A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-06-07 / 23. szám
A világirodalom egyik legnagyobb költője, Alekszandr Szergejevics Puskin százhetvenöt évvel ezelőtt született Moszkvában. Művelt nemesi családból származott. Puskin tanulmányait a Carszkoje Szeló-i líceumban végezte. Ez az iskola állami tisztviselői pályára készítette elő növendékeit. Az előkelő nemeseknek ebben a tanintézetében Puskint a szabadgondolkodás szelleme és a kolostori fegyelem légköre vette körül. Itt írta első verses kísérleteit, — francia nyelven. Mint abban az időben minden művelt orosz, Puskin is ifjúkorában, a szülői házban sajátította el, a francia nyelvet. Később nagy érdeklődéssel olvasta apja könyvtárában a francia írók és költők alkotásait, s ezek nagy hatással voltak rá. Az iskolában korán feltűnt éles eszével, ritka emlékezőtehetségével és költői tehetségével. Diáktársaival együtt ő Is bátran hirdette a nemzeti nagyság gondolatát és a felvilágosodás szabadságeszméit. A görög filozófusok hatása alatt Epikurosz tanítványának vallotta magát, mindig a boldogító gyönyört kereste, s azt az élvezetekben találta meg. A Napóleon felett aratott győzelem mámorában a líceum falai között eszméltették őt először az orosz nép dicsőségére. A líceumban ismerkedett meg a cári önkényuralom megdöntésére felkelést szervező és a liberális alkotmányt előkészítő elégedetlen gárdatisztek (dekabristák) titkos szervezeteinek eszmekörével. Az összeesküvés leleplezése után a résztvevők közül sokan bitófára vagy Szibériába kerültek. A dekabrista forradalmárok kivégzése Puskint mélyen megrendítette, de nem tántorította el a dekabrista eszméktől. Tanulmányai befejezése után a külügyminisztérium szolgálatába lép, de hivatalát elhanyagolja. A pétervári aranyifjúság körében elsősorban az öröm keresése, az élvezet hajhászása érdekli. S amikor megcsömörlik a felszínes, üres élettől, magára találva felismeri igazi küldetését, s ettől kezdve életét a költészetnek szenteli. Liberális gondolkodású férfiak társaságában egyre többet foglalkozik politikával. Az e korban írt számos költeménye a szociális érzés bátor megnyilatkozása. Ezekben a versekben ostorozza a jobbágyokat nyomorúságba döntő nemeseket. Társadalombírálatában szembeszáll az uralkodó osztállyal, az önkényuralommal. Politikai verseiben „az önkény és a rabszolgaság ellen“ lázad. Szilárd hittel várja a szent szabadság perceit. 1818-ban írt egyik versében, a szabadság tündöklő hajnalán, megjósolja a cári önkény bukását: Szilárd hittel várjuk mi egyre a szent szabadság perceit, miként szerelmesek lesik a várt találkozást epedve. Míg csak lesz egy leheletünk, s a szent becsvágy lángol szívünkben, hazáért áldozunk mi mindent, barátom, itt egyek leszünk! Hű társam, hidd: még eljön ö, a boldogság hajnalsugára, Oroszhon feltámad dicsőn, s a zsarnokság romhalmazára nevünk bevési a jövő. (Lányi Sarolta fordítása) A szabadságmozgalom idején, a legsötétebb reakció korszakában nyíltan hangoztatja rokonszenvét a forradalmi eszmék iránt. Az e korban írt szenvedélyes hangú versei a költő lángoló szabadságszeretetéről és a szolgaság kérlelhetetlen gyűlöletéről tanúskodnak. Nevét szárnyára veszi a hír: szinte egy csapásra az ifjúság dédelgetett kedvence, ünnepelt eszményképe lesz. A szigorú cenzúra azonban éberen őrködik: költeményeit nem engedik kinyomtatni. Betiltott verseit a haladó szellemű főiskolai hallgatók kéziratban terjesztik. Ateista és társadalmat bíráló verseivel Puskin hamarosan magára vonja a cár és az uralkodó körök haragját. A szabadsághoz irt ódája és egyéb szabadelvű költeményei miatt a kormány a besszará* biai, majd az ogyesszai helytartósághoz helyezi át, illetőleg száműzi a 21 éves költőt. Az ötéves száműzetés főbb állomásai: Kisinyov, Ogyessza, Krím és a Kaukázus. Ekkor írta (1817—20) a Rusztán és Ludmilla című költői elbeszélését, mely meghozta számára a hírnevet. Ezt követte a Kaukázusi fogoly és A bachcsiszeráji szökőkút. Ugyancsak itt fogamzott meg benne halhatatlan verses, regényének, a Jevgenyij Anyeginnek alapeszméje s itt fogott hozzá megírásához. Ogyesszában Voroncov grófra írt szatirikus verse miatt ki kellett lépnie a szolgálatból s családja mihajlovszkojei birtokára mennie, — hosszabb időre, Itt írta a Cigányok című poémáját s itt kezdte el Borisz Godunov című drámáját is, amely azonban befejezetlen maradt. Ezenkívül tovább dolgozott az Anyeginon. Vidéki otthonában közvetlen kapcsolatban kerül a néppel. A szülői ház légkörén kívül képzeletvilágára nagy hatással van dajkája és nagyanyja, akik közelebbről megismertetik vele az orosz nyelv gazdagságát, a nép körében közismert hiedelmeket, mondákat, szólásokat, szokásokat, babonákat. Benyomásait, tapasztalatait későbbi munkássága során felhasználja. A mihajlovszkojei internálás nem tartott sokáig, I. Miklós cár megkoronázása alkalmából kinevezte országos hisztorigrafusnak és megnyittatta előtte a levéltárakat. Visszatérve Szentpétervárra, fő művét, az Anyegint rendezte sajtó alá (1826). Mint országos történetíró elkezte megírni Nagy Péter történetét; megírta a Pugacsovfelkelést (1843). Ezekben az alkotásokban — akárcsak a Borisz Godunovban — hangsúlyozza a nép történelemformáló erejét. 1831-ben, harminckét éves korában — sok gáláns kaland és lángoló szerelem után — nőül veszi élete legnagyobb szerelmét, a ragyogó szépségű tizenkilenc éves Natalja Goncsárovát. Házassága nem boldog. A legnagyobb orosz költőt, az egész ország bálványát, hitvese nem érti meg. Puskin a munkában keres és talál vigasztalást: lapot szerkeszt, kisebb költeményeken kívül elbeszéléseket, politikai verseket, regéket ír, s befejezi fő művét, az Anyegint, melyen kisebb-nagyobb megszakításokkal kilenc évig dolgozott. Belínszkij a Jevgenyij Anyegint az orosz élet enciklopédiájának nevezte. A 7000 sorból álló romantikus verses regény ragyogó szépségben tükrözi az orosz lelket, az orosz jellemet, az akkori orosz világot. A szépség mámorában élő költő ezzel a művével is a humánum szeretetére, az emberi méltóság megbecsülésére nevel. Művészi eszközök: plasztikus költői képek, festői leírások és jelzők segítségével pontosan fejezi ki a nagyságot, a szépséget és az erőt. Korrajz és lélekrajz, színek és hangulatok (couleur locale) gyönyörködtető ötvözete ez a világirodalomban is páratlan alkotás, melynek minden sora a költészet igazgyöngye. A lélekrajzot illetően gondoljunk csak a mű egyik hősére, Tatjánára, akinek életstílusa, egész lénye erkölcsi nemességet, ártatlanságot és bájt sugároz, s akinek a szerelme erősebb Anyegin minden szkepticizmusánál, minden cinizmusánál. Ezt a lelki szépséget tükrözi híres levele is, mely a világirodalom legszebb szerelmes levele. Puskin utolsó évei munkában és szórakozásban telnek el. Szabad idejében az udvari arisztokrácia körében mohón keresi az élet örömét. A társaságban vidám, szellemes, könynyelmű, ha egyedül van, tépelődő, búskomor. Az elmúlás gondolatával barátkozik. Halálsejtelemtől gyötörve előre kiválasztja sírboltját. Nemsokára bekövetkezett halálának ártatlan okozója kacér felesége lesz, akit körülrajongott Szentpétervár aranyifjúsága. A hódolók közé tartozott báró Dantes Heckeren, a németalföldi követ fogadott fia is, aki sűrűn látogatta Puskin házát. Amikor a látogatások Puskin közvetlen környezetében beszéd tárgyát képezték, s amikor a Puskinnak, a férjnek írt névtelen levelek hangja egyre félreérthetetlenebb és az egész város suttogása egyre hangosabb lett, párbajra került a sor. A párbajban Puskin harmincnyolc éves korában életét vesztette. — Lermontov A költő halála című ódájában az arisztokráciát teszi felelőssé Puskin haláláért. Puskin alkotásainak óriási jelentőségét elsőnek Belinszkij ismerte fel, aki büszkén hirdette, hogy Puskin műveiben az orosz költészet egyenrangúvá vált bármely nép költészetével. Lángeszű költőnek, teremtő géniusznak nevezte. Prófétaként megjósolta: „Eljön majd az idő, amikor Oroszország klasszikusai közé fogják őt sorolni. Műve nemcsak az esztétikai, hanem az erkölcsi érzés alakítására és kifejlesztésére is hivatott.“ És valóban: költészete még ma is gyönyörködteti az olvasót. Lenin még a szibériai száműzetésében is nagy előszeretettel olvasta Puskint. Marx pedig csak azért tanult meg oroszul, hogy eredetiben olvashassa a legnagyobb orosz költőt. Gogol azt mondta róla, hogy egyetlen orosz költő sem nagyobb nála. Puskin irodalmi jelentősége túlnő hazája határain. Műveit eddig 93 nyelvre fordították le. Ma minden művelt nemzet csodálja Puskin művészetét, költői géniuszát. Munkássága még ma is tiszteletet ébreszt az olvasóban szerte a világon, ahol elismeréssel áldoznak emlékének. Horatiusra emlékeztető jóslata beteljesedett: Egészen soha én meg nem halok. Befödhet rontó sír, ahová a test salakja tér, glóriám őrzik dalaim, míg a földnek költője, bár csak egy is, él. OZOTAIFERENC I FECSÓ PÁL versei NEM EMLÉKSZEM . .. Nem emlékszem a születésre anyám halálára nagyon, korcsolyáznak a gondolatok ráncot gyűrnek a homlokon, szeretem a földet melyből fogantattam fázósan állok a hant fölött megbámult kereszt körül szívemre hullnak a rögök MODERNSÉG Leborotvált fák között az ember műanyag talppal az avarba lép műanyagból szövődnek az álmok átlátszó lesz mint a semmiség TEREMTÉS KORSZAKÁBÓL Kavicsos földben termettem régen kevesen tudják azt is, hogy éltem kevesen hiszik ami akartam könnycsepp voltam sok-sok zivatarban, nem szűzlányok szellőből font vágya hinni tanulok egy igaz világba LÁTOMÁS Kirakat tükrébe néztem láttam az arcod éltél nevettél sírtól harcoltad ellenem a harcod éltél nevettél megfordultál homályos lett a nagy üveg . . . — hazafelé számolgatom a kilométerköveket *
