A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-17 / 20. szám
A búcsi LANT immár évek óta Irodalmi színpadi mozgalmunk élvonalába tartozik A szép szó erejével NÉHÁNY GONDOLAT AZ IRODALMI SZÍNPADOK MUNKÁJÁRÓL Már-már mozgalom-jelleget ölt az a törekvés, hogy még újabb módszereket, hasznosabb munkaformákat találjunk a kulturális munka, a népművelés tartalmasabbá tételére. A mozgalom fogalma alatt nem kampányt értünk, amely bizonyos eredmények elérése, esetleg csupán azok megközelítése után lezárult, hogy aztán esetleg egyszer ismét életre keljen vagy elfelejtődjék. Nem, hiszen hosszasan lehetne felsorolni azokat a népművelési munkaformákat, amelyek a CSEMADOK 25 éves fennállása óta kialakultak, s ezekből több meghonosodott, sokat viszont túlhaladt a fejlődés. Az öntevékeny művészeti mozgalom, a népművelés területén sok-sok új módszert, segédeszközt alkalmaztunk eddig s alkalmazunk a jelen időszakban is. Bár a CSEMADOK helyi szervezeteinek, járási bizottságainak tevékenységét tekintve, mindig felmerülnek különböző problémák, de az egyik legfiatalabb öntevékeny művészeti ágazat, az irodalmi színpadi mozgalom így is tért hódított. Köztudott, hogy az irodalmi színpadok munkáját kezdetben az ösztönösség jellemezte. Ma már ez régen a fnúlté, a csoportok produkciói általában igényesek. Ezzel kapcsolatban érdemes idézni a CSEMADOK VIII. országos közgyűlésének beszámolójához kiadott adalékgyűjteményből: „Az ötvenes évek végén hazánkban a műkedvelő színjátszás mellett új csoportok tűntek fel, a cseh, majd a szlovák fiatalság művelte az új műfajt, amit irodalmi színpadnak neveztek el. Feltűnésével egyidejűleg az irodalmi körökben viták robbantak ki. Vitatták az új forma mibenlétét, célját, jövőjét. Prágában és más cseh városokban az idősebb generáció már látott ilyen kezdeményezést, még a harmincas években, a prágai fiatalok között. Az irodalmi színpadok célja már akkor is megegyezett a mai céllal: pódiumművészetté tenni az irodalmi, főként költői alkotásokat műkedvelők körében és ezeket népszerűsíteni a tömegek között. A cseh és a szlovák kezdeményezés után „megindultak“ a magyar műkedvelők is. Igaz, hogy irodalmi esteket már azelőtt is rendeztek, de ez a forma, új volt a számukra. Eltért a szokványos előadási formától és a művek is egy téma köré tömörültek. A versek mellett helyet kaphatott a próza, zene, mozgás és később a képzőművészet is. Az első irodalmi színpadok Dunaszerdahelyen, Rimaszombatban, Királyhelmecen és Kassán alakultak. Ezek a kísérletek sikerrel végződtek. A közönség eleinte meglepve, majd egyre szívesebben fogadta az irodalom terjesztésének ezt a látványos, technikai megoldásokkal díszített formáját. Az irodalmi színpadok azóta is egyre több sikeres bemutatót tartottak. Ilyenek voltak például az irodalmi színpadi fesztivál a komárnói (komáromi) Járási Népművelési Otthon és a CSEMADOK járási bizottsága rendezésében. Az évről évre megrendezett fesztivál kiváló szakmai fórumot biztosított a hazai irodalmi színpadoknak, s a rendezvényre vendégként külföldi együtteseket is meghívtak. A fesztiválon az irodalmi színpadok összemérhették erejüket, tudásukat, bizonyságot adhattak felkészültségükről, de ösztönzést is nyertek a további munkához. Nem volt tehát véletlen, hogy a komáromi járást képviselő együttesek a Jókai-napokon rendszerint az élmezőnyben végeztek. Az ilyen és hasonló jó példák után főleg a városi szervezetek keretében egyre-másra kezdtek alakulni az irodalmi színpadok. E mozgalomnak a falusi helyi szervezetekben is akadtak támogatói, szervezői, főleg a fiatalabb generáció soraiból. Az irodalmi színpadok 1964 óta, amikor első ízben kaptak helyet a komáromi Jókai-napok rendezvénysorozatában, évről évre egyenrangú partnerei a műkedvelő színjátszó együtteseknek. Napjainkig a komáromi Jókai-napokon tíz alkalommal szerepeltek, összesen 58 különböző színvonalas produkcióval. Jelenleg mintegy ötven a magyar nyelven játszó irodalmi színpadok száma, s ezek mindegyike évenként legkevesebb egy, de esetenként több bemutatót is tart. Külön említést érdemel a CSEMADOK ipolysági helyi szervezetének József Attila irodalmi színpada, amelyet Vass Ottó gimnáziumi tanár vezet. Az együttes az idén a CSEMADOK 25. jubileumi esztendejében ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. Sok kiváló bemutatóját tekintve minden téren példaképül szolgálhat más hasonló csoportoknak. Tartalmas eredményekkel büszkélkedhet a CSEMADOK búcsi helyi szervezetének LANT irodalmi színpada, melyet nagy szeretettel és odaadással vezet a Szobi-házaspár. A bratislavai Forrás irodalmi színpadnak ugyancsak sikerekben gazdag a múltja. (Kár azonban, hogy az utóbbi években mintha nem minden esetben sikerült volna kielégítenie a közönséget.) Dicséretet érdemel továbbá a komáromi, a rimaszombati és az izsai irodalmi színpad. A dunaszerdahelyi Fókusz irodalmi színpad, 1970-ben alakult, s azóta rendszeresen — és nagy sikerrel — szerepel a komáromi Jókainapokon. Vezetője Jarábikné Truchly Gabriella. Az irodalmi színpadi mozgalom szervezésében, illetve az irodalmi színpadok vezetőinek továbbképzésében komoly segítséget nyújt a CSEMADOK-nak a Bratislavai Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya. Évente több szakmai szemináriumot szervez, s ezeken igyekezünk megvitatni, tisztázni a mozgalom célját, feladatait és a csoportok vezetőinek problémáit, a szakmai továbbképzés soron követő feladatait. A CSEMADOK Központi Bizottságának népművelési osztálya szintén nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy felszámolja a mozgalomban itt-ott mutatkozó fogyatékosságokat, mint amilyenek az ösztönösség, rendszertelen szakmai továbbképzés valamint a műsoranyagok kiadásával kapcsolatos problémák. E téren is a legtöbb esetben jó eredményekről számolhatunk be. Sikerült például a legtöbb járásban biztosítani az irodalmi színpadok járási fesztiváljának megrendezését. Egy-egy járási fesztiválon 5—6 irodalmi színpad vesz részt, ami kellő biztosítékot nyújt ahhoz, hogy a komáromi Jókai-napokon mind a műsorpolitika, mind a szakmai színvonal szempontjából megfelelő együttesek képviseljék a csehszlovákiai* magyar irodalmi színpadi mozgalmat. Nem akartunk itt valamiféle kimutatást nyújtani, erre egy rövid cikk keretében nincs is lehetőség. Egyébként egy ilyen mérleg lehet ugyan imponáló, de fennáll annak a veszélye, hogy nem mindig fedi a teljes valóságot. A számbeli, menynyiségi eredmények nem adnak képet a tartalomról és a színvonalról, a produkciók igazi értékéről, minőségéről. Gondolunk itt például arra, hogy sok esetben, ha a CSEMADOK helyi szervezeteinek vezetőségét nem „szorongatnák“ anyagi gondok bizonyára tartalmilag színvonalasabb műsorokról adhatnának számot. S kár, hogy ez mind a mai napig nincs így, mert a legtöbb tartalmas rendezvény, annak ellenére, hogy nem hoz nyomban kimutató anyagi fellendülést, de annál többet jelenthet az emberek tudatformálásának, művelődési szintjük emelésének szempontjából. A legtöbb helyen, sajnos, még mindig kénytelenek — anyagi okokból — engedményeket tenni a közízlésnek. (Tehát ilyen okoknál fogva szívesebben rendeznek helyi szervezeteink álarcosbált, szüreti mulatságot, esztrádműsort, táncmulatságokat, vígjátékokat, zenés darabokat stb.) Ami az irodalmi színpadi műsorokat, bemutatókat illeti, aránylag ritka az olyan eset, amikor a helyi szervezetek komolyabb bevétellel számolhatnának. Mindenesetre dicsérendő tény, hogy a helyi szervezetek, ennek ellenére, egyre gyakrabban vállalkoznak irodalmi színpadi produkciók rendezésére, ennek a műfajnak népszerűsítésére. Mivel munkájuk napról napra jobban vonzza a közönséget, joggal megállapíthatjuk, hogy az irodalmi színpadi mozgalom hatásos munkaforma és nagyban hozzájárul a közönség művészi ízlésének csiszolásához. Végezetül talán annyit, hogy néhány járásban ezen a téren is vannak még fehér foltok. A kulturális népnevelési tevékenységben hajdan irányt mutató rimaszombati járásban például ma egyetlen komolyabb irodalmi színpad sem működik. Ugyanez mondható el a galántai és a bratislavai járásokról is. Reméljük azonban, hogy az egymást követő szakmai szemináriumok, a központi irodalom-népszerűsítő szakbizottság rendszeres munkája nyomán, az irodalmi színpadi mozgalom minden járásban kibontakozik, hogy küldetéséhez híven — a szép szó erejével növelje a csehszlovákiai magyar dolgozók irodalmi műveltségét, s elmélyítse politikai tudatulest» BODNAR BÉLA 11
