A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-11 / 2. szám
Új SZÁRNYAKON Az eredmények köteleznek Sahy-ban (Ipolyságon) 1973. december 9-én tartotta évzáró taggyűlését a CSEMADOK helyi szervezete. Délután négy órára megtelt az új ipolysági művelődési otthon nagyterme, megérkeztek a vendégek is élükön Varga János elvtárssal, a CSEMADOK Központi Bizottságának titkárával. Az évzárót Pásztor István, a helyi szervezet elnöke nyitotta meg, aki a megjelentek üdvözlése után felkérte Korpás Pál elvtársat, a helyi szervezet titkárát, hogy adja elő a vezetőség beszámolóját a CSEMADOK ipolysági helyi szervezetének 1973. évi munkájáról. A beszámolóból kitűnt, hogy a helyi szervezet taglétszáma az eltelt esztendő folyamán jelentősen bővült. 287-ről 571 főre emelkedett. A CSEMADOK lévai járási bizottságának felhívása alapján az 1974. esztendő folyamán újabb 100 tagot kívánnak megnyerni a CSEMADOK munkája számára. A kulturális rendezvények közül legsikeresebbek a Petőfi-évfordulóval kapcsolatos irodalmi színpadi bemutatók voltak. A CSEMADOK ipolysági helyi szervezete József Attila Irodalmi Színpadának együttese márciusban „Petőfi nem alkuszik1', májusban pedig „Színészdal“ címmel mutatott be nagy sikerű összeállítást, Petőfi Sándor legszebb költeményeiből. Ami különösen örvendetes, az az a tény, hogy míg a múltban az irodalmi színpad előadásait viszonylag kevesen látogatták, az idén megtört a jég: mindkét bemutatón több mint 400 érdeklődő vett részt. Ez az örvendetes érdeklődés természetesen további jó munkára ösztönzi a fennállásának 10. évfordulóját ünneplő irodalmi színpadot, amely a,z év folyamán a Petőfi-műsorokkal több alkalommal szerepelt a Magyar Népköztársaságban is. A „nagy évfordulók“ jegyében rendezett irodalmi vetélkedőben is nagy sikerrel szerepelt Ipolyság egyik versenyző csapata. A magyar tannyelvű gimnáziumot képviselő csapat — Nyustin Éva, Nyúl Katalin és Huncsik Pál öszeállításban — bejutott az országos döntőbe és ott az igen szép negyedik helyet szerezte meg. Az idén is bekapcsolódnak az ipolysági fiatalok a „Ki tud többet a Szlovák Nemzeti Felkelésről?“ vetélkedőbe; már eddig több mint negyven versenyző jelentette be részvételét. Az eltelt esztendő az ipolysági helyi szervezet munkájában kétségtelenül az irodalom népszerűsítésének éve is volt. A szovjet irodalom 50 évéről Korpás Pál gimnáziumi tanár tartott előadást a CSEMADOK-tagok és a városi népkönyvtár olvasói részére. Júniusban íróolvasó találkozó zajlott le, amelyen részt vett Petőfi, Ady, József Attila és számos más magyar költő neves szlovák fordítója, Emil Boleslav Lukáé költő, valamint dr. Rudo Brtáft és dr. Csanda Sándor irodalomtörténészek. Az év folyamán több egyéb nagy sikerű rendezvényre is sor került, mint például a hagyományos farsangi álarcosbálra, a húsvéti népdal- és magyarnóta-estre és egy „Petőfi nyomában“ megrendezett kirándulásra, melynek résztvevői megtekintették a kiskőrösi és szalkaszentmártoni Petőfi múzeumot és egyéb nevezetességeket. A vezetőségi beszámoló befejező részében Korpás etlvtárs a CSEMADOK ipolysági helyi szervezetének köszönetét tolmácsolta áldozatos jó munkájáért a szervezet egész vezetőségének és külön Dióssy Gyula pénztárosnak, aki a legnagyobb lelkiismeretességgel és pontossággal végzi a pénztárosi teendőket. Köszönetét fejezte ki a CSEMADOK Központi Bizottságának azért az anyagi támogatásért amelyben az irodalmi színpad együttesét részesítette. A CSEMADOK Központi Bizottsága nevében Varga János, a KB titkára köszöntötte az évzáró taggyűlés résztvevőit. Megelégedését fejezte ki afelett, hogy a helyi szervezet taglétszáma gyarapodott az év folyamán, figyelmeztetett azonban arra, hogy a tagság aktivitása legyen folyamatos, ne legyen csak afféle szalmaláng. Ha a helyi szervezet vezetőségének sikerül a tagság túlnyomó többségét megnyernie a CSEMADOK-munka számára, akkor az ipolysági CSEMADOK-szervezet országos viszonylatban is egyike lehet majd az elsőknek. A jövő év két nagy évfordulójára is felhívta a figyelmet: a CSEMADOK megalakulása 25. évfordulójára és a Szlovák Nemzeti Felkelés 30 évfordulójára. E két nagy évforduló szellemében kell folytatni a munkát 1974- ben. A „Ki tud többet a Szlovák Nemzeti Felkelésről?“ elnevezésű vetélkedővel kapcsolatban kérte, hogy ez ne csak a fiatalok vetélkedője legyen, hanem kapcsolódjanak be a felnőtt CSEMADOK-tagok is minél nagyobb számban. Bejelentette, hogy a jövő év második felében — országos méretekben sor kerül egy nagyszabású irodalmi vetélkedőre is, melynek témája Fábry Zoltán élete és munkássága lesz. Varga János ezután a CSEMADOK Központi Bizottságának köszönetét tolmácsolta a József Attila Irodalmi Színpadnak és Vas Ottó gimnáziumi tanárnak, az együttes fáradhatatlan és lelkes vezetőjének. A vita során a tagok különféle kérdésekhez szóltak hozzá és többen sürgették az ipolysági CSEMADOK- székház mielőbbi tatarozását. A vezetőség válaszából kitűnt, hogy a tatarozási munkálatok 1974 folyamán elkezdődnek. i Az évzáró taggyűlés, amely az ipolysági CSEMADOK-tagság lelkes aktivizálódását bizonyította, színvonalas esztrádműsorral zárult. Ennek során szép sikert aratott az ipolysági zeneiskola növendékeiből alakult zenekar Jónás tanár vezetésével, az általános iskola kis kamarakórusa, valamint a kis Koháry Jóska, aki részleteket hegedült Huszka Jenő Gülbaba és Bob herceg című operettjeiből Telekes Adri színvonalas zongorakíséretével. SÁGI TÓTH TIBOR (A szerző felvételei) Néhány évi tespedtség után újjászületőben van valami PleSanyban (Szentesen) — a kultúra. Ebben a tekintélyes munkásmozgalmi múlttal rendelkező bodrogközi szövetkezeti faluban ismét lendületet vett a kulturális élet. Tanúi lehettünk ennek december elején, a CSEMADOK évzáró taggyűlésén. A község művelődési házában zsúfolásig megtelt a nézőtér. A kisiskolásoktól az őszbe játszó fejekig minden nemzedék képviselve van. A fűtést az emberi melegség és közelség pótolja. A mindenre kíváncsi őzikeszemek éppúgy feszülten követik az egyes műsorszámokat, mint a már sok és sokféle programot végignézett idősebb, ráncokkal övezett szempárok. A taps gyakran tart a szokottnál hosszabb ideig, sőt amikor egy nagyapa sétál a pódiumra harmonikával a kezében s unokájával az oldalán, a nótacsokor szellemes fordulatain nemcsak jóízűt derül a közönség, hanem addig zúg a taps, amíg Nagy József (a nagyapa) és Szemán Valéria (az unoka) meg nem újrázza a műsorszámot. Nagy tetszést arat a Kendi Klára által komponált színes, lendületes leánytánc, hát még ércesen zengő, magabiztos férfihangjával az „öregek“ nyolctagú éneklő csoportja. Női és férfi szólóének szárnyal Dobos Andrásné és Kulcsár Mátyás ajkáról, s alkalomhoz illő verseket mondanak az általános iskolás gyermekek. Mindenből arányosan és mértékkel. Akkor hagyják abba, amikor a közönség még vár valamit. Amíg a műsor tart, senki sem távozik a teremből. Ez jó jel. A szükségesnél nem volt terjedelmesebb a beszámoló sem, amelyet Parajos László adott elő. (Különben őt választották meg a szervezet új elnökévé.) A szívhez és az értelemhez egyaránt szóltak a hajdan csaknem négy évtizedig itt tanítóskodott Péter Imre elvtárs szavai, aki a CSEMADOK járási bizottsága nevében időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről s a Szovjetunió békepolitikájának sikereiről beszélt. Az évzáró „hivatalos“ és kulturális része ilymódon alkotott értelmes egységet. Egybefűzte nemcsak a megnyitó, a beszámoló, a járási küldött beszéde és a kulturális műsor összehangolt eszmeisége, hanem az a körülmény is, hogy az egész rendezvény előkészítését és levezetését Kulcsár Ferenc vette a kezébe, aki a helyi nemzeti bizottság elnöke, ritkán tapasztalt kezdeményezőkészséggel állt élére a község kulturális felemelkedésének is. O maga vezette a gyűlést, konferálta a műsorszámokat, vezényelte a férfikart, hegedűn kísérte a női szólóénekest, gondoskodott a tánccsoport ruhaanyagának beszerzéséről és megvarratásáról, s elsők között koccintott az új vezetőség egészségére és jövendő sikereire. Ezt más faluban is így kellene csinálni, akkor volna mindenütt pezsgő kulturális élet. ; Az a szellemi frisseség, amely az egész estből áradt, méltán keltett bizakodó hangulatot a jelenlevőkben. Ady Endre jutott az eszembe: Megrázkódik újat lesve a szív. Es József Attila: Ilyenek vagyunk; új nép, másfajta raj. Most már elhiszszük, hogy tettek sora fogja követni a tél eleji felbuzdulást. Bízunk abban, hogy a Végállomás című színművet, amelynek szereposztását Kiss László és Pusztai József már megkezdte, néhány héten belül láthatjuk nemcsak a községben, hanem a szomszédos falvak színpadjain is, s hogy a Kulcsár Ferenc és Szabó Gábor kezdeményezéséből létrejött tánccsoport sem lankad, és erőteljesen csendíti majd fel továbbra is a népdalokat a férfikar. Így hát ez a kulturális megújhodás Adyt fogja igazolni: „Mégiscsak száll új szárnyakon a dal...“ (jn) Az évzáró taggyűlésen fellépett a József Attila Irodalmi Színpad is. Képünkön középen Vas Ottó, az együttes vezetője.
