A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-26 / 17. szám
Ami még megmaradt a nádas világából Fadöntők a Sinkó-vágásban kék érdekében" — hívta fel társadalmunk figyelmét Frantisek Hagara, Szlovákia erdőgazdasági minisztere az erdők hónapja alkalmából írt köszöntőjében. Világszerte egyre nagyobb figyelmet'szentelnek ennek a kérdésnek. Ma már nálunk is alaposan megváltoztak az erdőgazdasági dolgozók élet- és munkakörülményei. Valamikor mezítláb, lyukas nadrágban, szakadozott ingben vagy éppenséggel meztelen felsőtesttel jártak ki az erdőre az erdei munkások. Manapság? Láttunk olyan brigádot, amely motorkerékpárokon vonult fel a munkahelyre, a hátsó ülésre csatolva ott volt a fejvédő sisak, a fejsze és a többi felszerelés. A somorjai erdőben nem láttuk ugyan felvonulni Pintér Sándor csoportvezető embereit, mire mi kiértünk, o Sinkó-vágásban már folyt a fakitermelő munka, amely itt is séggel húzza ki az erdőből a tó melletti telepre a fát, ahol aztán „gondozásba veszik" a feldolgozók. Jó munkabeosztással egymás kezére dolgoznak az egyes csoportok, ütemesen folyik a munka. — Az idén eddig már (március végéig) körülbelül 2000 köbméter fát termeltünk ki — mondja Pintér Sándor, a gútai erdőkitermelés csoportvezetője Bugár Ernővel kettesben döntik a fákat, előírásosan, védősisakban. Hogy mennyire kell a sisak, azt akkor láttam, amikor a szél egy kissé megtréfálta őket és feléjük döntötte a kivágott fát. Fürgén ugrottak el alóla Pintér Sándorék, mi tagadás, nekem is melegem lett, pedig én egy kissé távolabb álltam. i — Ilyesmi is előfordul — ránt egyet a vállán a csoportvezető. Még a* magas fokú gépesítés mellett sem életbiztosítás a fadön• •• Fél századdal azelőtt csaknem elbolyongtam a Duna menti rengetegben. Órák hosszat bandukoltam, míg végre emberbe botlottam. Már attól tartottam, soha nem találok ki a sok fa közül. Csodálkoztak iskolatársaim, mikor elmondtam nekik a kalandomat. „Rengeteg a Duna mentén?" — kérdezték kétkedve. A városi fiúk nem ismerték a dunai szigetek „őserdőit". Onnét, ahol a Kis-Duna kifut az Öreg-Dunából egészen le a párkányi kanyarig hatalmas erdőségek voltak. Még ma is vannak, de már megritkultak jócskán, egyre nagyobbak a tisztások, utakat építenek, gépkocsik, vontatók túrják fel az avart, még a bősi szakaszon is sokat vesztett őserdei 'jellegéből a csodálatos, titokzatos világ, amelyben otthonra talált a magas vad is, a nádasokban ezrével fészkelt a víziszárnyas, a sűrű bozótban vadkan csörtetett. Pusztul az erdő, szinte megsíűnt a nádas világa, megritkult a vad. Pedig mostanában sokat írnak, sokat tanácskoznak a tudósok, meg kell menteni az erdőt, hiszen kell a zöld, a lomb, kell hogy ellensúlyozza az iparosítás káros melléktermékét, a füstöt, a bűzt, a levegő szennyeződését. „Gondozzátok az erdőt, mert ha elpusztul, kihal az emberiség is." Gondozzuk az erdőt, felfrissítjük, fiatalítjuk — de talán még nem olyan ütemben, ahogyan kellene. „Értékeljük az erdők gazdaságát, védjük, gondozzuk, fejlesszük a jelenlegi és az elkövetkező nemzedégépesített. Igaz, most sem könnyű dolog a favágás, de össze sem lehet hasonlítani azzal a kegyetlen robottal, ami néhány évtizeddel ezelőtt még a favágók munkája volt. Nézem Pintér Sándorék munkáját. A Sinkó-vágásban jó sok kivágott törzs hever, pedig Varga Károly gépkocsivezető szorgalmasan vontatja ki a kidöntött faóriásokat LKT 75-ös munkagépével. Ez is új módszer, azelőtt kidöntötték a fát, tüstént nekiálltak gallyazni, darabolni, hasogatni, aztán érkezett a traktor vontatta pótkocsi, felrakták a hasábokat és úgy szállították ki az erdőből. Most egyszerűen ráakasztják a kivágott rönköt az LKT 75-ösre, aztán Pintér Sanyi int: „Mehetsz, Karcsii" — és máris indul a nagy vontató játszi könnyedtögetés. A motoros fűrész szinte pillanatok alatt szeli át a törzset, vontató húzza ki az erdőből, emelő rakja a vontatókocsikra a rönköt, a hasábfát, de azért Pintér Sándorék tenyerét is feltöri a fejsze nyele. A tó melletti telepen szorgoskodik a csoport többi tagja: Tóth Géza, Molnár Géza, Vasik László, Polák Mihály és Klozik Ignác. Nagyobbodik a vágat, tágul az irtás. De megnyugtatnak az erdei munkások: — Fiatal csemetéket ültetünk ki, fiatalítani kell ezt az erdőt. A kidöntött fák között akad olyan, amelynek akkora odva van, hogy felnőtt ember elférne benne. Szinte beszalad a törzsbe a fűrész, és máris dől a fa, hogy helyet adjon a fiatalabb, egészségesebb fanemzedéknek. -os Az LKT 75-ös könnyedén vontatja ki a hatamas törzseket az irtásból Pintér Sándor csoportvezető és Bugár Ernő fadöntés közben
