A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-18 / 3. szám
Tovatűnt századok nyomában... ^ Major Foronc, a honismorotl kör olnöke Plakátok, felhívások a Tanáesköztársaság idejéből — A honismereti kör egykor azt a célt tűzte maga elé, hogy olyan amatőr történészeket tömörítsen soraiba, akik őszintén érdeklődnek Érsekújvár több évszázados, fordulatos eseményekben gazdag múltja, a századforduló után kibontakozó munkásmozgalom emlékei és a város jelenkori történelme Iránt. Az elmúlt esztendők munkájára visszapillantva örömmel nyugtázhatjuk, hogy mindmáig követni tudjuk a szórakozással párosuló tanulás, Ismeretszerzés elvét. Szakcsoportunk megalakulását azonban nemcsak az akkoriban országszerte népszerűsödő honismereti mozgalom, de egy fontos helyi vonatkozású, gyakorlati szempont Is elősegítette... — Éspedig? — Városunk a második világháború súlyos bombázásai következtében át-Céljuk szórakozva tanulni # A munkásmozgalom néhány értékes emléke • Múlt és Jelen — egy honismereti kör eredményes munkájának tükrében # Ml lesz a összegyűjtött dokumentumok sorsa? jónak minél részletesebb, minél teljesebb föltárása. A honismereti kör megalakulásáról, az indulásról faggatom. Egy pillanatra elgondolkozik, úgy tűnik: az emlékek szárnyán röppen most a múltba, aztán tömör kerek mondatokká sűríti válaszát. Inclen hónap első hétfőjén, a koraesti órákban, egy megszokott, húsz-huszonként főnyi csoport gyűlik össze a CSEMADOK Nővé Zámky-I (érsekújvári) helyi szervezetének székházában. Igaz, nem éppen szórakozni, bár beszélgetés közben tréfás történetek, adomák Is elhangzanak... Ezeknek azonban helyi eredetűnek vagy legalábbis a várossal kapcsolatosnak kell lenniükl Major Ferenc, a CSEMADOK érsekújvórl helyi szervezete honismereti körének elnöke szolgál bővebb magyarázattal. — Bizony, óbban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a ml összejöveteleinken nem pillanatnyi jókedv vagy alkalmi hangulat dolga, hanem egyszerűen gyűjtői kötelesség egy-egy újabb, eddig még Ismeretlen adomát, a város életének múltjával kapcsolatos anekdotát elmondani... így sokszor nagyon kedélyesen, Jó hangulatban kezdődnek rendszeres hétfői találkozóink — mondja nevetve, majd rögtön komolyra fordítja a szót: — Természetesen, gazdag adoma- s anekdotogyűjteményünk csupán szerény töredéke, tréfás tartalmú kiegészítője széles körű történelemkutató és anyoggyűjtő műnkánknak, melynek fő célja Újvár múltmenetileg múzeum nélkül marodt. Tevékenységünk kezdetének időszakában, a Járási Múzeum újjáalakulásáig, ezért a régi, értékes várostörténeti dokumentumok gyűjtésével, egy-egy városrészlet eredeti arculatának megörökítésével, a húszas években rohamosan erősödő munkásmozgalmi emlékek felkutatásá- - val — részben hézagpótló szerepet is teljesítettünk. Nagy hasznát vettük például e kutatások anyagának a CSKP megalakulása 50. évfordulójának Jubileumi esztendejében, amikor is az évforduló tiszteletére Újvárott megjelent brosúra anyagai között ott szerepeltek a ml gyűjtésünk eredményei Is. Húsz évvel ezelőtt tehát kedvvel, komoly elhatározásokkal, pontos tervvel láttak munkához, e réges-régl, rangos történelmi patinával fémjelzett mezőváros mai, öntevékeny történelembúvárai és részben talán krónikásai is... És aki csupán egy csöppet is jártas az öntevékeny népművelési munka „játékszabályaiban“, az bizonyosan jól tudja: a honismereti kör több mint húsz tagja mindegyikének mennyi kitartásra, lemondásra, lankadatlan kutatákedvre volt az eddigiekben szüksége; hány szabad estét vagy szombat—vasárnapot áldoztak már föl annak érdekében, hogy néhány lépéssel előbbre Jussanak és mielőbb sikerrel be tudják fejezni önálló kutatói témájukat. Vagy pedig: hány szorgos olvasással töltött estét követelt „csak“ az, hogy fölkészülten tudjanak részt venni rendszeres havi összejövetelükön és ott kellő Ismeretekkel fölvértezve kapcsolódjanak be az elhangzó előadást követő megbeszélésbe. .. Az emberben ilyenkor akaratlanul fogalmazódik meg a kérdés: vajon érdemes-e ezt a sok többletmunkát vállalni? Major Ferenc bólint s csak ennyit mond: — Igen, feltétlenül... És ebben a kurta válaszban meggyőződés és örörm, fáradtság és új elhatározás vegyül. Karlejtéseiből, magas homlokának egyre sűrűbb ráncaiból ítélve ötven év körüli férfinak tűnik. A város üzem-óriásának: az Elektrosvitnek felelős beosztó- ■ sú dolgozója. Amellett, hogy a honismereti kör elnöke, egyben ő a CSEMA- , DÓK helyi szervezetének titkára is. Mielőtt azonban tovább érdeklődhetnénk személye iránt, szerényen más témára vált. Az előtte tornyosuló fénykép- és irathalmazra mutat: — Ilyen irattartókban, albumokban őrizzük munkánk, történelmi kutatásaink eredményeit — mondja. — Egyikünk-másikunk lakásán már tucat- i számra magasodnak ezek a értékes, féltve őrzött dokumentumok. — A lakásukon?... Arcát egy pillanatra gond borítja. — Évek hosszú során rengeteg anyag gyűlt fel: fényképek, dokumentumok, előadások anyaga: ezek elhelyezésének problémáját egyelőre sajnos még nem sikerült megoldanunk. Szeretnénk mielőbb rendezni ezt az égető kérdést. Az újvári honismereti kör elnökének igaza van, mert az elmúlt esztendőkben valóban érdemdús, figyelemre méltó munkát végeztek. Bizonyításképpen elég csak futólag belelapozni az előtte tornyosuló iratokba. Az egyes vitaindító és ismeretterjesztő előadások címeinek jegyzékében például az alábbi témákat találja az ember: A váralapítás és a vórélet, körülményei, a címerek kialakulása, Régi újvári temetők, A kuruckor városunkban, Ballassi Bólint újvári kalandjai, Újvár települési viszonyai. Az időszerűbb témák közül néhány: Az egészségügy fejlődése városunkban, Az újvári műkedvelő színjátszás, Néprajzi hagyományaink, A munkásság és a parasztság harca jogaiért, Az építőmunkások sztrájkmozgalma stb. Ugyancsak a honismereti kör érdeme az irodalmi hagyományok ápolása, a Kassák Lajos, Móricz Zsigmond újvári tartózkodásával kapcsolatos emlékek összegyűjtése, a Czuczor Gergely irodalmi és kulturális napok megrendezése; de vannak egyéb más alkalmi rendezvényeik is, amelyekre előadással készülnek; munkásmozgalmi, történelmi, képzőművészeti s egyéb kiállításokat rendeznek. És a terveik?... — Történelemmel foglalkozó, honismereti kör vagyunk. 1974-ben így munkánk elsősorban a CSEMADOK 25 évével és a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójával lesz kapcsolatos. Változatos, vonzó munkával szeretnénk bekapcsolódni a két jelentős jubileum országos ünnepségeibe, BORSAI M. PÉTER # # # Mladó Boleslav — annak ellenére, hogy ezeréves, fiatal város. Nemcsk azért, mert nevében ott a fiatol (csehül mladó) Jelző, hanem, mert fiatal és lüktető Ipari várossá vált napjainkban. Fiatallá tette az autóipara, amely a fiatal szakmunkások ezreit vonzza a városba. Történelem és múlt A Mladá Boleslav-i autógyár ebben az évben ünnepli fennállásának nyolcvanadik évfordulóját. A kezdet kissé döcögős. Két vállalkozó kedvű tehetséges fiatal gépész: Laurin és Klement 1895-ben új termékkel, fokerekű, fakullős biciklivel jelentkezik a piacon. A rendes napszámért felfogadott „szakképzett pedálozók“ sorra végigkerekezik a városokat. A siker a korabeli tudósítások szerint „óriási“. A két vállalkozó az Indulást követő évben havonta már ötven fakerekű biciklit gyárt. A századforduló évében jön az újabb szenzáció: motort szerelnek a faküllős biciklire. 1905-ben pedig elkészül az első fakerekű, faküllős, nyolc lóerős autó. A korabeli színes plakátok szerint átlagos utazósebessége meghaladja a szédületes negyven kilométert. A két hajdani vetélytársból lett barát, Laurin és Klement nyugodtan néz a jövőbe. Nem is sejtik, hogy éppen az első sikerek után egyesülésre kényszerülnek. Emil Skoda mérnök talán még náluk Is szerencsésebb. Tehetségét, tőkéjét egy előnyös házasságkötés segíti érvényesülni. A konszern létrejötte elkerülhetetlen. És utána sokáig századrangú kérdés az autógyártás. A Monarchiának nem autókra, hanem fültépő és mennydörgő hangú harminc és feles, negyvenkettes mozsarakra van szüksége a háborúban. A mozsarak a frontokon dörögnek, de hangjuk eltörpül amellett a detonáció mellett, amely 1917. május 25-én délelőtt rázta mega
