemlítenünk a bábjátszás ábécéje mélyebb elsajátításának hiányát. Ez azt bizonyítja, hogy bábművészetünk fejlődése érdekében a gyakori találkozás és értékmérés mennyire fontos és pótolhatatlan feltétele az eredményesebb munkának. Ha el akarjuk érni, hogy amatőr bábmozgalmunk mielőbb kinőjön a gyermekcipőből, akkor a dunaszerdahelyi jó kezdeményezés nem maradhat megfelelő folytatás nélkül. Gondolok itt elsősorban a csoportvezetők komoly alapkiképzésére (közös, a Népművelési Intézet által rendezett tanfolyamon) és a gyakoribb vagy rendszeresebb módszertani irányításra (az egyes járási népművelési központok bevonásával), nem utolsósorban pedig a dunaszerdahelyi seregszemle évenkénti megismétlésére. A szlovákiai magyar bábosok mostani találkozója is elég világosan példázza, mennyire lényeges szakmai fórum létesült Dunaszerdahelyen. Hiszen a jelenlévő együttesek több, különböző játékfelfogású előadást tekintettek meg a rendelkezésre álló rövid idő ellenére is és kölcsönösen tanulhattak az előadott produkciókból. A hazaiak pl. láthatták a komáromiakat, akik (a szó szorosabb értelmében) színházat igyekeztek játszani. A komáromiak viszont a hazai bábosok játéka réúíiüM
