A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-24 / 21. szám
Szliácsot gyönyörű erdőpark övezi Alacsony-Tatra nyugati csücskében, a körmöci és a selmeci hegyek közti sűrű erdőkkel övezett vadregényes tájon, Zvolentól (Zólyomtól) alig öt kilométerre, színpompás völgyben épült Európa egyik leghíresebb gyógyfürdője: Szliács, melynek gyógyforrásait emberemlékezet óta ismerik. A Rybare falu közelében feltörő gyógyvízből az első írásbeli emlék 1244-ből, IV. Béla magyar király idejéből származik, amikor Zólyom szabad királyi város lett. Az okiratban a város határának kijelölésénél a közeli gyógyforrást is említik, ahová a közeli várak urai is szívesen ellátogattak. A krónika megsárgult lapjai szerint Aeneas Sylvius geográfus, aki Korvin Mátyás uralkodása alatt a budai várban élt, egyik művében részletes tanulmányt közölt a szliácsi gyógyforrásról, majd Georgius Agricola fizikus a „De natura fossilium“ című szakművében (1546) is részletesen foglalkozott a Zólyom közelében feltörő gyógyforrással, és kipárolgásának káros következményeivel. Ugyanígy Wernher György balneográfus is (1551-ben) „A magyarországi gyógyforrások“ című könyvében részletesen leírta a szliácsi forrás gyógyító hatását. A krónika arról is említést tesz, hogy százötven évvel későbben, 1711-ben a szliácsi fürdőnek már állandó felügyelője, intézője volt, aki a fürdőt kezelte és a fürdőrend betartásáért felelt. Alois Marsigli (1726-ban), Dávid Wipacher (1768-ban), Cranz professzor, az európai hírű balneográfus (1777-ben), majd további tudósok, fizikusok, vegyészek és orvostudósok foglalkoztak a szliácsi forrás gyógyító hatásával. Feljegyzésekből tudjuk, hogy a hőforrás vizét vastag deszkákkal körülvett medencékben gyűjtötték, és azt is, hogy már a tizennyolcadik században Szliácson kádfürdők is voltak. Az első, korszerű fürdőházat (a mai Bratislavát) 1819-ben építették, ahol négy medencét létesítettek. Szliács 1830 után, — amikor a Selmecbányái állami bányaigazgatóság vette kezelésbe — kezdett kiépülni. A bányaigazgatóság 1859-ben a fürdőt Ketsch Ludwignak adta el. Az új tulajdonos azonban nem törődött a fürdő fejlesztésével. 1870-ben egy részvénytársaságnak adta el. Az új tulajdonosok rövid idő alatt felépítették a Hungária gyógyintézetet (a mai Slovenskót). A részvényesek 1882- ben Georg Andreas Lenoirnak, a dúsgazdag francia származású bécsi gyárosnak adta el a fürdőt, aki azonnal nagyszabású építkezésekbe kezdett. Felépítette a mai Pofanát, újjáépítette •a leégett Detva-szállót, és a mai Bratislava szállóra is még egy emeletet huzatott. Lenoir felvásárolta a fürdőt övező erdőket is, ahol hatvan hektárnyi területen erdőparkot létesített. A szliácsi gyógyfürdő rövid idő alatt világhírű lett. Uralkodók, politikusok — köztük Kossuth Lajos —, művészek, tudósok, írók kerestek, gyógyulást a szénsavas, és erősen vastartalmú és kénes vizében, mely különösen a szív és vérkeringési megbetegedések gyógyítására alkalmas. Hosszan tartó tárgyalások után, 1922-ben Szliácsot az állam vásárolta meg. A harmincas évek elején építették a korszerű Palace szállót, és a medencék átépítésére, korszerűsítésére is nagy gondot fordítottak. A felszabadulás után, 1948- ban az Állami Egészségügyi Intézet kezelésébe került. Szliácson öt gyógyforrás van. A leggazdagabb vizű a „Fürdő-forrás“, melyből másodpercenkint 5,88 liter vas-, kén- és mésztartalmú víz, és 7 liter gáz tör ki. A forrás vizének hőmérséklete 32 °C. A további négy forrás vize langyos, vagy hideg. Ahogyan már említettük Szliácson a szív és vérkeringési megbetegedéseket gyógyítják, továbbá az ideg-megbetegedések, trombózis és az érelmeszesedés gyógyításánál is kitűnő eredményeket érnek el. A gyógyfürdőnek gyermekosztálya is van, ahol a 13—15 éves korú, szívoperáció utáni lábadozókat gyógyítják. A korszerű berendezéssel és műszerekkel felszerelt gyógyintézetben nagy szaktudással rendelkező orvosok dolgoznak. A gyógymódot minden esetben külön, egyénileg állapítják meg. Ha szükség van rá, a gyógyítást pöstyéni iszapkúrával is kiegészítik. A gyógyulást keresők kulturális igényeiről sem feledkeznek meg. Szliácson rendszeresen rendeznek hangversenyeket, melyeken neves hazai és külföldi művészek lépnek fel. Szliács festőién szép környékén sok turisztikai érdekesség van. A Garam folyó mentén még Mátyás király idejéből való településeket találhatunk. A közelben húzódik a „Zólyomi őserdő“, mely egykor a magyar királyok kedvenc vadászterülete volt. Az ősi gyógyfürdő történetét érdekes regék övezik. Az alábbiakban az egyiket mondjuk el. őszre járt az idő. A körmöci hegyek alatt rőtszínűre változtak az erdők, s itt is, ott is kigyulladt a szömörce lángvörös levele. Az idillikus csöndet messziről hangzó lódobogás zavarta meg. A Szalatna folyócska mentén egy kis lovascsapat Zólyom felé tartott. A lovasok élén markáns arcú, éles tekintetű vitéz lovagolt. Mögötte táncos paripákon ékes fegyverzetű katonák. Már alkonyodott, amikor a folyócska jobb partján feltűnt előttük a négyszögletű, tornyos zólyomi vár. A tüzes paripák, mintha megérezték volna, hogy célhoz értek, ügetni kezdtek. Percek alatt a várkapuhoz értek, majd a vár macskaköves udvarán parancsszó nélkül, tipródva megálltak. A markáns arcú, sasorrú vitéz könnyedén leugrott fekete paripájáról. — A lovakról gondoskodj! Hosszú út van mögöttük. Kimerültek, fáradtak. Alaposan csutakoltasd le őket — parancsolta a sasorrú vitéz a vár Istállómesterének. Holnap, pirkadat előtt útra kelünk. A viglesi vadászkastélyban vendégek várnak. — Arrafelé mostanában veszélyes az út. A sűrű erdők peremén útonóllók, rablók garázdálkodnak! Kollár Pista, az erdők és az átkelők réme is társaival arrafelé tanyázik. Gondoskodok még tíz lovasról. így biztonságosabb lesz az út. Már éjfél után készenlétben lesznek — javasolta az istállómester. — Köszönöm. Tapasztalt vitézekkel vagyok úton. Nem félünk az útonállóktól. Ha összetalálkozunk velük, mindegyik nyakára hurok kerül! — válaszolta jókedvűen a sasorrú, s eltűnt a várpalota lépcsőházában. A lovakról leszedték a díszes nyerget, a fáradt paripákat lecsutakolták. A telivérek elégedetten ropogtatták a zabot, mert tudták, hogy most már csak a pihenés következhet. A markánsarcú, sasorrú vitéz, Korvin Mátyás a vár díszes lovagtermében, a kandalló mellett, melyben szikrázva ropogott a száraz bükkfa ült, s tűnődött. Már későre járt, de nem feküdt le. Fontos hírre várt. Még a nyár derekán figyelemreméltó jelentést kapott. „Zólyom közelében, órányi járásra észak felé, Hájniky és Rybáre falvak határában, mocsaras rét közepén a föld mélyéből olyan meleg vizű forrás tör fel, melynek mérgező gőzét még a madarak is messzire elkerülik — szólt a jelentés. Ugyanakkor a forrás vize sok beteg egészségét adta már vissza. Tudós fizikust kellene a forrás vizének kivizsgálásával megbízni — javasolta a továbbiakban a jelentés. Mátyás király Aeneas Sylvius római geográfust bízta meg a titokzatos, varázslatos erejű forrás vizének a kivizsgálásával. Most a tudós jelentésére várt, aki néhány vitéz kíséretében napokkal ezelőtt a forráshoz ment. 18
