A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-06-14 / 24. szám
Verses prózamondók, irodalmi színpadok Az idei Jókai-napok keretében megrendezett vers- és prózamondók XIX. országos versenyén a kerületi döntők legjobbjai és a tavalyi győztesek vettek részt, A szűkített létszámú versenyzői gárda a színvonalban nem is múlta felül a tavalyi győztesek eredményét, sokkal kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtott. A rendezés rugalmasabb, a műsor folyamatosabb volt, mivel a zsűri egy teremben hallgatta végig a vers- és prózamondókat, s így a közönség figyelme sem oszlott meg. A versválasztás témájában gazdagabb, sokrétűbb volt a tavalyinál, túllépte a tankönyvek ismert versanyagát, és egyes költemények sem ismétlődtek meg unos-untalan. A korszerű tolmácsolás már egyre inkább meghatározója lesz e nemes versengésnek, eltűnik az éneklő, fellengzős stílus, a felesleges színészi gesztikuláló, a lényeg a szó, a vers értelmes, de mégis szuggesztív előadása. Ugyanakkor még mindig a túl hosszú epikus versek a népszerűek, a szavalok körében, pedig nem az a cél, hogy azon vetélkedjenek, ki tud minél hosszabb ódát, vagy egy egész ciklust fejből jól elmondani. Az érdekessége a dolognak az volt, hogy prózában több esetben tömörebb, rövidebb és frappánsabb szöveget hallottunk, annak ellenére, hogy a prózai témaválasztás szerintem gyengébb volt a tavalyinál. A pedagógusok hozzáállását, fáradságos. munkáját újra csak dicsérnünk kell, mert sokat segítettek a tanulóknak abban, hogy nemcsak elmondják, de értsék is a verset és korszerű módon, minden látványosság nélkül tolmácsolják. Egyes iskoláknak már szinte hagyománya van abban, hogy minden évben jól felkészített tanulókat küldenek az országos versenyre. Az irodalmi színpadok seregszemléjének immár hagyományosan nagy közönségsikere volt, különösen a fiatalok körében népszerű. Két együttesünk van, melyek minden évben valami újjal lepik meg a közönséget, a szereplőgárdájuk is eléggé érett arra, hogy újat alkossanak, korszerű formákkal kísérletezzenek. A Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) Járási Népművelési Központ Fókusz Irodalmi Színpadáról és a CSEMADOK búcsi helyi szervezet Lant Irodalmi Színpadáról van szó. A Fókusz a tavalyi nagy sikerű Vélek versösszeállítás után (Dobolás a túloldalra), az idén kiáltás címmel dokumentum-műsorral lépett a közönség elé. A Szlovák Nemzeti Felkelés egy epizódját dolgozták fel, a fasiszták kegyetlenkedését mutatták be megrázó módon a riport, vers, és zene nyelvén. Művészien és meggyőzően. Mottója és visszatérő motívuma: Mit is tudunk ma, harminc év után a Szlovák Nemzeti Felkelésről? Szerintem rendezőileg jól átgondolt, színpadi teret, a hangefektusokat jól kihasználó előadást láthattunk, mely az általános vélemény szerint nem maradt el az országos szinttől. Annak ellenére, hogy az előadás után minden felsorolt erény mellett a zsűri — mivel érett együttesről van szó — a legapróbb hibákra is rámutatott. A Lant Irodalmi Színpad Egy, megérett a meggy című népi mondókákon és népköltészeten alapuló összeállítását mutatta be. Az eredetileg óvodás korú gyermekek számára készült szöveggyűjtemény így előadva a felnőtteknek is élményt nyújtott. A gyermekkor őszinte, szókimondó, játékos világát idézte meg. Egységes, tiszta kifejezésmód jellemezte az előadást, volt kellő ritmusa és a térformát ügyesen használták ki a lehetőségekhez mérten. A kosztümök, a tulipánokkal díszített trikók ízlésesen egészítették ki a játékos formát és mondanivalót. A topofníky-i (nyárasdi) Sarló Irodalmi Színpad Dózsa György című összeállítással lépett a színre, melynek szintén dokumentáló jellege domborodott ki. Jól kihasználták a térformákat, de nem emelték ki eléggé a cselekmény drámaiságát. A képvetítés hagyományos módját alkalmazták. Sok vitát váltott ki a Dózsa megszemélyesítőjének mai modern öltözete, mely a jobbágyok és parasztok eredeti, korhű darócruhája mellett elütött a cselekmény egységes mondanivalójától. A csoport, a kar hangban és versmondásban valamint mozgástechnikában sokat fejlődött. A CSEMADOK Sahyi (ipolysági) helyi szervezete József Attila Irodalmi Színpada, mely ez évben ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját, Embér, vigyázz című Radnóti Miklós versei alapján összeállított műsorral szerepelt. Vass Ottó rendező kezemunkája meglátszik az együttesen. Sokkal jobban szavaltak, mint tavaly, s a mozgásuk is határozottabb volt. Az összeállítás adta lehetőségeket térben és mozgásritmusban ügyesen kihasználták. Radnóti költészete minden irodalmi színpadnak hálás téma, de azon lehetne vitatkozni, melyek azok a versek, amelyek még belefértek volna az összeállításba, és melyek azok, amelyeket a jobb hatás érdekében kihagyhattak volna. A CSEMADOK koSicei (kassai) helyi szervezetének Szép szó Irodalmi Színpada a Nap árnyéka címen a székely népballadák világát varázsolta elő. Nagyon ügyes és eredeti színpadképet használtak: a sugaras sárga napkorongot, fekete háttérrel. Az érzelmi feszültséget a napkorong megvilágításával, különböző színek árnyalatával ábrázolták eléggé élethűen. Viszont az asszonyok és a női szereplők hosszú fekete öltözete derékon átkötött fehér zsinórral, nem idézte fel bennünk a székely falu világát, Egyes balladák túl hosszúak voltak ahhoz, hogy minden cselekmény nélkül, sok ismétléssel megfelelő gradáció híján a közönség figyelmét lekössék. Nagyon szép és eredeti volt az énekszám, viszont az egyes táncok érzelmileg nem kötődtek az elmondott balladákhoz. Sok jó szavaiéval rendelkezik az együttes, ha a lehetőségeket újszerű témával ezután is kihasználják, még sok meglepetést tartogathatnak számunkra. A CSEMADOK füakovói (füleki) helyi szervezete Nógrády Sándor, valamint a Komárnói (Komáromi) Gépipari Középiskola Diákotthona Irodalmi Színpada a Feltámadás című Várnai Zseni versciklusán alapuló összeállítással lépett a színre. Egy téma, mégis különböző rendezői koncepció, eltérő díszletmegoldás. A fülekiek valamivel bátrabban nyúltak a szöveghez, hozzáértő húzásokkal drámaiabbá, érthetőbbé tették a cselekményt, a komáromiak -pedig szavalásban, mozgásban egyenlítették ki a különbséget. Két vendégegyüttes Jellépése is emelte a verseny színvonalát, illetve összehasonlítási alapot nyújtott ahhoz, hogy a mi csoportjaink hol tartanak. A trnavai PAFUK Kísszínpad szlovák együttes Változatok címmel versciklust mutatott be, melynek témája a Szlovák Nemzeti Felkelés és szocialista jelenünk ábrázolása volt. A balassagyarmati Madách Imre Irodalmi Színpad két műsorral is szerepelt: A két róka — Szakonyi Károly novellája alapján feldolgozott modernizált állatmesével, valamint a Kegyetlen anya című népballadával. Mind a két vendégegyüttes színvonala megfelelt a várakozának. Az idei Jókaj-napokat, a vers és prózamondók valamint az irodalmi színpadok seregszemléjét a Szlovák Nemzeti Felkelés jegyében és szellemében rendezték, és megállapíthatjuk, hogy a műsorválasztás, a színvonal nagyban hozzájárult a közelgő évforduló méltó megünnepléséhez. OZSVALD ÁRPÁD Prandl Sándor felvétele Kulcsár Tibor költő, a zsűri elnöke és dr. György István, a CSEMADOK KB titkára, átadják a díjakat a vers- és prózamondók országos versenyén. Garai István versei: Csoda Áprilisvég: megújuló csoda, Teljes pompában barack, mandula. Ennek is törzse bármilyen öreg, kérge kihajlott — mégis műremek. Fehér, rózsaszín, derengő selyem: hány változat egy sziromlevelén! Láttam már több, mint félszázszor talán, s csodálom újra, elnémul a szám. Nyújtóznak jókor a hajskálcsövek, a nedv árama végigbizsereg — s amit a törvény előír, kiszab: való lesz rügy, virág és lombozat. Csipkefinomság, pompa, csupa disz, megilletődve száll a cinke, csíz — a szél ujja is félénken matat, meg-megrezzenti szoknyácskájukat. Lám, én is kissé ma zavart vagyok, elfogódva rátok pillantgatok — s arra gondolok: bárcsak lenne bő a termés s gazdag az életerő. Rügyet tehát s virágzó ágakat ne törjetek le, mint bódult vadak! Az élet érték: újuló csoda — virágozz barack, alma, áfonya! S ha jön az ősz, terhes legyen a gally: métely helyett csak életet sugallj! Félre mogorva felhő és roham: — Élj, mosolyogj és dalolj boldogan! Alvó lányom .Egy kis lencse bal arca közepén friss seb s szája két piros levél Az áll előreugró barna bőr játszi hajtincsek kétoldalt s elöl őzike álom emlei alatt tökéletes nyugalmú pillanat Délidőn érett meggy a fán elpilledt kis méh nagy munka után Ágya szélére ülök csendesen a vérem ő legkisebb gyermekem Orra szemhéja csuklóján az ér szitakötőszárny-tünemény Szivárvány láttán felbuzgó öröm a haláltól is visszapörölüm Szirom gyöngy fények formák és zene a végtelenség legszebb rejtjele
