A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-06-07 / 23. szám
Körülbelül kétszáz évvel ezelőtt néhány ifjú ember elindult megkeresni a kék virágot. A kék virág jelkép volt: jelképe valaminek, amit nem ismertek, de sejtették, hogy igen-igen szép és érdemes érte útra kelni. Útjuk során bejárták a múltat, számos meseországba is betévedtek, s bár a keresett virágot talán sohasem találták meg, nem volt céltalan az útjuk, mert kalandozásaik nyomán megszületett az európai irodalom egyik legjelentősebb korszaka, a romantika ... A német romantikusok kék-virág-keresése jut eszembe most, mikor hozzálátok, hogy beszámoljak olvasómnak egy élményekben gazdag utazásról. Mert úgy indultam el én is, mint sok-sok évvel ezelőtt az a néhány fiatal ember: sejtettem, hogy az út végén valami nagyon-nagyon szép dolog vár, de pontosan nem tudtam volna megmondani, mi lesz az. A Dyje folyó mentén lakó szorgalmas földművelő emberekre gondoltam, a patakok csobogására, amelyhez nyelvük hasonlít, s a dél-morvaországi termékeny feketeföldre, amely gazdagon jutalmazza a fáradságos munkát. A vidék eseményekben gazdag történelmi múltjára gondoltam, az ég felé nyújtózkodó büszke várakra, melyek mindmáig a cseh nemzet régi dicsőségét hirdetik. A tájegység központja, Znojmo I. Premysl Otakar uralkodása idején keletkezett, s 1226-ban már királyi város volt. Szinte minden utcája, épülete egy-egy építészeti gyöngyszem, hiszen minden kor, minden építészeti stílus nyomot hagyott rajta. A múlt néma tanúi, a sok-sok templom, kastély, a testetlen lebegést érzékeltető gótikus épületek bizonyára számtalan izgalmas, szomorú és örömteli eseményről tudnának beszélni. A Szent Katalin rotunda a Premysl-kort, a Farkastorony Pogyebrád György királyt, a Wallenstein-kastély pedig a harmincéves háborút és Napóleont juttatja eszünkbe. Ilyen gondolatok foglalkoztattak az úton, s bevallom, hogy a város jelene eszembe se jutott. Még kevésbé gondoltam arra, hogy éppen Znojmo kulturális életéről írok majd. Hogy mégis így történt, csupán a véletlennek köszönhető. A Znojmói Városi Nemzeti Bizottságon ugyanis éppen Oldrich Cucka mérnököt, a vnb alelnökét találtam, aki főleg a város kulturális ügyeivel foglalkozik. — Mit tart a város legfontosabb kulturális intézményének? — teszem föl az első s egyben az utolsó kérdést. Az utolsót, mert Cucka elvtárs minden kérdezósködés nélkül elmondja, ami érdekelhet bennünket: — Znojmo legfontosabb kulturális létesítményének a Dél-morvaországi Színházat tartom. Hogy miért? Mert előadásaival a lakosság ideológiai nevelésében segít. A színházépület kicsi, de nagyon szép, s a huszonnyolcezer lakosú város számára éppen megfelelő. Az előadásokat főleg az ifjúság láto'gatja szép számban, s ennek természetesen nagyon örülünk. A kimondottan szórakoztató jellegű műsorok számát korlátozzuk, többnyire elkötelezett művek kerülnek előadásra, mivel a színház vezetőségének is szem előtt kell tartania a XIV. pártkongresszus célkitűzéseit. Évente átlag 150—160 előadást láthat a közönség. A múlt évben 119 színdarab, 17 operett és 17 esztrádműsor került színre, a gyerekek számára pedig külön hatvan előadást tartottak. Állandó színtársulatunk — sajnos — nincs, főleg a prágai, az ostravai, a brnói és a jihlavai színház művészei járnak hozzánk. Gyakran fellép városunk amatőr színjátszó csoportja is, melynek jelenleg 48 önkéntes tagja van, mindannyian fiatalok, ök is venközpont is, öt dolgozóval, ök készítik — egyebek közt — az úgynevezett „fényképújságokat'', hogy a lakosság minden említésre méltó eseményről tudomást szerezzen. Az említett szervek terv szerint dolgoznak, s tevékenységükért a vnb-nek feleldégszerepelnek különböző városokban, falvakban, hogy tapasztalatokat szerezzenek, s tökéletesítsék játékukat. A színházon kívül jelentős kulturális népnevelő munkát végez a Városi Művelődési Otthon, melynek fő programja az iskolán kívüli oktatás, az esztétikai nevelés, s a szórakoztatás. A felnőttoktatás keretében szakemberek adnak elő mindenről, ami szükséges a fiataloknak, hogy megfelelő szakképzettséget szerezzenek. A közép- és főiskolákon való továbbtanulásra szintén felkészítik őket, s természetesen gyakoriak a politikai előadások. Különböző szakkörök működnek, például a keresztrejtvényfejtők, az eszperantisták számára, van zenekar és táncegyüttes, s jól működik az amatőr filmesek klubja. Ennek tagjai minden érdekes eseményt filmszalagra vesznek, s felvételeiket propagációs anyagként használják. Van a városban egy propagációs nek. A vnb irányítja a tilmelóadásokat is, tehát meghatározza, hogy a mozikban milyen filmeket mutathatnak be. Filmfesztiválokat rendszeresen rendeznek mind a felnőttek, mind a gyerekek számára. Ezenkívül természetesen a könyvtárak is nagy szerepet játszanak a lakosság nevelésében és szórakoztatásában. A város ifjúsági klubjáról Pavel Bix, a helyi SZISZ-szervezet elnöke beszél: — A klubot a múlt év novemberében alapítottuk a vnb és a járási szervek támogatásával. Legfőbb célunk a fiatalság ideológiai nevelése. Politikai versenyeket rendezünk, pl. „A párt és az ifjúság" című vetélkedőt, van már egy kis irodalmi színpadunk, kiállításokat és tea* esteket is rendszeresen rendezünk, s a tagok különböző szakkörökben tevékenykedhetnek. Klubunk népszerűségét mi sem bizonyíthatja jobban, mint az, hogy ez év áprilisában 28 000 fiatal látogatta a klub rendezvényeit. Aki hasznosan akarja eltölteni a szabad idejét, az eljön hozzánk. Újra szót kér Oldrich Cucka elvtárs: — Még a város fejlődéséről szeretnék beszélni. Znojmo ugyanis állandóan növekszik, új lakónegyedek épülnek. Minden évben legalább 300 lakást kell átadnunk, s elégedettek lehetünk, mivel eddig a terv szerint haladunk. Tavaly készült el a város új kórháza, amely a Csehszlovák—Szovjet Barátság nevet viseli. Új ipari üzemek is épülnek, hogy a város lakosainak ne kelljen távoli vidékeken munkát keresniük. A „Z" akció keretében maguk a lakosok építik városukat: 1973-ban 221 000 órát dolgoztak önkéntes társadalmi munkában. Munkájuk értéke 5 140000 korona. Bevallom, ilyen nagymértékű aktivitással nem számoltunk. Az akció sikeréhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy a várost több körzetre osztottuk fel, s a körzetek egymás között versenyeznek. Mit mondhatok még? Talán csak annyit: azt hiszem, én szerencsésebb vagyok a romantika előfutárainál. Én megtaláltam a kék virágot: a régi dicsőség s a munkás jelen nagyszerű ötvözetét, a még szebb, a még boldogabb jövő távlatait Znojmóban. VARGA ERZSÉBET Hőt. 5
