A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-29 / 13. szám

um lutri Kiirtsuk

Én is rendszeres olvasója vagyok a Hétnek. Egy alkalommal tanácsot is adtam az Emberi sorsok című rovatban. Most pedig én fordulok tanácsért az olvasókhoz. Gimnáziumba járok. A tanulást eddig kissé elhanyagoltam, s így aztán meg kellett ismételnem a harmadik osztályt. A félévi átlagom azonban most 2,5 volt, ami azt jelenti, hogy bizakodva várhatom az érettségi vizsgát. A szüleim, akik nem értik meg a mai fiatalokat, másképp ítélik meg a helyzetemet és állandóan azt hangoztatják: „Megint megbuksz!... Miért nem tanulsz? Mások éjfélig is tanulnak!...“ stb. Mondják ezt anélkül, hogy az osztályfőnökömnél érdeklődnének a tanulmányi eredményeim felől. Azt szeretnék, ha csak állandóan a tanulással foglalkoznék és számos olyan tilalommal próbálnak nagyobb szorgalomra serkenteni, amelyek inkább a káromra válnak. Ezek közül megemlítek egypárat: könyvtárba nem járhatok, a SZISZ-ben, ahol vezetőségi tag vagyok, szintén nem dolgozhatom. Itt említem meg, hogy most készülünk egy színdarab bemutatására, már csak két hét van a bemutatóig, de a szüleim kijelentették, hogy egyáltalán nem vehetek részt a további próbákon. Ez azt jelenti, hogy nyolc fiatal munkája kárba vész, mivel én vagyok a főszereplő. A sportolást is megtiltották, még vasárnap sem mehetek futballozni ...

Reggel, amikor az iskolába indulok és édesanyámtól pénzt kérek, azt feleli: „Már megint mire kell?! Minek pazarolsz!“ Ezért már nem is merek pénzt kérni tőle, még akkor sem, ha igen nagy szükségem van rá. Fillérre kiszámítja, mennyit költhetek. Ha valami megtetszik és megveszem, akkor két-három napig is pénz nélkül maradok. Ugyanis egy hétre 25 koronánál több zsebpénzt nem kapok. Szüleim állandóan csak azt emlegetik, hogy mennyit költenek rám, és mégsem tanulok rendesen. Ennek ellentmond az a tény, hogy egy kerékpáron kívül még semmi mást nem kaptam a szüleimtől ajándékba. A kerékpárt is az én keresetemből vették, ugyanis a nyári szünetben a szövetkezetben dolgoztam.

Szeretném, ha tanácsot adnának az olvasók mind a szüleimnek, mind nekem, hogy mit cselekedjenek, és mit cselekedjek én.

Jelige: Egy vidám és mégis szomorú gimnazista fiú

Sok gondolkodás után én is tollat ragadtam, hogy tanácsért forduljak az olvasókhoz. Hét éve vagyok férjnél. A férjemet nagyon szerettem, de ennek ellenére házasságunk mégsem volt boldog. A férjemmel nem lehet megbeszélni a család gondjait, bajait. Az italt többre becsüli a családjánál, és ami még rosszabb, ha iszik, durva, veszekedik. Borzasztóan féltékeny, holott én nem adtam okot a féltékenységre. Dolgozó asszony vagyok, és ő a munkatársaimra féltékeny. Gondoltam, hogy otthagyom a munkahelyem, de ezzel sem változtatnék a helyzetemen, mert abból, amit ő keres, egy négytagú család nem tudna megélni.

Két kislányom van, akiket mindennél jobban szeretek, és igyekszem az anyai szeretetet biztosítani a számukra. Amikor az első kislányuk megszületett, azt hittem, a férjem is megváltozik, ió útra tér. De nem így történt. Kénytelen voltam otthagyni őt, mert nem bírtam már idegileg elviselni a sértéseit. Aztán eljött a kislányt megnézni, ajándékokat hozott és azt ígérte, megjavul, jó családapa lesz. Hittem neki, és újra befogadtam. Később megszületett a második gyermekünk, de életünk újra visszazökkent a régi

kerékvágásba. Egyetlen nap sem múlt el idegesség és rettegés nélkül. Csupán a két gyermekemben találok vigasztalást, ha azokkal játszom, elfeledem minden bánatomat. Szeretnék én is boldogan élni, hiszen még fiatal vagyok. Boldogan várni haza a férjemet és nem rettegni attól, hogy ittasan jön-e haza. A sértegető, gúnyolódó szavakat már nehezen tudom elviselni. Nem lenne szabad panaszkodnom, mert a szüleim és a testvéreim akarata, illetve tanácsai ellenére mentem férjhez. De az ember soha nem tudhatja, kihez köti a sorsát. Mindent elkövetek, hogy jó családanya, jó feleség legyek, de megbecsülést és szeretetet nem kapok érte. Kérem az Emberi sorsok rovatának olvasóit, hogy tanácsaikkal segítsenek megtalálni rég óhajtott boldogságomat.

Jelige: Elrontott élet

VÁLASZ „FÁJDALMAS

ÉJSZAKÁK“ JELIGÉRE

Ne haragudj, hogy tegezlek, de én is 17 éves vagyok. Ismerem a problémádat, és azért írok, hogy segítsek. Amint leveledből kitűnik, megismerkedtél egy falubeli fiúval, s a barátság szerelemmé fejlődött. De csak te lettél szerelmes. Nem vetted észre, hogy a fiú csak mint barátot szeretett. És ez még messze van a szerelemtől. A fiút okolod a csalódásod miatt, de nem veszed észre, hogy ez a te hibád is volt. Miután megtudta, hogy szerelmes lettél belé és mindent megtennél érte, ő őszinte volt hozzád, és nem akart meggondolatlanul cselekedni. Félt attól, hogy nem tudná megmagyarázni az érzelmeit és ezért nem válaszolt a leveledre. Miután hazajött szabadságra, látta, hogy más társaságában szórakozol, nem akart újra fájdalmat okozni neked, és ezért elkerült. Azt hiszem, kár a sok „fájdalmas éjszakáért“. Tanulj vagy olvass, legyen az életednek értelme, és meglátod, majd egyszer te is megtalálod az igazit.

Jelige: Lila akác

Kurucz Sándor felvétele

A CSECSEMŐ ES KISGYERMEK ŰITŰZTETÉSE

Gyermekeink öltöztetése sok örömmel és sok gonddal jár. Nem egyszerű feladat a tetszetős és egyben célszerű ruhadarabot elkészíteni, sőt sokkor megvásárolni sem könnyű. A gyermek számára nem mindig öröm a drága, szép ruha. Ha mindig vigyázni kell rá, nem lehet benne szabadon mozogni, játszani, csak keserűséget érez miatta. Pedig nem a gyerek van a ruháért, hanem fordítva, a ruha védi, öltözteti a gyermeket.

A célszerűen megválasztott ruha mintegy mesterséges kiegészítője a szervezet hőszabályozásának T- elsősorban az időjárás viszontagságaitól védi meg a testet. Ne a naptárhoz, hanem a tényleges időjáráshoz igazítsuk, hogy mikor mit adunk a gyerekre. Nemcsak a szervezet lehűlését kell megakadályozni, hanem a túlságos felmelegedéstől is óvni kell. A túlöltöztetett, megizzadt gyerek fázik meg a legkönnyebben.

A ruházat akadályozza a test bepiszkolódását, véd a mechanikus behatások ellen, csökkenti a külső sérülések lehetőségét. Nem szabad gátolnia a bőr élettani működését, tehát a ruházat összeválogatásakor anyagával, szabásával, méretével és egyéb sajátosságaival kapcsolatban arra kell ügyelnünk, hogy a gyermek jól érezze magát benne, szabadon tudjon mozogni és játszani.

A ruha anyaga legyen jól és könnyen mosható, lehetőleg főzhető és vasalható. Ho nem kellően tiszta a ruha, a gyerek kényes bőre könynyen fertőződik, különösen hároméves kor alatt. Az első két évben vizelettel, széklettel, nyálazóssal, később pedig azáltal, hogy csúszik, mindent megfog, játék közben gyakran nyakig bemaszatolja magát. Ezt a piszkot langyos vízzel, kis mosogatással nemigen lehet a ruhából kivenni.

A gyerek ruhája „munkaruha". Már újszülött korától kezdve soha nem szabad akadályoznia mozgását, játékát. A csecsemőnél különösen vigyázni kell arra, hogy a karját jól tudja a ruhában mozgatni, tehát raglánszabású ujjakkal készüljön. Arra is ügyelni kell, hogy lábát jól be tudja hajlítani, szabadon tudjon rugdalózni. A ruhának mindehhez könnyűnek is kell lennie. A pelenkát is úgy kell ráadni, hogy mozgásában ne akadályozza.

20 höL.