A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-29 / 13. szám
Tudás és emberség Némi megilletődéssel lépek be mindig egy-egy iskolába. Magam sem tudom, miért. Talán mert emlékeim között még mindig elevenen él az a nap, amikor édesanyám megfogta az udvarunk legszebb tyúkját, összekötötte a lábát, szárnyát, s nyakamba akasztva a piroscsíkos vászontarisznyát, kézen fogott és elvezetett az Iskolába. Mérges tekintetű, szép szál ember volt az első tanítóm, akitől én nagyon féltem egy ideig, később viszont igen megbarátkoztunk. Megszerettem, ö Is engem. így hát szeretettel és tisztelettel emlékszem rá vissza most is, közel fél évszázad múltán. Másodszor talán azért érzek némi megilletődést, mert húsz évért át jómagam is tanítottam. Megannyi küzdelem, kudarc és öröm érzése sejlik fel bennem az iskola falai közt. Most sem történt ez másképpen, amikor Alistálon átléptem az iskola küszöbét. Éppen a nemzetközi nőnap megünneplésére készültek. Rosszkor jöttem, gondoltam, nemigen örülnek ilyenkor a hívatlan vendégnek, Tévedtem. Szeretettel és igen szívélyesen fogadtak. Meglepett a sok fiatal arc, a vidámságuk. Mindig így van ez? Vagy csak most, hogy bensőséges ünnepségre készülődnek? Baffi Balázs igazgatóhelyettes, szintén fiatal ember, készségesen felvilágosít: — Huszonnégy tagú a tantestületünk. Nagy részük fiatal. Nem csoda, hiszen hatan közülük itt kezdtek iskolába járni. Úgy látszik, ennek az iskolának nagy a vonzása, mert ide tértek vissza, összeforrott, jó a kollektívánk, és ez mindenkinek jó. Ennek a jó kollektív szellemnek a hatása megmutatkozik a tanulók előmenetelében, de megmutatkozik a község kulturális életében Is. Ami o tanulók előmenetelét illeti, járási viszonylatban az alistáli iskola igen előkelő helyet foglal el. A múltat tekintve az ebből az iskolából kikerült tanulók közül vagy tizenöten (orvosi, mérnöki, jogász-) diplomát szereztek, s vagy húsz a pedagógusok száma. Az utóbbi öt év statisztikáját böngészve kitűnik, hogy az iskola tanulói közül hetvenhórman mentek szakközépiskolába, harmincegyen pedig gimnáziumba. Ezek a számok önmagukért beszélnek, s nem kell különösebben bizonygatnom az itt működő pedagógusok jó munkáját. Érdemes lenne egyszer megírni egy iskola életét, egy tanítási nap krónikáját. Ez a krónika felmutatná, kimutatná, híven tükrözné a tanítói munka sokrétűségét, összetettségét, a tanító óriási küzdelmét és felelősségét. Ez a krónika mesélne a tanító igényességének, felkészültségének a fontosságáról, mesélne arról, hogy mennyi energiát fektet nap mint nap oktató-nevelő munkájába, mennyit oszt szét emberségéből és tudásából a tanuló emberré érlelésének bonyolult folyamata során. Bizony, bizony, amíg az Írni, olvasni nem tudó kis elsősből jó szakmunkás, pedagógus, orvos, mérnök, atmofizlkus vagy tudós lesz... sok gondosan előkészített tanítási óra pereg át az idő rostáján. „Ha rajtam múlna, szobrot állítanék minden kiváló pedagógusnak" — mondta vagy írta egyszer valaki. Nem járt messze az igazságtól, mert a tanítónak valóban óriási a társadalmi szerepe, különösen nagy a szocialista társadalomban. Ebben a kétezer lakosú községben tíz évig hat helyen folyt a tanítás. 1961-ben készült el ez a tizenöt tantermes új iskola, amelynek a jelenlegi leltári értéke mintegy hárommillió korona. Tehát jól felszereltnek mondható. A tanulók száma háromszázötvenhárom, a pedagógusoké huszonnégy. Az iskolában nagy figyelmet szentelnek a szakkörök működésének. Van énekkaruk, tánccsoportjuk, azonkívül rendszeres tevékenységet fejt ki a fotó-, modellező, irodalmi-, honismereti kör és a Szovjetunió barátainak köre. A pedagógusok munkája azonban nem zárul le az iskola falai közé. Figyelemre méltó közéleti tevékenységet fejtenek ki, s a község kulturális életének is ők a mozgatói. Például Czucz Kálmán, Kovács Tibor és Csölle Vendelné tagja a nemzeti bizottság plénumának, Écsi Tiborné pedig a polgári ügyeket intéző testületnek az elnöke. A sportszervezetben működik Beck József és Szikhart Lajos, a nőszövetségben Domonkos Gyuláné, Gyurovszky Ernőné és Kiss Zsigmond, a Vöröskereszt helyi szervezetében Kozma Györgyné és Angyal József, a SZISZ-ben László Árpád, Angyal Józsefné, Érsek Irén és Kosár Lenke. Figyelemre méltó az a tény is, hogy minden pedagógus tagja a CSEMADOK helyi szervezetének. Szikhart Lajosné például a helyi szervezet elnöke, Domonkos Gyuláné a kultúrfelelőse és Kovács Tibor vezetőségi tag. Itt jegyezném meg, hogy a CSEMADOK színjátszó együttese, tánccsoportja és énekkara sok szép sikert ért el már a múltban, s az is dicséretre méltó, hogy járási viszonylatban a község második helyen áll az önkéntes véradásban. Az iskolának igen jó a kapcsolata az egységes földművesszövetkezettel és a dunaszerdahelyi Ister nemzeti vállalattal. Ezek az iskola védnökség'! üzemei. Gyümölcsöző ez a kapcsolat. Az Ister például fa-, vas- és műanyaghulladékkal látja el az iskola műhelyeit, így színvonalasabbá válhat a politechnikai oktatás. A két napközis osztályba 20—20 tanuló jár, elsősorban gyenge előmenetelő, munkásszármazású tanulók, valamint a dolgozó anyák gyerekei. Annak ellenére, hogy az iskolának nincs tornaterme, szép eredményeket érnek el a tanulók. Szikhart Lajos testnevelés szakos tanító vezetésével tavaly az 5. és 6. évfolyamos tanulók szlovákiai méretben elsők lettek a Rátermettségi versenyben. A tornaterem hiányának kérdése azonban rövidesen megoldódik. A felsőbb szervek már jóváhagyták a terveket, így a közeljövőben felépülhet az annyira áhított és hiányolt tornaterem. Az alistáli iskola — mint ahogy minden iskola ebben az országban — tudást és emberséget sugárzó forrás. Egész szocialista társadalmunk meríthet belőle mindannyiunk örömére és hasznára. LOVICSEK BÉLA > hót 5
