A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-11 / 2. szám
Egészségesen élni Hányszor, de hányszor hallottuk már: Nincs időm arra, hogy sportoljak, nincs időm a mozgásra. Fogjuk csak kézbe a naptárt, és számoljuk össze a napokat; szabad szombatok, vasárnapok, ünnepnapok, adjuk csak össze, mennyit tesz ez ki egy évben, és csodálkozni fogunk a végösszegen. Az évi rendes szabadságról még nem is tettünk említést. Gondolkodjunk el egy kicsit afölött, mire használjuk életünk említett napjait. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Testnevelési és Sportszövetség IV. kongresszusán többek között ezeket mondotta: „Egyre jobban előtérbe kerül a szabad idő olyan jellegű kihasználása, hogy az az ember egészséges fejlődését és ezen keresztül a társadalom fejlődését szolgálja.“ Fiatalok egész sora keresi fel a orvosokat, idegességre, általános rossz közérzetre panaszkodnak, és sajnos, kevés orvos kérdezi meg, mennyit sportol az illető, inkább kiírja a receptet, és jöhet az idegnyugtató, ami „mindent“ megold. Arról se feledkezzünk meg, hogy gyermekeink sportoljanak. Ha az idő engedi, akkor kint a szabadban, ha pedig nem, akkor bent is van lehetőség a mozgásra. Motorizált világban élünk, kedves olvasó, és hiányzik a mozgás. Bizony hiányzik. „Gyötörni kell a testet“ — vallották az öregek kicsit vulgárisan. Persze, van ebben rengeteg igazság is. Mozgás az élet jele. E sorok elolvasása után már hallom az ellenérveket is. Hol sportoljunk, ha nincsenek tornatermek, sportpályák. Van más lehetőség is a sportolásra, a mozgásra. Talán a séta az nem sport? Ezt mindenütt és minden időben lehet űzni. Még most télen is. Megfigyeltük, hogy szombatonként, vasárnaponként egyre üresebbek, kihaltabbak falvaink és városaink utcái. Mindenki oda ül a kalóriákkal túlzsúfolt ételek elfogyasztása után a tévé képernyője elé, és jöjjön, aminek jönni kell. Ha rosszul érezzük magunkat, a gyógyszer után nyúlunk. Lassan már megtanulunk szocialista módon dolgozni, tanuljunk meg szocialista módon élni is. Minden lehetőségünk megvan erre. —esi— A TUDÓS VÁLASZOL Beszélgetések Szent-Gyürgyi Albertiéi a történelemtanításról és a tudományos eredményekről % Milyen tantárgyak fontosak az iskolában? — Természettudós vagyok, tehát azt várják tőlem, mondjam, hogy az iskolában a természettudomány a legfontosabb. Énszerintem sokkal fontosabb a történelem ismerete, mert az emberiségnek csak a múltjából lehet tanulnia. Más kiindulási anyag nem áll rendelkezésünkre. Csak az a kérdés, hogy mit tanítunk történelemnek. Amit én mint gyerek tanultam, az volt, hogy a legnagyobb dicsőség háborúba menni, és a vezérért vagy a királyért meghalni. Ez volt, kérem a középkori ideál, és az emberiség átka, hogy egyik-másik koponyában még ma is ott van ez a maszlag. Mi a történelem? Ez nagyon fontos dolog, ezt kell először tisztázni! Az igazi történelem az én nézetem szerint felelet arra a kérdésre, hogyan emelkedett fel az ember az állati létből a mai szintjére. Ez más, mint amit ma történelem tantárgynak hívunk, ebben benne van a fizika, a matematika, az összes tudomány és az összes művészet, minden, ami emberi alkotás. Minden mozgás vagy haladás ugyanis két erőnek az eredője, ez egyszerű fizikai törvény. A történelemben is van egy lenyomó erő és egy fölemelő erő. A lenyomó erőt azok a generálisok, királyok, hercegek, bárók adták, akik gyilkoltak, zsaroltak, szipolyoztak, romboltak. És ezt nevezzük mi történelemnek? En legalábbis ezt tanultam az iskolában, tisztára ezt, semmi mást. Az osztály falai tele voltak képekkel, ütközetek képeivel, és ezeken a képeken mindig csak az ellenség hullái feküdtek, a magyar embert ott sohasem ölték meg. Azt próbálták a lelkűnkbe beleültetni, hogy a legnagyobb dicsőség háborúba menni, és ott a királyért ölni vagy meghalni. Ez, kérem, borzasztó nagy ostobaság! Ez tehát a lenyomó erő, ami feltartotta a gyorsabb haladást. A fölemelő erőt ezzel szemben azok az emberek adták, akik minden tekintetben előre vitték az emberi tudást, az erkölcsöt, a társadalmi felfogást, a társadalmi rendszereket. Bertrand Russel írja. hogy ha ezeket az embereket kitörölnénk a történelemből, még mindig a barlangban ülnénk, a tűz mellett. Egyszóval, amikor azt mondom, hogy az iskolában a történelemé az elsőség, ezt úgy tessék érteni, hogy az ne egy hazug, áltörténelem legyen, amilyet nekem tanítottak, hanem az igazi történelem! Mutassa a zenét, az irodalmat, a művészeteket, a tudományokat, mindenkit, akik alkottak, akik építették a világot, és mindig felépítették azt, amit a nagy rombolók leromboltak! A fölnyomó erőt mutassa elsősorban. Az én történelmem legnagyobb alakjai közé tartozik Lavoisier, Darwin, Mendelejev, Pasteur és a többi alkotó ember. Látott már maga, kérem, olyan történelemkönyvet, amelyikben ezek állnak a fő helyeken? Az igazi történelem énszerintem az emberi alkotómunka és az alkotók története. • Az emberiség előrehaladása szempontjából mit tart ön a huszadik század legjelentősebb tudományos eredményének? — Az atomstruktúra, az atomenergia fölfedezését. Az atomszerkezet mélyebb föltárása vezetett engem is eredményekre a rákkutatásban, amivel tizenöt éve foglalkozom. Ezt tartom az emberiség legnagyobb lépésének ebben a században. Az atomot. • Az atomtudomány hozta létre az atombombát is. A tudomány tehát nemcsak épít, hanem rombolhat is ... — A tudomány csodálatos eszközöket teremt, de minden eszközt fel lehet használni építésre vagy rombolásra. Ha nekem van egy késem, én avval valakit leszúrhatok vagy faraghatok vele egy gyönyörű szép szobrot. Ez nem a késen múlik, sem a késgyártón, aki szolgálatot tett az embereknek avval, hogy előállította a kést. A természettudomány azzal szolgálja az emberiséget, hogy kifejleszti az atomenergiát, ami majd megmenti a világot, ha kifogy a gáz és a petróleum. Mert ezek ki fognak fogyni, mindegy, hogy ötven vagy száz év alatt, de ki fognak fogyni. És a tudomány máris hozzálátott a mentéshez, mert ehhez még a ma ismert atomenergia sem jó, még ki kell találni a hidrogénfúziót, lehetőleg gyorsan, különben az emberiség menthetetlenül összeomlik. Szóval ezt csinálja a tudomány! Na most, kérem, ha jön egy gazember, aki ezeket az új erőket felhasználja arra, hogy más országokat elpusztítson, hát erről a tudomány nem tehet! Az ilyen gazembereket félre kell állítani! ÚJRA A SZÍNHÁZNÁL Bella Antal a múlt év novemberétől a MATESZ tagja. A levicei (lévai) születésű színész már egész fiatalon a Faluszínháznál működött, ahol 1951-től 1955-ig sok főszerepet játszott el. 1955-ben felvették a Bratislavai zene- és Színművészeti Iskolára. Az iskola elvégzése után a zvoleni Tajovsky Színház szerződtette, majd a bratislavai Horizont Színpad tagja lett. 1963 és 1966 között önálló énekesként járja az országot, és a Schejbal együttessel arat nagy sikert a pop-zene kedvelői között. Utána a Nová Scénához (Új Színpadhoz) került. Sokat szerepelt a rádióban, a tévében és filmezett is. Reméljük, hogy a magyar közönség szeretettel fogadja öt vissza. A TORREÁDOR FESTŐ LETT A spanyol torreádorok egyik legkiválóbb képviselője, L. Cordobés, saját nevén Manuel Benitez otthagyta az arénát, és hogy ne unatkozzon, most festésre adta a fejét. Mint naiv művész szeretne sikert aratni. HÉTÉVES SZERZŐDÉS Hollywoodban a végtelen lehetőségek városában nemrégen felvételi vizsgát hirdettek. Most nem színésznőket kerestek, hanem — kígyókat. A felvételi vizsgán több száz kigyótulajdonos jelent meg, akik elhozták kisebb-nagyobb csuszómászóikat. A felvételi bizottság egy ötméteres kígyó mellett döntött, amely legjobban megfelelt a filmbeli szereplésre. A tulajdonosával hét évre szóló szerződést kötöttek, ennek ellenében a tulajdonos 65 dollárt kap hetente. A kígyót bármikor a filmesek rendelkezésére kell bocsátania.
