A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-06-14 / 24. szám
A tervező bőm a negyedik emeleten, ablakából a fél város látható, a kávéházban elfogadható áron mérik a cocacolát, a pincérlónyok szoknyája a szokottnál is kurtább, ők maguk kedvesek, kulturált modorúak, a „főúr" sem akar becsapni oz elszámolásnál. Egyszóval: szerfelett elégedett vagyok a Laugaricióval . .. De az első reggelre sem lehet panaszom: a Vág partján pipacsok üdvözölnek, a járókelők készséggel útbaigazítanak, a ruhagyár portása szinte ismerősként üdvözöl, pedig eddig sohasem láthatott. És már itt is vagyok, az egyik impo- ■ záhs műhelyben, ahol legalább 200 asszony és lány varrja a híres trencséni férfiöltönyöket. szül, a trencséni férfikonfekció eljut szinte a világ minden országába (legtöbbet a Szovjetunióba exportálnak); ám a hazai piacon sem akarnak szégyent vallani. De nagyon fontos szempont még az anyagmegtakarítás, továbbá önkéntes társadalmi munkák vállalása (pl. a gyermekváros építésénél, a gyár környékének rendbehozósánál, szépítésénél), a jó kollektív szellem kialakítása, ami egyebek között abban is megnyilvánul, hogy ha kell (mondjuk betegségek esetén), egymást helyettesítik „beugranak" mások helyett, ahogy ők mondják. A gyár környékének szépítésénél minden brigádtag 80 órát, tavaly komlószüreten 120 órát dolgozott le. Az egyik brigádtagról, a kis szőke Seifert Ludmilláról kiderül, hogy földim, néhány hónapja jött ide Pótorról: dicsérik őt szerénysége és szorgalma miatt. Szerénynek bizony szerény, a nevét is alig meri elárulni, azt viszont nem titkolja, hogy legfőbb vágya a jövő tanévtől kezdve bejutni a trencséni közgazdasági technikumba. Reméljük, sikerül majd neki... Este érkezem. Csák Máté vára, körülreflektorozva, mintha valami tündérmeséből ragyogna rám. Kétségbeesek, Elfelejtettem a szállodám nevét. Csak annyit tudok, hogy valami latin neve van, meg hogy valahol a város szélén keresendő. Ez utóbbi információm hamisnak bizonyult. Egy jókedvű autóbuszsofőr (Trencsénben ilyen is akad) közli velem, hogy mindössze két megállót kell utaznom, s a híd után balra megtalálom a Laugaricio szállót. Laugariciol Tetszik a név, noha fogalmam sincs, mit jelent. (Később valaki azt mondja, hogy valahogy így hívták a rómaiak a mai Trencín helyén egykor épült táborukat. Ez megnyugtató, de a nevet megjegyezni még így sem könnyű.) Mago a szálloda viszont felejthetetlen. Ultramodern berendezés; szo-Ot perc torna Anton Pavlo igazgatóhelyettes és Irena Petrova személyzeti előadó kísér. Mindenekelőtt egy tizennyolc tagú ifjúsági brigádra hívják fel a figyelmemet, férfizakót varrnak, vezetőjük Helena Antalová, egy mindig mosolygó, sző- i ke fiatolasszony. Kísérőim elmondják, hogy a lányok a közelmúltban még férfimellényeket varrtak, máról holnapra kellett áttérniük o zakók gyártására, s épp az a dicséretre méltó náluk, hogy ez az átmenet szinte zökkenőmentes volt, ma már itt is hibátlan munkát végeznek. Míg ezt a dolgot megbeszéljük, legnagyobb meglepetésemre a lányok felállnak és tornázni kezdenek. Sőt nemcsak a lányok; a műhely valamennyi dolgozója. — ülő foglalkozásnál ez a néhány perc torna szinte nélkülözhetetlen, ha a nők meg akarják őrizni szép vonalaikat — magyarázza Helenka csoportvezető. * De nem merülhetek bele a szép női vonalak szemlélésébe, mert kísérőim tovaragadnak, és már a 122-es számú gyártási részlegen járunk. Itt Pavel KráT a főmester, a 170 dolgozó férfizakókat készít exportra. Két kollektíva dolgozik, mindkettő a nemzetközi nőnap alkalmából kapta meg a szocialista brigád címet. Egyébként a gyár 1800 dolgozója közül 679-en versenyeznek a fenti címért, összesen 16 munkacsoport. Kilenc kollektíva már megszerezte a címet. A szocialista brigád cím megszerzésének legfontosabb feltétele a jó minőség, azaz a selejtmentes munka. Ezen nincs semmi meglepő, hiszen a gyártmányok ötven százaléka exportra ké-Aztán még jártam a ruhatervező osztályon, mert kíváncsi voltam, milyen szempontok szerint „öltöztetnek bennünket". Anton Hyks, az osztály vezetője elmondotta, hogy egyrészt a prágai divattervezők útmutatása, másrészt különféle piackutatások és a saját tervezőik ötletei alapján készülnek a ruhatervek. A tervjavaslatokat esetenként fél évre készítik és természetesen a külföldi megrendelők igényei szerint is a belkereskedelem szakemberei döntenek egyes ruhatípusok gyártása mel-Irena Petrova, Anton Pavlo és Helenka Antalová Köt, 6 Zakó exportra
