A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-31 / 22. szám
olyan anyagokból készült, amely az egészségre nincsen káros hatással. A játékot szappanos vízzel le lehet mosni." Az „ajánlólevél" aláírója: Gumotex nemzeti vállalat, Breclav. Kedves olvasóm, játsszunk mi is egy kicsitl Hiszen a játék nemcsak a gyerekeknek szerez örömet. Hogy mit játsszunk? Legyünk egy ideig detektívek. Derítsük ki, honnan származik ez a műanyag-emberke, s hogy vannak-e testvérei, rokonai, társai. Szóval most gyorsan Breclavba utazunk. Nem megyünk, mendegélünk, mint népmeséink hősei, még csak a repülő varázsszőnyeget sem vesszük igénybe, hanem felülünk a vonatra, s két órán belül megérkezünk Breclavba, Dél-Morvaország e hangulatos, kedves városába. Most kezdődik a detektív munkája, amelyet természetesen a zuhogó eső is nagymértékben akadályoz, mert ugyan melyik breclavi lakos járná az utcákat ilyen ítéletidőben, kitől kérdezhetnénk meg, merre kell mennünk? Ne csüggedjünk, a jó ötlet aranyat ér, s egy magunkfajta detektívnek mindig vannak jó ötletei. Tehát most betérünk egy vendéglőbe, ahol megreggelizünk, s a pincér bizonyára felvilágosít majd bennünket. Na, ügyel? — Menjünk vissza az állomás épületéhez? Aztán forduljunk jobbra? A hídon kell átmenni? Jó. Gyerünk! • Hamarosan rátalálunk a hídra. Innen már gyerekjáték a Gumotex vállalat épületéhez eljutni, hiszen nyilak mutatják a helyes irányt. Néhány perc csupán, s meg is érkeztünk játékországba, a kis manók hazájába. Ha igazi detektívek vagyunk — márpedig a játékot komolyan kell venni —, most szükségünk lesz valakire, akit alaposan „kivallathatunk". Jaromír 2ák, az üzem műszaki-kereskedelmi osztályának vezetője készségesen rendelkezésünkre áll: — Szóval „törpe-ügyben" jöttek? Mert mi nemcsak játékokat gyártunk, hanem sporteszközöket: gumimatracokat, gumicsónakokat, sőt: női ruhákat, is. Mindenféle és -fajta dolgot, amelyet műanyagból készíteni lehet. Sporteszközöket jelentős mennyiségben exportálunk: gyárt-B gy műanyag-manó áll előttem, piros kalapban, piros nadrágban, fehér pulóverben, fekete csizmában, s hogy semmiféle manó-tulajdonságban ne szenvedjen hiányt: ötletes alkotója még fekete korszakáig is tervezett számára. Szóval egészen élethű, vagyis olyan ez a játéktörpe, amilyennek általában a törpéket, népmeséink jóindulatú manóit képzelni szoktuk. A gyerekek, akik ilyen, vagy ehhez hasonló játékot kapnak, bizonyára nagyon megörülnek. Mert a játék egyike az öröm forrásainak: az örömnek talán a legősibb forrása. De honnan került ide ez a törpe? Csak türelem, mindjárt kiderítjük! Nem lesz nehéz dolgunk, mert ajánlólevelet is hozott magával liliputi vendégünk. Olvassuk csak el: „Ez a játékszer ruganyos és higiénikus. A festék MUNKA KÖZBEN Zenélnek a munkagépek a komáméi (komáromi) dohánygyárban. Zenélnek, hisz minden gépnek más a rezgése, más a zúgása, csak figyelni kell, akkor megérti az ember, hogy a sokhangú zajban a gépek a munka ütemének zenéjét zengik. Neuberger Anna egy kedves, mosolygós fiatalasszony irányítja a munkacsarnok bejáratának közelében működő gépet. — Ez a filtergép — mondja kellemes hangján, közvetlenül a fülembe. ütemes zúgás, búgás, berregés. Tekeredik a cigarettapapír, fogy a vékony, csőszerű tartályból a kártolt viszkóza a füstszűrő alapanyaga. Leállítja a gépet. — Elfogyott a papírtekercs. Újat teszek fel — magyarázza — És szintén meg kell töltenem a gépet, ha a füstszűrőként alkalmazott művatta elfogy. Aztán csak ellenőrzőm, hogy hibátlanul működik-e az automata gép. Két-három ügyes mozdulat, és mór újra zúg a gép. Csak úgy „hányja" magából a temérdek rudacskát. Naponként két műszakban folyik itt a munka. Másik „gazdája" Vojtek Ilona, ök, hármasban — vagyis a fiatalaszszony, a munkatársnője és a gép — egy nap alatt pontosan 247 000 füstszűrőt készítenek: ezek aztán az Olympia, a Mars és a Perla cigarettákra kerülnek. — Legalább ennyit — figyelmeztet, mert hisz versenyben vagyunk ... Neuberger Anna már hatodik éve Tóthpál Gyula felvétele dolgozik ebben az üzemben. Togja a műhely Thausz Pál vezette szocialista munkabrigádjának. Számukra természetes követelmény a jelszóban megfogalmazott cél: Dolgozz ma jobban, mint tegnap, és holnap még jobban, mint ma. A munkán kívül a nőszövetség üzemi szervezetének tevékenységéből is kiveszi a részét. Annak ellenére, hogy a háztartás gondjain kívül még kisfia nevelésével is törődnie kell. — Már iskolás — mondja. — Úgy tartják, hogy „kis gyerek, kis gond, nagy gyerek nagy gond" ... — Lehet — válaszolja, — de mégis gyakrabban jut mostanában időm arra, hogy könyvet vegyek a kezembe ... Nem volna „igazi" komáromi, ha nem a város szülöttének, Jókai Mórnak a regényeit olvasná a legszívesebben. Persze a tévézést is jó kikapcsolódásnak tartja. Leginkább a filmeket szereti a tévé műsorában. De közben újra le kell állítania a gépet. — Most a füstszűrő-betét fogyott el... Két-három ügyes mozdulat, s újra zúg a gép. Érdekes, nagyon érdekes ez az üzem. Különösen ha nemcsak a gépeket, kapcsolószekrényeket nézi meg a látogató, hanem azokat is, akik a gépek mellett dolgoznak. Igaz, hogyha csak az egyik dolgozó arcát nézi meg közelebbről, ha csak az egyikkel beszélget hosszasan, könnyen azt mondhatják: önkényes volt a választása. De ez lényegében nincs így, egyszerűen csak arról van szó, hogy az az egy kinagyított részét jelenti az egésznek. Úgy, mint ahogy ebben az esetben is történt. BENYAK MARIA
