A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-24 / 21. szám
Szllács — madártávlatból Már éjfélre járt, amikor a tudós geográfus megérkezett. Kimerült és sápadt, de nyugodt volt. Mátyás sejtette, hogy útközben valamilyen baj érte. A lovagterem sarkában álló asztalhoz ment, az azon álló kancsóból vendégének, majd magának gyöngyöző vörös bort öntött. — Egy pohár bor ilyenkor mindennél többet ér! Egészségére! Előbb iszunk, majd beszélgetünk — fogadta Mátyás tudós vendégét. A kandalló mellé ültek. — Űtonállók támadták meg? — érdeklődött Mátyás. — Azok, domine. Mi heten, ők vagy tucatnyian voltak. A nagyerdő peremén váratlanul állták utunkat. kezdtek. Szentgyörgyi kapitány észrevétlenül mellém lovagolt. — A zólyomi vár már közelben van. Tíz perc alatt veszélytelenül odaér. Azonnal induljon! E- zekkel mi elbánunk. A lányt is kiszabadítjuk, magunkkal hozzuk a várba, — szólt halkan Szentgyörgyi. Lovammal kissé hátráltam, hirtelen megfordultam, majd amilyen gyorsan csak tudtam a vár felé vágtattam. Azt hittem, hogy a támadókat sikerült faképnél hagynom, de tévedtem. Ketten is a nyomomba szegültek. Az egyik kanyarban lovamról leugrottam, és az erdó sűrűjébe menekültem. Még sokáig hallottam őket, kerestek, de szerencsémre teljesen besötétedett, nem találtak. Csak akkor folytattam utamat, amikor meggyőződtem, hogy üldözőim eltűntek. Mátyás a zólyomi várkapitányt hívatta. — Azonnal' valamennyi fegyverforgatót mozgósítsd! Az útonállók megtámadták Szentgyörgyi kapitányt. Lehet, hogy életük forog kockán. Segítségére kell sietnünk, azonnal indulunk! — parancsolta Mátyás. Félórán belül erős lovascsapat sorakozott a zólyomi vár udvarán. Mátyás magához kérette a tiszteket, megbeszélte velük tervét. Az erdő mögül telihold emelkedett az égre, amikor elindultak. Megezüstözte a fák sudarait, az ágakon át világosságot vetett a folyócska tükrére. Az éjszaka csöndjét a lovak dobogása törte meg. . A felderítők gyors és jó munkát végeztek. Az egyik juhásztól, kinek nyáját rendszeresen dézsmálták a haramiák, tudták meg merre tanyáznak az útonállók. Pirkadatkor lepték meg Kollár Pista bandáját. A haramiavezér amikor megpillantotta a katonákat úgy megijedt, hogy mukkan! sem mert. — Hol van Szentgyörgyi kapitány? — kérdezte erélyesen a várkapitány. — Nem tudom ... Katonáival a nyomunkban volt, de miután besötétedett úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna. A haramiákat összekötözték és a zólyomi várba vitték. A nap már magasan járt az égen. amikor Szentgyörgyi kapitánnyal találkoztak. Éppen indulóban voltak, amikor váratlanul az erdő mélyéből előbukkant. — Hol az a lány, akit a gazemberek fogva tartanak? — kérdezte. A kérdésre senki sem tudott választ adni. — Valahol itt kell lennie! Meg kell keresnünk! A katonák tüzetesen átkutatták a vidéket. A kimerültségtől és félelemtől elájult lányt az egyik közeli sziklabarlangban találták meg. Soká élesztgették, míg magához tért. — Falumból, Rybareból kosár almával a zólyomi piacra igyekeztem. A gazemberek megtámadtak. Az almát elvették, engem meg összekötözve magukkal hurcoltak... — panaszolta a lány. — A ti falutokból tör fel a föld mélyéből az a varázslatos erejű forrás, mely visszaadja a betegek egészségét, erejét? — fordult a lányhoz Korvin Mátyás. — Ember egyre több jár arrafelé, de a füstölgő forrást mi és a madarak is elkerüljük. Az A Palace gyönyörű előcsarnoka — Le a lovakról! parancsolt ránk az egyik útonálló. Fegyvereiteket és mindent ami nálatok van tegyétek az út mentére — folytatta a haramia, majd leugrott lováról. — És mi lesz akkor, ha nem? — kérdezte nyugodtan csoportunk vezetője, Szentgyörgyi György kapitány Vöröskő vitéz ura. — Akkor végzünk veletek, és úgy lesz minden a miénk! Irhátokat addig mentsétek, míg arra lehetőséget adok! — Én pedig azt tanácsolom — válaszolta most már erélyesen a kapitány — mielőbb tűnjetek el, mert mögöttünk nagy lovascsapat jön. Minden pillanatban itt lesznek... Szentgyörgyi figyelmeztetését mély csönd követte, amit szerencsénkre távoli lódobogás, kocsik zörgése tört meg. Az útonállók láthatóan idegesek lettek. Csak akkor vettem észre, hogy az egyik ló nyergében durva kötelekkel és rongyokkal összekötözött lány ül. — Ti mehettek! Ezúttal még szabad utat kaptok. A lányt azonban itt hagyjátok! Haza visszük szüleihez! — szóltam erélyesen a bitangokra. — Pista, tűnjünk! — javasolta az egyik ha- • ramia. — Ha félsz, szedd a sátorfádat, de többé ne lássalak! A lovat azonban hadd itt! Az útonállók rólunk megfeledkezve vitatkozni A közeli Zvolen (Zólyom) vára öregek azt beszélik, hogy ott a pokol kapuja ... Mátyás király jót nevetett. — Ha én is megfürdök a forrás vizében elhiszed, hogy az csak mende-monda? — Virtuskodásból fürdenek ott mások is! Csalánba nem üt a ménkű, az ilyen vitézekkel, mint amilyenek maguk, még az ördög sem mer kikezdeni, inkább meglapul valahol — válaszolta a lány, majd kacéran kérdezte: De ki vagy te, hogy ezek itt mind körülvesznek, parancsszóra engedelmeskednek. Pedig még tiszti zubbony sincsen rajtad... — Előbb áruld el, ki vagy te, majd azután bemutatkozók. — A rybarei kovács lánya, Kata vagyok. A Palace-szanatórium — Én meg Korvin Mátyás, a király. Kata kacagni kezdett. — Mit keresne itt az erdő mélyén az uralkodó? Van annak fontosabb dolga, mint útonállókkal verekedni — mondta Kata, de amikor a körülállóktól megtudta, hogy a markánsarcú vitéz valóban a király annyira megszeppent, hogy szólni sem mert. — Eljösz velünk a viglesi vadászkastélyba. A vendégem leszel — szólt Mátyás. Estére hazaviszünk. De egy feltétellel: megmutatod hol van az a csodálatos varázserejű forrás, amiről oly sokat beszélnek. Korvin Mátyás vadászvendégeivel napnyugta előtt a forrásnál volt. A varázslatos erejű forrós vizében valamennyien megfürdöttek. — Ügy érzem magam, mintha újjászülettem volna! — mondotta vendégeinek fürdés után a király. Szinte megfiatalodtam. Itt fürdőt kell építeni. Erre a vizre sok betegnek van szüksége — folytatta Korvin Mátyás. A hir gyorsan kelt szárnyra. Néhány héten belül az egész országban tudták, hogy az uralkodó is megfürdött annak a varázslatos forrásnak a vizében, melyet még a madarak is messzire elkerülnek ... 19 A Hét szerkesztosegenek es a Szlovák Szocialisto Köztársaság I Idegenforgalmi Kormanybizottsaganak cikksorozata hazank szép- I
