A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-11 / 2. szám

Új SZÁRNYAKON Az eredmények köteleznek Sahy-ban (Ipolyságon) 1973. de­cember 9-én tartotta évzáró taggyű­lését a CSEMADOK helyi szerveze­te. Délután négy órára megtelt az új ipolysági művelődési otthon nagy­terme, megérkeztek a vendégek is élükön Varga János elvtárssal, a CSEMADOK Központi Bizottságának titkárával. Az évzárót Pásztor István, a he­lyi szervezet elnöke nyitotta meg, aki a megjelentek üdvözlése után felkérte Korpás Pál elvtársat, a he­lyi szervezet titkárát, hogy adja elő a vezetőség beszámolóját a CSEMA­DOK ipolysági helyi szervezetének 1973. évi munkájáról. A beszámolóból kitűnt, hogy a he­lyi szervezet taglétszáma az eltelt esztendő folyamán jelentősen bővült. 287-ről 571 főre emelkedett. A CSE­MADOK lévai járási bizottságának felhívása alapján az 1974. esztendő folyamán újabb 100 tagot kívánnak megnyerni a CSEMADOK munkája számára. A kulturális rendezvények közül legsikeresebbek a Petőfi-évforduló­­val kapcsolatos irodalmi színpadi bemutatók voltak. A CSEMADOK ipolysági helyi szervezete József At­tila Irodalmi Színpadának együttese márciusban „Petőfi nem alkuszik1', májusban pedig „Színészdal“ cím­mel mutatott be nagy sikerű össze­állítást, Petőfi Sándor legszebb köl­teményeiből. Ami különösen örven­detes, az az a tény, hogy míg a múltban az irodalmi színpad előadá­sait viszonylag kevesen látogatták, az idén megtört a jég: mindkét be­mutatón több mint 400 érdeklődő vett részt. Ez az örvendetes érdek­lődés természetesen további jó mun­kára ösztönzi a fennállásának 10. évfordulóját ünneplő irodalmi szín­padot, amely a,z év folyamán a Pe­­tőfi-műsorokkal több alkalommal szerepelt a Magyar Népköztársaság­ban is. A „nagy évfordulók“ jegyében ren­dezett irodalmi vetélkedőben is nagy sikerrel szerepelt Ipolyság egyik versenyző csapata. A magyar tan­nyelvű gimnáziumot képviselő csa­pat — Nyustin Éva, Nyúl Katalin és Huncsik Pál öszeállításban — be­jutott az országos döntőbe és ott az igen szép negyedik helyet szerezte meg. Az idén is bekapcsolódnak az ipolysági fiatalok a „Ki tud többet a Szlovák Nemzeti Felkelésről?“ ve­télkedőbe; már eddig több mint negyven versenyző jelentette be részvételét. Az eltelt esztendő az ipolysági helyi szervezet munkájában kétség­telenül az irodalom népszerűsítésé­nek éve is volt. A szovjet irodalom 50 évéről Korpás Pál gimnáziumi tanár tartott előadást a CSEMA­­DOK-tagok és a városi népkönyv­tár olvasói részére. Júniusban író­olvasó találkozó zajlott le, amelyen részt vett Petőfi, Ady, József Attila és számos más magyar költő neves szlovák fordítója, Emil Boleslav Lu­­káé költő, valamint dr. Rudo Brtáft és dr. Csanda Sándor irodalomtör­ténészek. Az év folyamán több egyéb nagy si­kerű rendezvényre is sor került, mint például a hagyományos farsan­gi álarcosbálra, a húsvéti népdal- és magyarnóta-estre és egy „Petőfi nyomában“ megrendezett kirándu­lásra, melynek résztvevői megtekin­tették a kiskőrösi és szalkaszentmár­­toni Petőfi múzeumot és egyéb ne­vezetességeket. A vezetőségi beszámoló befejező részében Korpás etlvtárs a CSEMA­DOK ipolysági helyi szervezetének köszönetét tolmácsolta áldozatos jó munkájáért a szervezet egész vezető­ségének és külön Dióssy Gyula pénz­tárosnak, aki a legnagyobb lelkiis­meretességgel és pontossággal végzi a pénztárosi teendőket. Köszönetét fejezte ki a CSEMADOK Központi Bizottságának azért az anyagi tá­mogatásért amelyben az irodalmi színpad együttesét részesítette. A CSEMADOK Központi Bizottsá­ga nevében Varga János, a KB tit­kára köszöntötte az évzáró taggyű­lés résztvevőit. Megelégedését fejez­te ki afelett, hogy a helyi szervezet taglétszáma gyarapodott az év fo­lyamán, figyelmeztetett azonban ar­ra, hogy a tagság aktivitása legyen folyamatos, ne legyen csak afféle szalmaláng. Ha a helyi szervezet ve­zetőségének sikerül a tagság túlnyo­mó többségét megnyernie a CSEMA­­DOK-munka számára, akkor az ipolysági CSEMADOK-szervezet or­szágos viszonylatban is egyike le­het majd az elsőknek. A jövő év két nagy évfordulójára is felhívta a figyelmet: a CSEMADOK megala­kulása 25. évfordulójára és a Szlo­vák Nemzeti Felkelés 30 évforduló­jára. E két nagy évforduló szelle­mében kell folytatni a munkát 1974- ben. A „Ki tud többet a Szlovák Nemzeti Felkelésről?“ elnevezésű vetélkedővel kapcsolatban kérte, hogy ez ne csak a fiatalok vetélke­dője legyen, hanem kapcsolódjanak be a felnőtt CSEMADOK-tagok is minél nagyobb számban. Bejelentet­te, hogy a jövő év második felében — országos méretekben sor kerül egy nagyszabású irodalmi vetélkedő­re is, melynek témája Fábry Zol­tán élete és munkássága lesz. Varga János ezután a CSEMA­DOK Központi Bizottságának köszö­netét tolmácsolta a József Attila Iro­dalmi Színpadnak és Vas Ottó gim­náziumi tanárnak, az együttes fá­radhatatlan és lelkes vezetőjének. A vita során a tagok különféle kérdésekhez szóltak hozzá és többen sürgették az ipolysági CSEMADOK- székház mielőbbi tatarozását. A ve­zetőség válaszából kitűnt, hogy a tatarozási munkálatok 1974 folya­mán elkezdődnek. i Az évzáró taggyűlés, amely az ipolysági CSEMADOK-tagság lelkes aktivizálódását bizonyította, színvo­nalas esztrádműsorral zárult. Ennek során szép sikert aratott az ipolysági zeneiskola növendékeiből alakult zenekar Jónás tanár vezetésével, az általános iskola kis kamarakórusa, valamint a kis Koháry Jóska, aki részleteket hegedült Huszka Jenő Gülbaba és Bob herceg című ope­rettjeiből Telekes Adri színvonalas zongorakíséretével. SÁGI TÓTH TIBOR (A szerző felvételei) Néhány évi tespedtség után újjá­születőben van valami PleSanyban (Szentesen) — a kultúra. Ebben a tekintélyes munkásmozgalmi múlttal rendelkező bodrogközi szövetkezeti faluban ismét lendületet vett a kul­turális élet. Tanúi lehettünk ennek december elején, a CSEMADOK év­záró taggyűlésén. A község művelődési házában zsú­folásig megtelt a nézőtér. A kisisko­lásoktól az őszbe játszó fejekig min­den nemzedék képviselve van. A fű­tést az emberi melegség és közelség pótolja. A mindenre kíváncsi őzike­szemek éppúgy feszülten követik az egyes műsorszámokat, mint a már sok és sokféle programot végigné­zett idősebb, ráncokkal övezett szem­párok. A taps gyakran tart a szo­kottnál hosszabb ideig, sőt amikor egy nagyapa sétál a pódiumra har­monikával a kezében s unokájával az oldalán, a nótacsokor szellemes fordulatain nemcsak jóízűt derül a közönség, hanem addig zúg a taps, amíg Nagy József (a nagyapa) és Szemán Valéria (az unoka) meg nem újrázza a műsorszámot. Nagy tet­szést arat a Kendi Klára által kom­ponált színes, lendületes leánytánc, hát még ércesen zengő, magabiztos férfihangjával az „öregek“ nyolcta­gú éneklő csoportja. Női és férfi szólóének szárnyal Dobos Andrásné és Kulcsár Mátyás ajkáról, s alka­lomhoz illő verseket mondanak az általános iskolás gyermekek. Min­denből arányosan és mértékkel. Ak­kor hagyják abba, amikor a közön­ség még vár valamit. Amíg a műsor tart, senki sem távozik a teremből. Ez jó jel. A szükségesnél nem volt terjedel­mesebb a beszámoló sem, amelyet Parajos László adott elő. (Különben őt választották meg a szervezet új elnökévé.) A szívhez és az értelem­hez egyaránt szóltak a hajdan csak­nem négy évtizedig itt tanítóskodott Péter Imre elvtárs szavai, aki a CSEMADOK járási bizottsága nevé­ben időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről s a Szovjetunió béke­politikájának sikereiről beszélt. Az évzáró „hivatalos“ és kulturá­lis része ilymódon alkotott értelmes egységet. Egybefűzte nemcsak a megnyitó, a beszámoló, a járási kül­dött beszéde és a kulturális műsor összehangolt eszmeisége, hanem az a körülmény is, hogy az egész ren­dezvény előkészítését és levezetését Kulcsár Ferenc vette a kezébe, aki a helyi nemzeti bizottság elnöke, ritkán tapasztalt kezdeményezőkész­séggel állt élére a község kulturális felemelkedésének is. O maga vezette a gyűlést, konferálta a műsorszá­mokat, vezényelte a férfikart, hege­dűn kísérte a női szólóénekest, gon­doskodott a tánccsoport ruhaanyagá­nak beszerzéséről és megvarratásá­­ról, s elsők között koccintott az új vezetőség egészségére és jövendő si­kereire. Ezt más faluban is így kel­lene csinálni, akkor volna minde­nütt pezsgő kulturális élet. ; Az a szellemi frisseség, amely az egész estből áradt, méltán keltett bizakodó hangulatot a jelenlevők­ben. Ady Endre jutott az eszembe: Megrázkódik újat lesve a szív. Es József Attila: Ilyenek vagyunk; új nép, másfajta raj. Most már elhisz­­szük, hogy tettek sora fogja követ­ni a tél eleji felbuzdulást. Bízunk abban, hogy a Végállomás című szín­művet, amelynek szereposztását Kiss László és Pusztai József már meg­kezdte, néhány héten belül láthat­juk nemcsak a községben, hanem a szomszédos falvak színpadjain is, s hogy a Kulcsár Ferenc és Szabó Gábor kezdeményezéséből létrejött tánccsoport sem lankad, és erőtel­jesen csendíti majd fel továbbra is a népdalokat a férfikar. Így hát ez a kulturális megújhodás Adyt fogja igazolni: „Mégiscsak száll új szár­nyakon a dal...“ (jn) Az évzáró taggyűlésen fellépett a József Attila Irodalmi Színpad is. Ké­pünkön középen Vas Ottó, az együttes vezetője.

Next

/
Thumbnails
Contents