A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-06-14 / 24. szám

A tervező bőm a negyedik emeleten, ablakából a fél város látható, a kávéházban el­fogadható áron mérik a cocacolát, a pincérlónyok szoknyája a szokottnál is kurtább, ők maguk kedvesek, kul­turált modorúak, a „főúr" sem akar becsapni oz elszámolásnál. Egyszóval: szerfelett elégedett va­gyok a Laugaricióval . .. De az első reggelre sem lehet pa­naszom: a Vág partján pipacsok üd­vözölnek, a járókelők készséggel út­baigazítanak, a ruhagyár portása szin­te ismerősként üdvözöl, pedig eddig sohasem láthatott. És már itt is vagyok, az egyik impo- ■ záhs műhelyben, ahol legalább 200 asszony és lány varrja a híres trencséni férfiöltönyöket. szül, a trencséni férfikonfekció eljut szinte a világ minden országába (leg­többet a Szovjetunióba exportálnak); ám a hazai piacon sem akarnak szé­gyent vallani. De nagyon fontos szempont még az anyagmegtakarítás, továbbá önkéntes társadalmi munkák vállalása (pl. a gyermekváros építésénél, a gyár kör­nyékének rendbehozósánál, szépítésé­nél), a jó kollektív szellem kialakítása, ami egyebek között abban is megnyil­vánul, hogy ha kell (mondjuk beteg­ségek esetén), egymást helyettesítik „beugranak" mások helyett, ahogy ők mondják. A gyár környékének szépíté­sénél minden brigádtag 80 órát, tavaly komlószüreten 120 órát dolgozott le. Az egyik brigádtagról, a kis szőke Seifert Ludmilláról kiderül, hogy földim, néhány hónapja jött ide Pótorról: di­csérik őt szerénysége és szorgalma miatt. Szerénynek bizony szerény, a ne­vét is alig meri elárulni, azt viszont nem titkolja, hogy legfőbb vágya a jö­vő tanévtől kezdve bejutni a trencséni közgazdasági technikumba. Reméljük, sikerül majd neki... Este érkezem. Csák Máté vára, kö­­rülreflektorozva, mintha valami tündér­meséből ragyogna rám. Kétségbeesek, Elfelejtettem a szál­lodám nevét. Csak annyit tudok, hogy valami latin neve van, meg hogy va­lahol a város szélén keresendő. Ez utóbbi információm hamisnak bizo­nyult. Egy jókedvű autóbuszsofőr (Trencsénben ilyen is akad) közli ve­lem, hogy mindössze két megállót kell utaznom, s a híd után balra megta­lálom a Laugaricio szállót. Laugariciol Tetszik a név, noha fo­galmam sincs, mit jelent. (Később va­laki azt mondja, hogy valahogy így hívták a rómaiak a mai Trencín he­lyén egykor épült táborukat. Ez meg­nyugtató, de a nevet megjegyezni még így sem könnyű.) Mago a szálloda viszont felejthe­tetlen. Ultramodern berendezés; szo-Ot perc torna Anton Pavlo igazgatóhelyettes és Ire­na Petrova személyzeti előadó kísér. Mindenekelőtt egy tizennyolc tagú ifjúsági brigádra hívják fel a figyelme­met, férfizakót varrnak, vezetőjük Hele­na Antalová, egy mindig mosolygó, sző- i ke fiatolasszony. Kísérőim elmondják, hogy a lányok a közelmúltban még férfimellényeket varr­tak, máról holnapra kellett áttérniük o zakók gyártására, s épp az a dicséret­re méltó náluk, hogy ez az átmenet szinte zökkenőmentes volt, ma már itt is hibátlan munkát végeznek. Míg ezt a dolgot megbeszéljük, leg­nagyobb meglepetésemre a lányok fel­állnak és tornázni kezdenek. Sőt nem­csak a lányok; a műhely valamennyi dolgozója. — ülő foglalkozásnál ez a néhány perc torna szinte nélkülözhetetlen, ha a nők meg akarják őrizni szép vonalai­kat — magyarázza Helenka csoport­­vezető. * De nem merülhetek bele a szép női vonalak szemlélésébe, mert kísérőim tovaragadnak, és már a 122-es számú gyártási részlegen járunk. Itt Pavel KráT a főmester, a 170 dolgozó férfizakókat készít exportra. Két kollektíva dolgo­zik, mindkettő a nemzetközi nőnap al­kalmából kapta meg a szocialista bri­gád címet. Egyébként a gyár 1800 dolgozója kö­zül 679-en versenyeznek a fenti címért, összesen 16 munkacsoport. Kilenc kol­lektíva már megszerezte a címet. A szocialista brigád cím megszerzé­sének legfontosabb feltétele a jó mi­nőség, azaz a selejtmentes munka. Ezen nincs semmi meglepő, hiszen a gyárt­mányok ötven százaléka exportra ké-Aztán még jártam a ruhatervező osz­tályon, mert kíváncsi voltam, milyen szempontok szerint „öltöztetnek ben­nünket". Anton Hyks, az osztály veze­tője elmondotta, hogy egyrészt a prá­gai divattervezők útmutatása, másrészt különféle piackutatások és a saját ter­vezőik ötletei alapján készülnek a ru­hatervek. A tervjavaslatokat esetenként fél évre készítik és természetesen a külföldi megrendelők igényei szerint is a belkereskedelem szakemberei dönte­nek egyes ruhatípusok gyártása mel-Irena Petrova, Anton Pavlo és Helenka Antalová Köt, 6 Zakó exportra

Next

/
Thumbnails
Contents