A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-03 / 18. szám
\ % AKIK AZ ÉLEN MENETELNEK Talán két-három Ilyen utca van Bratislavában: alig néhány gépkocsi parkol csupán itt, de mégsem könnyű akárcsak egy talpalatnyi szabad helyet is találni rajtuk. Utcahosszat hatalmas deszkakerekek állnak... Mintha valami mesebeli óriások felejtették volna itt embernagyságú vagy még annál Is nagyobb játékkarikáikat. Mivel azonban Bratislava nem meseországi, hanem valóságos főváros, így hát a hatalmas, dobszerű kerekek sem óriások játékszerei... Meg hát az Vrsók oldalán is ott feketéink a felirat: KABLO. és ez az öt betű mindent megmagyaráz. A különböző vastagságú kábelek kilométereivel körülfont dobok, vagy épp üres kerekek százai állnak ezekben a szűk utcácskákban. Alinak és várnak. Az üresek arra, hogy amott, a gyárkapu mögött az ember korszerű gépek segítségével, csillogva fénylő fémszálakból fonjon gumival, műanyaggal, lakkal burkolt kábeleket a törzsükre: a súlyos, tele karikák pedig arra, hogy mielőbb rendeltetési helyükre szállítsák őket. Talán csak Ide, a főváros mellett magasodó új lakótelepek valamelyikére, óm az Is lehetséges, hogy éppen az NSZK-ba, a távoli Szingapúrba vagy más tengerentúli országba... Mert a jövőre már fennállásának nyolcvanadik évfordulóját ünneplő Bratlslaval Kábelgyár állítja elő a civilizáció „idegszálait". Gyártmányaival — a vasalózslnórtól karvastagságú kábeleken át magasfeszültségű áramvezetékig — úgyszólván léptennyomon találkozni. Igaz, a különböző kábelek fontosságát többnyire csupán akkor tudatosítjuk, amikor lakásunkban kialszik a villany, nem szól a telefon vagy egyéb kellemetlen bosszúságokért zsörtölődünk, hiszen e jól szigetelt fémhuzal-fonatok többsége mélyen a föld felszíne alatt kígyózik. Jól tudják ezt a kábelgyárlak Is, s ezért arra törekszenek, hogy egyre jobb minőségűi az idő vasfogának Jól ellenálló vörösréz- és alumíniumhuzalokat sodorjanak kábelekké. Aminőség! ellenőrzés éber őrei az ún. fizikai laboratórium dolgozói, öt-hat ügyes kezű, fürge ujjú asszony. Egy-másfél méteres kábeldarabokat vetnek szigorú vizsgálat alá. Például a termosztátban. Először szubtrópusi hőséget gerjesztenek ebben a fura szekrénykében, tíz nappal később pedig sarkvidéki hőmérsékletre hűtik — és a kábelnek állnia kell ezt a próbát! De ez még távolról sem elég. Szándékosan tovább „kínozzák" a fémhuzalokat: a szilárdságát, a nyithatóságát, az ellenállóképességét próbálgatják végtelen türelemmel. S amikor az egyszerű halandónak már úgy tűnik, hogy a kábel minden lehetséges próbát kiállt, még egy fura gépezetbe szorítják, mely szüntelenül hajlítja, görbíti. Jobbra, balra, unalmas egyhangúsággal, de annál kitartóbban és A játékszernek tűnő óriás kerekek ... „Harcos, felejthetetlen május elsejék voltak azokl" Megtudom például, hogy a gyár első termékei, egy év híján kereken nyolc évtizeddel ezelőtt, órarugók voltak. A „Kábelmű" a századfordulón így már ötéves volt. Igaz, termeiben akkor kisebb volt a zaj, hiányzott a korszerű gépek ütemes zsongása, de a munka lényegesen nehezebb volt. Az Itt dolgozó emberek kézi erővel göngyölték, gombolyították le a drótokat a hatalmas, malomkerékszerű orsókról, hogy aztán fémhuzallá sodorják őket. Régi gyár — régi munkásmozgalmi hagyományok... A kábelgyár munkásai már 1899-ben részt vettek a május elsejei népgyűlésen: három esztendővel később pedig eredményes sztrájkkal kikényszerítették a tizenkét órai munkaidő csökkentését. A munkabeszüntetés szervezője Matz Frigyes volt, aki később a kommunista pórt üzemi szervezetének egyik alapító tagja lett. Az első világháborút követő események élő tanúja volt már favol Pilát rv ci icmcLOiiciicuuui, 11 j ci i rvwi i iui y piw búnak vetik alá például a rádió, a tévékészülék vagy a vlllanyborotva zsinórját. A próba szigorú: több ezer hajlítás. Ha a végtelennek tetsző zsinórvagy kábelkígyóból lemetszett darab kiállja, úgy újabb s újabb, elszállításra váró súlyos deszkakerekek gördülhetnek ki a kábelgyárat övező szűk utcácskákra , . . Persze, a világon egyszer minden megöregszik, az ember és a fém egyaránt, ezért senki se csodálkozzon, ha hébe-hóba csütörtököt mond egy-egy kábel. Valóban nem a kábelgyárlak bűne ez, a természetes elöregedés okozza. Ha nem így lenne, aligha vásárolnák, sürgetnék a KABLO védjeggyel fémjelzett szállítmányokat világszerte, JO.ZEF FOKA kereskedelmi Igazgatóhelyettessel és PAVOL PILAT elvtárssal, a kábelgyár egykori dolgozójával idézzük a múltat és a jelent. Mialatt az igazgatóhelyettes a jelenről tájékoztat, az üzem mindennapi örömeiről és gondjairól, Pilát elvtárs gondolatai a múltban, az elmúlt évtizedek emlékei között kalandoznak. Is. Beszélgetünk. Pllát elvtárs hangja erélyes és határozott, mondatai egyszerűek és tömörek. Amikor a múltat Idézzük, szavai éppoly feszesen pattognak, ahogy egykor a fölvonulásokon, tüntetéseken dönghettek léptei. Régi május elsejékről kérdezem. Eltűnődik. Emlékeiben tallóz, azt fontolgatja, hogy a sok-sok esemény közül miről is szóljon így hamarjában. — Harcos, felejthetetlen május elsejék voltak azokl — mondja. — Olykorolykor bizony még a házak ablakai Is megremegtek a transzparensekkel, vörös zászlókkal fölvonuló munkások ütemes lépteitől, hangos énekszavától. Hónapokig készültünk erre az ünnepre, hogy egységes fölvonulással figyelmeztessünk a munkásosztály gyors erősödésére. Természetesen, sokszor kellett szembenéznünk a nyíltan kivonuló vagy a házak mögé, a kapualjában rejtőző rendőrökkel. Az erőszak azonban mindig még egységesebbé, még elszántabbá kovácsolta a munkásságot, a felvonulókat. — És a kábelgyárlakí Szemében elégedett, nyugodt ragyogás. — Minden évben derekasan kivették részüket a május elsejei ünnepségekből! Már 1920-ban saját vörös zászlóval vonultak föl, és évről évre egyre többen lépdeltek sorainkban. Ott voltak például 1934-ben Is azon az emlékezetes fölvonuláson, amelyen Major Istvánnak kellett volna az ünnepi beszédet tartania. A környező házak fedezékében meghúzódó rendőrök azonban nyílt összetűzést provokáltak. Pedig abban az évbeli is, mint annyiszor, csak a munkanélküliség, a kolduscédulák, a kizsákmányolás ellen tiltakoztunk, béremelésért tüntettünk Egy plllanara elmereng, aztán oldottobban szól. — Ezeknek az eseményeknek emlékeit ma külön szoba őrzi a gyárban. Ha néha ellátogatok a kábelgyárba, oda Is mindig be-beplllantok. Elnézegetem a kézi hímzésű, oly sok emlékezetes fölvonulást megélt vörös zászlót, felidézem magamban a felszabadulás előtti esztendők munkásmozgalmi harcainak egy-egy mozzanatát... Jólesik eltűnődnöm az emlékszoba csendjében ... A Bratislava! Kábelgyár dolgozói mindmáig őrzik a hagyományt; a május elsejei felvonulásokon ma is mindig az élen menetelnek. Napjainkban kiváló munkaeredmények Jogosítják őket erre a megtiszteltetésre. Am az elmúlt évtizedek május elsejéinek tanúját: az aranysárga betűkkel hímzett vörös zászlót is büszkén emelik magasra. BORSAI M. PÉTER KONTÁR GYULA felvételei