A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-26 / 17. szám
1. Imola Ewa seneci (szenei) olvasónk lelwétele: Mit ir? 2. Puskás Lajos diakovcei (diáki) olvasónk (elvétele A méhek barátja 3. Diószegi Lajos leleszi olvasónk felvétele: Nagyon jó az új óvodában ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉS ötven évvel ezelőtt jelent meg n Nőmunkás „ ... Nem azért jöttünk, hogy keseregjünk, könnyeket, ejtsünk a nők szomorú sorsén. Azért jöttünk, hogy harcot hirdessünk ennek a nyomorúságnak, hogy megmutassuk a nőknek az utat, amelyen kikerülhetnek a szenvedés, rabság és elnyomás világából ... Nem igaz, hogy mindig rabszolga volt az asszony és mindig annak kell maradnia, nem igaz, hogy a munkásasszony gyereke mindig angolkórban, tüdővészben pusztult, míg az úri gyerekek könyökig dúskálnak minden jóban. Nem igaz, hogy a dolgozó sorsa mindig a robot és a nyomor, az uraké pedig a semmittevés.. Ezek a sorok pontosan ötven évvel ezelőtt jelentek meg a Nőmunkás első számában, amely Csehszlovákia Kommunista Pártjának lapja, a Munkás mellékleteként jelent meg Kassán. A Nőmunkás megjelenése nem volt a véletlen műve, hiszen a Munkás-ban már korábban is volt külön női rovat. Annak ellenére, hogy a Nőmunkás az első évfolyam után csupán szórványosan jelenhetett meg, s két év múlva megszűnt, nagyban hozzájárult a kommunista és haladó eszmék terjesztéséhez. E lap felvilágosító tevékenysége hatott a magyar asszonyok, lányok tudatára, mégpedig azoknak az osztályelveknek az értelmében, hogy a csehszlovák proletariátusnak nemzetiségre való tekintet nélkül egységesen kell harcolnia az elnyomók és kizsákmányolók ellen. Március végén a Szlovákiai Nőszövetség és a Nő szerkesztősége a Nőmunkás megjelenésének ötvenedik évfordulója alkalmából Kassán a Thália színházban ünnepi gyűlést tartott, amelyen Helena Litvajová, a Szlovákiai Nőszövetség főtitkára mondott ünnepi beszédet, majd felszólaltak a lap egykori terjesztői, akik felelevenítették az ötven évvel ezelőtti időket, a lapterjesztéssel együttjáró gondokat, nehézségeket. A délután folyamán az ünnepi gyűlés résztvevői irodalmi összeállítást hallgattak végig, amelyet Beke Sándor, a Thália színpad rendezője állított össze és rendezett a Nőmunkásban megjelent cikkekből, riportokból, versekből. Az ünnepi megemlékezés a rozsnyói Munkásdalárda karéneklésével zárult. — gs — AZ ÍRÓ ÉS OLVASÓI Azoknak, akik szeretik a szépirodalmat, igen nagy élményt nyújt egyegy író-olvasó találkozó, amelyen nemcsak az olvasó ismerkedik meg közelebbről az íróval, hanem az író is képet alkothat arról, hogyan fogadják műveit az olvasók. A Nővé Zámky-i (érsekújvári) Népkönyvtár Dávid Terézzel rendezett író-olvasó találkozót márciusban, a könyvhónap alkalmából. A résztvevők egyúttal még egy kedves vendéggel találkozhattak, a városunkban élő Verseghy Erzsébet költővel, akit nemrégen vett fel tagjai sorában az írószövetség. Dávid Teréz elmondta a megjelenteknek, hogyan kezdte írói pályáját, milyen forrásból merítette témáit. Megemlítette, hogy összesen 13 színművet írt, s ezek közül eddig hat került bemutatásra. A második világháború adta a témát a „Kísértetek múzeuma“ és a „Lidércfény“ című műveihez. A gyermekekről sem feledkezett meg. Nekik írta „A feneketlen láda kincsei“ című fantasztikus meseregényt, mely nemcsak a falusi életet hozza közelebb a városi gyerekekhez, de egy képzeletbeli holdutazásra is elvezeti őket. Hogy e könyvet mennyire ismerik és szeretik az újvári kisdiákok, arról Dávid Teréz egy velük folytatott külön beszélgetésen győződhetett meg. Az író-olvasó találkozó fiatal résztvevői nagy tetszésüket fejezték ki az „Ifjúságból elégtelen“, valamint az „Időzített boldogság“ című könyvek iránt. A kérdésre, hogy mik a további tervei, az írónő elmondta, hogy a közeljövőben a negyvenéveseknek szeretne írni, mivel ennek a korosztálynak szintén sok a házassági problémája, ezekre szeretne választ találni. Gondol egy folytatásos tévéjáték megírására is, ha ezt a tervet a televízió vezetősége elfogadja. BLEZSÁK JUDIT FÉNYKÉPEZZEM ÖN IS!
