A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-22 / 12. szám
FleSfany (Pöstyén) Csehszlovákia legismertebb gyógyfürdője Bratislavótól kilencven kilométerre északra, a romantikus Vág-völgyben fekszik. Radioaktív, 67 C°-os kénes forrásaiban a reumatikus betegek találnak gyógyulást. „A pöstyéni gyógyvízről az a babona járja az egyszerű nép ajkán, hogy attól minden betegnek három napon belül vagy meg kell gyógyulnia, vagy meg kell halnia. A nép azért valami égi csodának tartja, én azonban a pöstyéni víz erejének tulajdonítom ...“ Idestova négyszáz esztendeje annak, hogy e mondatokat leírták. Megtaláljuk őket klausenburgi Thomas Jordan dr., a morva őrgrófság orvosának híres művében: „A morvaországi gyógyvizek, avagy hévizek könyve. Ajánlva a morva őrgrófság négy dicső rendjének az Űr 1580. esztendejében.“ Ám vannak régebbi emlékek is a pöstyéni vízről, az ott élő emberekről. A régi sírokban talált használati tárgyakból a régészek megállapították, hogy már az őskorban is laktak ott emberek, bár ez nemcsak a meleg forrásoknak tudható be, hanem a vágvölgyi termékeny földnek is. Későbbről, a római időkből már bizonyítékaink is vannak, hogy hasznosították a föld mélyéből előbuggyanó meleg forrásokat, Hiszen tudjuk, ahol csak megjelentek a rómaiak, első dolguk volt vízvezetéket, fürdőt építeni. Ezt a mai Pöstyén helyén sem mulasztották el. Werner György, a múlt században könyvet írt „Magyarország csodálatos vizei“ címmel. Ebben megemlíti, hogy egyes régi okmányok már 1505- ben fürdőként emlegetik a várost. „Egy régi fóliáns szerint — írja Werner — a köznép szívesen mártogatja fáradt tagjait a Vág folyó melletti meleg vizű forrásokban, mert így láthatólag csökken a test fájdalma.“ 1563-ban a törökök is eljutottak a városig és a janicsárok is megfürödtek a forrásokban — hirdeti egy másik történelmi kútfő. A bratislavai múzeumban egy 1599-ben kelt „eredeti tudósítást“ is találunk, mely szerint a törökök visszatértek a város alá. „Olyan hirtelen foglalták el a felvonóhidat — áll a pergamenen —, hogy a fürdőző népnek nem volt ideje elmenekülni. A törökök a magukkal tehetetlen betegeket mind egy szálig lemészárolták, az egészségesebbeket pedig rabszolgaként elhurcolták.“ Csodálatos, hogy az egyszerű köznép magától is rájött a víz gyógyító hatására. Igaz, hogy ez évszázadok, sőt lehet, évezredek tapasztalatának az eredménye. A tizennyolcadik század közepe táján már az első tudományos módszerrel írt értekezés is megjelent Pöstyénben. A szerzője Torkos János volt, Pozsony város fő fizikusa, más szóval főorvosa. A hátrahagyott írások szerint ő gyógyította Jeszenák Pál gazdag pozsonyi patríciust is. Azt ajánlotta neki, hogy A Thermia Palace impozáns épülete kúrálja magát a pöstyéni hévízzel. A gyógymód sikeres volt, ezért Torkos Jánost megbízták, hogy vegyelemezze a meleg vizet. így született meg később az első rendszeres pöstyéni gyógyfürdő. Különben Torkos János fedezte fel a pöstyéni iszap gyógyhatását is. A fürdő fénykora voltaképpen a századfordulón kezdődött. Lázas építkezések folytak akkor a városban. 1898-ban felépült a Ferenc József fürdő. Ebben az időszakban építették a Thermia palotát, a Pro Patria és az Irma fürdőt. A feljegyzések szerint 1910-ben már több mint 13 ezer fürdővendég gyógyította magát Pöstyénben. A két világháború között, különösen a harmincas évek végén, a város idegenforgalma újra elérte a háború előtti szintet. A második világégés befejezése után, 1945 őszén — ezt is érdekes megemlíteni — a világ minden részéről érdeklődtek az orvosok: küldhetnek-e betegeket Pöstyénbe. Hamarosan meg is érkeztek a külföldi gazdag vállalkozók, idegen államférfiak, neves művészek. A nagyurak mellett azonban lassanként már azok is megjelentek a gyógyfürdőben, akik addig csak hallomásból ismerték a pöstyéni víz gyógyító erejét. Számuk pedig évről évre gyarapodott. A dolgozó nép birtokába vette azt, ami jogosan megilleti. A fürdő múzeumában nagyon érdekes adatokra, feljegyzésekre bukkantunk. Sok világhírű ember keresett Pöstyénban gyógyulást. Beethoven gyógyíttatta magát a varázslatos erejű vízben, ott járt Rabindranat Tagore, a nagy hindu költő, és a vendégek lajstromában Móricz Zsigmond, a kiváló magyar író és Lehár Ferenc zeneszerző neve is fellelhető. A második világháború alatt és az azt követő fél évtizedben nem fordítottak kellő gondot a fürdő fejlesztésére. Az elmulasztottakat azonban ma már behozták. A városban új, korszerű lakónegyedek épültek, és a gyógyszállók építése terén is behozták a hiányt. Ma már vendégeket fogadnak a gyönyörű Interhotel Magnóliában, a Balnea Palaceban, a Balnea Grandban, és a Balnea Splendidben is. És további létesítményeket : orvosi rendelőket, nagyszerűen felszerelt laboratóriumokat is építettek. Ma nyugodtan ámíthatjuk, hogy Pöstyén a világ egyik legkorszerűbb, legszebb fürdővárosa, melyet a világ minden részéből felkeresnek a betegek. N.ézzünk még körül a fürdővárosban. Pöstyént el sem lehet képzelni az Éva nélkül. Az olvasók bizonyára tudják, hogy a természetes meleg vízzel táplált Éva strandfürdőről van szó, mely az egyik legszebb uszoda egész Szlovákiában. Fejlesztésére szintén fokozott gondot fordítanak. Pöstyén zenei fesztiváljairól is híres. Minden évben — a főidényben — élenjáró hazai és külföldi művészek látogatnak el a városba, a fürdőbe, ahol szabadtéri színpadon hangversenyeket, opera- és balettelőadásokat rendeznek. „A művészet az ember örömét és boldogságát szolgálja.“ Ez a pöstyéni fesztiválok jelszava. És a hazai meg a külföldi vendégek, akik a csaknem két hónapig tartó rendezvényeket látogatták, nem panaszkodhatnak, hogy nem volt művészi élményben részük. Surge et ambula — Kelj fel és járj! — hirdetik a bronzbetűk a pöstyéni fedett hídsétány homlokzatán. Kelj fel és menj! — mondd el mindenkinek, hogy a pöstyéni iszap nem hűlt ki, hanem hírneve egyre gyarapszik, egyre nő. 'ABBAN AZ IDŐBEN, amikor Győr, majd Eger is török kézre került, s mindenütt a portyázó janicsárok sanyargatták a népet, a pöstyéni gyógyforrás varázslatos erejéről már csodálatos dolgokat meséltek. Hogy az alábbi történet igaz-e vagy nem, azt nem tudni. A Vág menti városok, falvak lakosainak a nagykalapé, harisnyás faúsztatók összetákolt lélekvesztőiken siklottak, bukdácsoltak az összeszűkülő sziklasorok ezer veszélye között, tajtékzó sellőkön, orvul leselkedő víz alatti szirteken át, a megtáltosodó hullámok sodrába, a Dunára, ök hallották, sőt egyesek szerint látták azt a történetet, melyet az alábbiakban mondunk el. Az Éva strandfürdő A Vág menti hegyormokról, amikor a török pusztított hazánkban, tizenkilenc bevehetetlen kővár bámult a szeszélyesen kanyargó öreg folyóra. A sziklabérceken épült hatalmas várak urai biztonságban, vidáman éltek: lakájok, komornák, vadászok lesték parancsaikat — a nép viszont állandó rettegésben élt, sohasem tudta, mikor támadja meg a portyázó török, mikor hurcolják el rabszolgaságba, messzi idegenbe. Az Erdődy-családnak még Miksa király adományozta Pöstyént és a hozzá tartozó hatalmas birtokot. A szomszédos íőurak nem a gazdagon termő földekért és a gazdag erdőkért — hiszen abból nekik is volt elég —, de a meleg vizű, gyógyító erejű gyógyforrásokért irigyelték őket. Erdődy azonban fittyet hányt az irigykedőkre. Igazi nagyúr volt, ahogyan abban az időben a hozzá hasonlók. Erőszakos, kegyetlen, vad és duhaj. Szerette és bírta az aranyszínű meg a vérvörös bort, a vad tivornyákat, véres harcokat, kemény párviadalokat. Megszámlálhatatlan ellensége volt — de a legtöbben féltek tőle. Erdődy sasfészkében tömérdek aranyat, ezüstöt halmozott, de hatalmas vagyonán kívül ritka kincset őrzött.
