A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-11 / 2. szám
JÚ REGGELT. BOLDOGSÁG • MESE AZ ÉLETRŐL, MESE FELNŐTTEKNEK ARBUZOV TOLLÁBÓL • BEMUTATÓ A THÁLIA SZÍNPADON Baljasznyikov cs BIhin az előadás egyik jelenedében (Gyurkovics Mihály és Várady Béla) Viktosa és Ljovuska párbeszéde (Tóth Erzsi és Kusiczky Gyula) Alekszej Nyikolájevics Arbuzov a jelenkori szovjet drámairodalom egyik legjelesebb és legismertebb egyénisége. Számunkra ezért külön öröm, hogy ez a világszerte jól ismert drámaíró szinte „háziszerzőnek“ számít a Magyar Területi Színházban, hiszen a hivatásos csehszlovákiai magyar színjátszás negyedszázada alatt, a december derekán KoSicében (Kassán) bemutatott Jó reggelt, boldogság című vígjáték már épp az ötödik Arbuzov-darab, melyet színházunk műsorára tűzött. Nem véletlen ez a széles körű érdeklődéssel párosuló szerzői siker, mert Arbuzov nemcsak valóban remek emberismerő, de irigylésre méltóan otthonos a színpad világában s ismeri jellemábrázolás ezernyi titkát. Sokszínűén, gazdag érzelmi s gondolati töltettel, mindig hitelesen és reálisan ábrázolja történeteinek hőseit. Emlékeztetésképp bizonyosan elég lesz az irkutszki gát építéséről szóló Egy szerelem története című nagy sikert aratott darabjára, vagy a két-három esztendeje éppen a Thália Színpadon bemutatott Én szegény Maraton című színművére utalnom. Régebbi s mai darabjaiban egyaránt együttérző rokonszcnwel. de őszintén: erkölcsi dilemmákkal, útkereső bizonytalansággal ábrázolja hőseit, hogy aztán emberközelből rámutasson cselekedeteik rugójára. Arbuzov egy festő palettájának sokszínűségével ecseteli az idősebb és a fiatalabb nemzedék bonyolult kölcsönös viszonyát is. E drámaírói tökély mellett, Arbuzov színműveinek egy további komoly erénye, hogy rendre megpróbál kiutat is mutatni a szereplőket s a nézőt egyaránt töprengésre késztető, fonák helyzetek mindegyikéből... Nos, a régi ismerősöket illető türelmetlen várakozással fogadtuk hát a MATESZ Thália Színpadán az újabb Arbuzov-bemutatót. És hadd tegyem rögtön hozzá: ezúttal sem csalódtunk! A szerző eddigi drámaírói hagyományaihoz híven, a Jó reggelt, boldogságban is a való életből vett konfliktust állít színpadra. A cselekményt azonban mind az előadás során több ízben, mind pedig végkicsengésében is, jelképesen meseszerű jegyekkel tarkítja. Bátran élhet ezzel a drámaírói „csellel“, hiszen az egész vígjáték egy sajátos környezetben: Fjodor Baljasznyikov, a nyugdíjba vonulás előtt álló, nagy szakmai tekintélynek örvendő bábkészítő mester műtermében játszódik. S akinek alkalma nyílt már elbeszélgetni egy-egy bábkészítővel, vagy legalábbis több ízben járt már bábszínházban, az tudja: egy ilyen műterem úgyszólván a tündérmesék kacsalábon forgó kastélya . . . Baljasznyikov világa is csupa tréfa meg vidámság, igazi meseország .. . Ám a mesékben éppen úgy, akárcsak az életben, a látszat bizony sokszor csal. E játékos bábubirodalomban is mindennapi problémákkal és gondokkal teli, hús-vér emberek élnek. Arbuzov mesterien él az ábrázolásmódnak ezzel az érdekes kettősségével. Ezúttal így még mélyebbre hatol szereplőinek lelkivilágába, még összetettebbé és bonyolultabbá teszi szereplőinek egymás iránti viszonyát. Gördülékeny könnyedséggel, játszi kedélyességgel mutatja be Baljasznyikov sajátos varázslattal fölvértezett világát; de a cselekmény apró rezdüléseiben ott érződik az erős érzelmi töltet. A műterem bájos lírai hangulatát e finoman árnyalt fordulatok így sokkal komolyabb akkordokra hangolják; a problémafölvetés látszólagos egyszerűsége mögött pedig a pontos lélekrajz s a hétköznapok sokrétű emberi gondjainak valódisága rejlik. Mindez hol vígjátéki, hol meseszerű keretben történik, aminek eredményeképpen Arbuzov színművének hősei apró-cseprő botlásaik vagy tévedéseik ellenére is mindvégig kedvesen rokonszenves figurák maradnak. Beke Sándor, az előadás rendezője igényes műgonddal állította színpadra a sokféle nemes gondolatot tartalmazó, de alapjában véve könynyed hangvételű vígjátékot. A kissé zsúfoltnak tűnő színpadtól eltekintve (a díszletterv Stefan Bunta m. v. munkája) nem akarta külsőséges eszközökkel látványossá tenni az előadást, hanem megelégedett a darabban rejlő konfliktushelyzetek egyszerű, de erőteljes kibontásával. Az előadás első része kissé statikusabbnak látszik a kelleténél, de az itt-ott kissé túl reálisnak tűnő pillanatok után, a második rész már lényegesen oldottabb, bájosabb, meseszerűbb. Ügy érzem, az előadás helyes kerékvágásba zökkenésének nagy segítője, hogy szünet után a Baljasznyikovot alakító Gyurkovics Mihály előnyére veszít harsány kedélyességéből, korát, művészi tapasztalatai és eltűnt ifjúságát idéző szerelmi fellobbanásának tisztaságát meghazudtoló felületes vidámságából, és így már lényegesen elmélyültebb, őszintébb az alakítása. Üjabb siker a fiatal Tóth Erzsi színészi pályafutásában Viktosa szerepe, s nem csupán az ő hibája, hogy még nem eléggé lecsiszoltak itt-ott modorosnak tetsző karlejtései. Ismét egy kitűnő lélektani eszközökkel felvázolt karakteralakítást köszönhetünk Csendes Lászlónak (Pufók) sokoldalú tehetségét bizonyította Kusiczky Gyula (Ljovuska), Egyszerű, szép és tiszta színészi eszközökkel formált figura Várady Béla Blhinja. Boráros Imre ötletesen, eredményesen gazdagítja egyéni ízzel a magát túl hamar leleplező, meglehetősen egysíkú Kuzma figuráját. Az előadáshoz Dobi Géza komponált ihletett, hangulatosan dallamos zenét. BORSAI M. PÉTER (Bodnár G. felvételei) HAMUPIPŐKE Új Hamupipőke készült a barrandovi filmstúdióban: Václav Vorlícek rendezte Hamupipőke három diója címmel a klasszikus mese modern filmváltozatát. A bájos Libuse Safrónková a főszereplő. A VAGYAK TELJESÜLNEK Szvetlána Druzsinyina rendező a Moszfilm műtermeiben forgatta A vágyak teljesülnek című filmet, amelynek forgatókönyve Venyijamin Kaverin regényéből készült. A film főszerepét Innokentyij Szmoktunovszkij alakítja, aki színházi elfoglaltsága miatt hosszú ideig nem állt felvevőgép előtt. Angliában rendkívül népszerűek Csehov művei. Ezért kivételes figyelemmel kísérték Edinburghban egy „új" Csehov-szinjáték angliai bemutatóját. A The Wood Demon a londoni sajtó szerint mestermü, és a fesztivál kimagasló eseménye volt. A Sunday Times megírja, hogy a The Wood Demon a Ványa bácsi első változata; derűsebb a Ványa bácsinál, és nehéz eldönteni, melyik szebb. Képünkön: Sheila Reid és lan McClellan az edinburghi előadáson.
