A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-17 / 20. szám

z Akropolisz, az epidauroszi ókori színház, Delphoi ősi templom romjai, Mykéne több évezredes várromjai mindenkit, aki szereli a történelmet, különösen oz ókori görög világ csodás emlékeit, a mitológiát, Homérosz csodálatos munkáját, az Iliászt, és Odüszszeiát, a megmaradt remek szobrokat s vázákat, az arany halotti maszkokat és kancsókat mindezekkel találkozni és nemcsak könyvek lapjain és fotókon át gyönyörködni bennük, mindez nagy élményt ígér. Mérhetetlen élményszomjjal léptem át a görög határt. Az út gazdag programot ígért. Alighogy autóbuszunk átgördült a határvonalon, pillantásunk a népi görög díszruhába öltözött határőrre vetődött. Papucsban, színes tarka népi ruhában, furcsa díszlépésben történt éppen az őrségváltás. Az útlevélkezelés simán és gördülékenyen ment. A határállomáson hatalmas Papadopulosz arcképek függtek. Még ekko'r igen. De utána hamarosan elsöpörte egy újabb ellenforradalom szele a hírhedt diktátort.

A görög Pantheon romjai

és utazunk tovább Teszalonikin át fő célunk, Athén felé. A dombokon és a hegyoldalakon úton-útfélen szembeötlik az ország hatalmi jelvénye, egy tűzből felröppenő főnixmadár, a hasán szuronyos katona alakjával. Utunk az Olimposz hegység lábánál vezet. Egyegy fotó elkészítésére megállunk és bámuljuk a kopár, magas sziklatömböket a fenséges Olimposzt, ahol az istenek

Leonidász emlékműve

tanyáztak és amely lakhelye volt a főistennek Zeusznak. De nincs idő álmélkodásra. Sürget az indulás. De elhatároztuk, hogy az ókori thermopüloi csata színhelyén megállunk. A hadtörténelem, de az ókori irodalom is feljegyezte ezt a szorost, ezt a csatát, amely i. e. 480-ban volt. Hegyek és tengerszorosok tárulnak elénk a busz ablakából. Egyszeresük fékez a vezetőnk, megálltunk egy tágasabb térségnél és tekintetünk máris Leonidász dárdás, pajzsos hatalmas szobrára vetődik. Itt halt meg, ezen a helyen 300 hős spártai vitéz, Xerxés 4000 fős, kiválóan képzett hódító hadaival vívott egyenlőtlen küzdelemben. Devecseri Gábor egyik könyvében így emlékezett erről: „Athén felé immár túl utunk felén, Thermopulaihoz értünk. Leonidász és a 300 spártai vitéze hősi színhelyéhez. Modern, nem túl szép, de nem is nagyon stílustalan, emlékmű hódol nekik az új út oldalán." Az út közepén rózsaszínű és fehér virágú leanderbokrok illatoznak. A szobor magas hegyekkel néz szembe s a hegyek alján ott van a sír évezredek óta. Felkapaszkodunk, és gondolatban elképzeljük, hogyan is nézhetett ki a harcmező két és fél ezer évvel ezelőtt. A völgy legmélyebb pontját Leonidász védte a 300 spártaival. A néhány ezres mellékcsapat a hegyoldalakat szállta meg. A spártaiak az őket jellemző bátorsággal harcoltak. A történelem feljegyezte a spártaiak katonai erényeit. A kicsiny göröq spártai államban, ahol mindössze kilencezer szabod családra mintegy negyedmillió rabszolga jutott, kemény belső rendet vezettek be, különösen Lykurgos idejében. Az íratlan törvények előírták a fennmaradásuk érdekében, hogy az ifjúságot, fiúkat és lányokat kemény, katonás nevelésnek kelt alávetni. Lykurgos azt tartotta, hogy a született gyermekek nem atyáiké, hanem az állam közös tulajdona. A csecsemő felnevelése a közösség feladata volt. A törzs vénei megvizsgálták a kisdedet, ha életrevalónak találták, úgy határoztak, hogy felneve. lik, ha pedig gyengécske volt az ártatlan, beledobták a Taygetosz hegy mellett levő barlangba, hogy pusztul-Akropolisz romjai Athén felett

jón a gyenge. Devecseri Gábor, amikor átutazott a Taygetosz mellett, így írt: „Ez az a hegy, ahonnan a spártaiak ledobálták a csecsemőket, ha úgy ítélték, hogy nem lesznek alkalmasak a katonaéletre. Érzéketlen, korlátolt, gonosz vének döntöttek a csecsemő megszemlélésekor. Az anya sírt, a csecsemő sírt, az aggokat eltöltötte az elégedett érzés: tettek valamit a hazáért. De ez régen volt."

Igen, ez régen volt. A thermopüloi ütközet is két és fél ezer év homályába tűnik, de a sír valóság. Egyszerű kövekből van kirakva, rajta egy márványlapon az írás, amely így szól:

„Itt fekszünk, vándor vidd hírül a spártaiaknak;

Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza."

"f

Xerxes a nagy perzsa hadvezér folytatta azt a hódító hadjáratot, amelyet Dareios is viselt. Le akarta Igázni a görög államokat, Athént, Spártát. Velük szembe szövetséget kötöttek a görögök. A görög városállamok képviselői Korinthoszban beszélték meg a közös védekezésük taktikáját. Itt határozták el, hogy északon Leonidász védekezik a thermopüloi szorosban, ugyanis ez a sziklás vidék alkalmas arra, hogy feltartóztassa a hatalmas hadsereget. Hegedűs Géza Amit megkövetelt a haza című regényrészletében így jellemezte Leonidászt egy hajós szavaival: „Én ennél a férfiúnál bátrabb, szótartóbb, önfeláldozóbb embert sohasem ismertem. Mindig gőgös, szófukar, csak a spártaiakat becsüli, még a más államok arisztokratáit is megveti. A gyakorlatokon így oktatta katonáit: „Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel." Leonidász csak olyanokat vett be a seregbe, akinek már volt utóda, hogy maradjon magja a családnak. Azt követelte katonáitól, hogy a harcban csak meghalni lehet vagy győzni, de vereséggel nem lehet hazamenni. Neki Is a vérében volt az elv, amellyel nevelték a spártaiakat: harcra, keménységre, bátorságra, hogy nyomják el vagy öljék meg az ellenséget. Az ókori