A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-03 / 18. szám
A prúgni vnr fokozatosan kiadja A prágai várnak és festői környékének a téli fagyok idején is sok látogatója akad. A jobb időjárás beálltával azonban valósággal hemzsegnek a történelmi helyeken a hazai és a külföldi turisták. Ez a fokozott érdeklődés és az ezzel járó bábeli nyelvzavar a kora tavasz csalhatatlan jele. A prágai várban és a várnegyedben évek óta régészeti kutatások folynak, ahol a tudósok és a szakemberek társaságában számos főiskolai hallgatót is felfedezünk. Szerényen, csendesen, a feltűnést kerülve igyekeznek alkalmazkodni a többiek munkaüteméhez, csak időnként ejtenek egymás között egy-egy szót. Annál hangosabbak azonban, ha valamelyikük valamilyen ritkaságszámba menő leletre bukkan. Ilyenkor felvillan a szemük, megered a nyelvük, alig lehet rájuk ismerni. Ez történt a múlt év augusztusában is, a Lovarda mögötti Lumbekertben. A különböző helyeken végzett próbaásatások eredményeként minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a prágai vár környékének lakói, az első cseh fejedelmek szoros kapcsolatot tartottak fenn a Morva Nagyfejedelemséggel. A IX. század végéről és a X. század elejéről származó, száznál több feltárt sír szláv temetkezési helyre vall — vélik a tudósok, a sírokból napvilágra került pompás ötvösművészeti alkotások láttán, arra következtettek, hogy a korai cseh fejedelemség bizonyos tekintetben, — főleg a kultúra terén — a Nagymorva Fejedelemség hagyományainak átvételével és folytatásával ennek nyomdokaiban haladt. Ez a feltevése a tudósoknak, akik a cseh állam megalapításának körülményeibe bepillantást nyújtó tényekre — kézzelfogható bizonyíték hiányában — eddig csupán következtethettek. Most a kutatások jóvoltából végre némi fény derült problémáikra. A téglalap alakú deszkákkal, illetve kövekkel bélelt sírok feltárásakor rendkívül érdekes észrevételekre tettek szert. Megállapították, hogy a bennük kelet-nyugati irányban fekvő, arccal kelet felé forduló csontvázak többségükben fiúgyermek és nők tetemeinek a maradványai. Nyilván ezzel magyarázhatók a sírokban talált, az akkori cseh állam viszonyaira túlságosan fényűzőnek látszó tárgyak, amelyek között aranyba foglalt gyöngyöket és Morva Nagyfejedelemség területéről származó ritka szép, finom kidolgozású fülbevalókat is találtak. Bgy újszülöttel — ki tudja, milyen célból — tizenegy arany fülbevalót is eltemettek, ezeknek mindegyikét — szimbólumként — három pontosan meg nem határozható állatfej díszíti. De a leletek között vannak a féldrágakövekkel kirakott aranygombos, szőlőfürtre emlékeztető ezüst fülönfüggők, üveggyöngyök és borostyánkőből készült mutatós ékszerek. Meglepetést keltettek a fonott szíjon vagy ezüst nyakláncon függő, nyilván talizmánnak szánt kis kazetta formájú csecsebecsék és aranygyűrűk is. A fémtárgyak közül a leggyakrabban kések, kis fejszék és sarkantyúk, a kerámia tárgyak közül pedig korsók, vázák és különböző más edények fordulnak elő. Ezek közül meglehetősen sokat sikerült épen megmenteni. Szakembereink azt is tudni vélik, hogy a kincsszámba menő értékek készítői a Morva Nagyfejedelemség bukása után a cseh fejedelemségben találtak második otthonukra és hogy minden bizonnyal az akkori előkelőségeknek a prágai vár környékén élő fejedelmeknek és vagyonos polgároknak dolgoztak. A feltárt sírokban talált ékszerek egy része Ezt a logikus következtetést az a feltevés teszi indokolttá, hogy a sírokban valószínűleg a cseh fejedelmek közvetlen hozzátartozói, családtagjaik és udvaruk, tehát szűkebb környezetük tagjai nyugodtak. Az ásatásokkal kapcsolatban azonban számos más, egyelőre megoldatlannak tűnő kérdés is felmerült. Abból például, hogy a szakemberek néhány felnőtt férfi csontvázára is bukkantak, többféle következtetést is levontak. Ügy vélik, hogy az érett korú férfiak temetkezési helye másutt lehet, de az sincs kizárva, hogy legtöbbjük a csatamezőn lelte halálát. A további kérdés, hogy miért nem temették el a férfiakkal fegyvereiket is? Ezzel szemben a fiúgyermekek csontvázai mellől, nem hiányoztak a sarkantyúk és a kis harci fejszék, holott nem vitás, hogy ilyen kis gyermekek még nem tudnak lovagolni és a harcra is képtelenek. A régészek az ásatások eredményeiből a kereszténység terjedésének kísérőjelenségeként felmerülő további vitás kérdésekre is igyekeztek választ találni. Ismeretes például, hogy a IX. század végén a keresztények már a templomok közvetlen közelében temetkeztek. Am a keresztény sírokban az egyház kifejezett tilalmára — nem volt szabad a pogány felfogás szerint a túlvilág! életben szükséges használati tárgyakat a halott mellett elhelyezni, így feltételezhető tehát, hogy a tavaly feltárt sírokban ennek ellenére keresztények holttestei porladtak, akiket valamilyen oknál fogva nem temethettek el a templomok közvetlen közelében. Kétségtelen, hogy még sok munka vár a tudósokra a Lumbe-kertben végzett ásatásokkal kapcsolatban, annyi azonban bizonyos, hogy a régészek, az antropológusok és a főiskolások jóvoltából sikerült ismét egy lépéssel előbbre jutva némiképpen rávilágítani Csehország történetének egyik fontos szakaszára. KARDOS MARTA Sofőrök dicsérete Ha sorrendet állítanánk fel a hazánkban működő vállalatok között, hogy melyiket szidják a legtöbben, akkor úgy hiszem, a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat előkelő helyet foglalna el. Hiába, aki utazik, az minél előbb célba akar érni, és hol jogosan, hol jogtalanul, de ki-kicsúszik a száján egy szitok. Persze, a címzett legtöbb esetben az egész vállalat, pedig itt sem mindenki rossz, és hanyagságból nagyon kevés esetben jön megkésve az autóbusz. Az, aki vezetői jogosítvánnyal rendelkezik és néhány tízezer kilométert már maga mögött hagyott, jól tudja, mennyire nehéz a megnőtt forgalomban vezetni még személygépkocsit is, nem egy nagy autóbuszt vagy hét-nyolc tonnás teherkocsit. Vajon gondolkodott-e azon a kedves szitkozódó utas, hogy az autóbusz sofőrje naponta 300—400 kilométert vezet a megállókkal teletűzdelt útszakaszon. Megsértődünk, ha a kalauznő nem mosolyog ránk, de ki kérdezi meg egytől is, hogy miért olyan lehangolt, ki gondol arra, hogy kora hajnaltól késő estig úton van és hallgatja az utasok csipkelődő megjegyzéseit. Hány és hány az autóbuszokban bóbiskoló utas, a gépkocsivezető pedig éber szemmel figyeli az utat, hogy hazavigye azokat, Alexander KoSiéár üzemi Igazgató átveszi a vállalat Vörös Zászlaját akiket otthon nagyon várnak. Ezzel szemben hány és hány a lelkiismeretlen alkalmi sofőr, aki az előírásokat megszegve mások életét is veszélyezteti. Fittyet hányva a mindenkire érvényes közlekedésrendészeti szabályokra, vadul előz autóbuszt, mely sok esetben 70—80 utast szállít. Pedig az autóbusz sofőrjének mindig Időben kell érkeznie. Hányszor, de hányszor éppen az ő éberségük mentett meg fegyelmezetlen sofőröket a nagyobb katasztrófától, A fenti gondolatokat még néhány héttel ezelőtt jegyeztem le magamnak, amikor részt vettem a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat dunnszerdahelyi üzeme dolgozóinak ünnepi gyűlésén. Ez az üzem egy év leforgása alatt immár másodszor került az élre és elnyerte a bratislavai vállalati igazgatóság Vörös Zászlaját. A dunaszerdahelyi üzemnél már eddig nyolc kollektíva versenyez a Szocialista brigád cím elnyeréséért. Tisztelet és becsület illeti Németh Dezső, Erős Lajos, Matica Eduard, Juhos Jeremiás, Rásó Károly, Stefankovics Sándor és Erdélyi István gépkocsivezetőket, akik több mint egymillió kilométert vezettek baleset nélkül. Persze, a felsorolás ezzel nem ér véget. Az üzem tervének teljesítéséhez valamennyi dolgozó minden beosztásban, hozzájárult. Az 1973-as gazdasági évet szép eredményekkel zárta az üzem. A bevételi tervet túlteljesítették, csupán a személyi forgalom tervének teljesítésében tapasztalható lemaradás. Az ok ismert. A tavalyi év első felében a száj- és körömfájás miatt több autóbuszvonalon átmenetileg szünetelt a forgalom. A teherforgalom tervét 107,1 %-ra teljesítették, ami természetszerűleg megmutatkozott a bevételi terv túlteljesítésében is. Alexander KoSiéár elvtárs üzemi igazgató beszédében dicsérőleg emlékezett meg azokról, akik minden igyekezetükkel elősegítették a terv túlteljesítését, de ugyanakkor rámutatott a fogyatékosságokra is. Ez így helyes, örültem annak, hogy a vezetők látják, érzik, hol szorít a cipő. Hadd idézzek egyetlen mondatot a beszámolóból: „Az az elv vezéreljen bennünket, hogy mi az utasokat szolgáljuk, és nem az utasok szolgálnak minket.“ Meggyőződésem az, hogy ha mindenki betartja a fenti elvet, akkor egyre kevesebb lesz az elégedetlenkedő utas és az idegeskedő ember. CSIKMÁK IMRE hót 6
