A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-22 / 12. szám
Vlodo Müller és Magda Váiáryová Jelenete a Shakespeare-drámában Hamlet és édesanyja párbeszéde (Éva Rysová és MlkuláJ Huba) R. Stúrová és J. Hrubant A kékszakállú herceg várában (Smotlák és Vavro felvételei) Fővárosi színházi esték Ebben az évadban szokatlanul élénk változatosság jellemzi Bratislava színházi életét... A fővárosi színházak úgyszólván havonta két-három új bemutatóval is kedveskednek a közönségnek, ami nemcsak a társulatok sokoldalú törekvéseinek és műfaji találékonyságának ékes tanúbizonysága, hanem egyben a szlovák fővárosban zajló művészi élet fontos értékmérője is. Gondolom, nem lesz hát érdektelen egy-egy röpke, értékelő pillantást vetni néhány különösen figyelemre méltó előadásra. MARGARET A KASTÉLYBÓL Ez a címe Stefan Krállk legújabb színművének, melyet január derekától játszanak telt ház előtt a Hvlezdoslav Színházban. A szerzőt remek emberismerete és kiváló jellemábrázolá képessége avatja a kortárs szlovák drámairodalom egyik legjelesebb képviselőjévé. Nem véletlen hót, hogy úgy színművének mondanivalója Is a klasszikus Antigonéhoz hasonlítható leginkább, természetesen, korszerű szemléletben fogalmazva. Tragédiája cselekményének főhőse egy fiatal, tiszta szerelemre lobbanó, erkölcsileg tiszta, etikailag megrendíthetetlen elveket valló csinos lány, akivel a mai kapitalista világ humanitást tlpró, erkölcstelen, harácsoló köznapi gyakorlata áll szemben. Margaret egy szegény halász lánya, akit őszinte szerelem Is fűz egy érzéstelen „naftaklróly" fiához. A lányt nem kápráztatja el a rendelkezésükre bocsátott kastély fényűző pompája, Idegen számára ez a környezet és így fokozatosan válaszútra sodródik: döntenie kell a tüntető szegényekkel rokonszenvező férje és apása között, aki — a tenger olajos szennyeződése révén —, Margaret apja halálának és számtalan más halászcsalád sanyarú nyomorgásának okozója. Bobby, a fiatal férj Is komoly dilemmában él: neki is határoznia kell a gazdag család konvenciói és saját érzelmei között. A háttérből, korlátlan hatalomra és vagyonra támaszkodva, szinte sakkfigurákként Irányítja környezetét a dúsgazdag milliomos Crown, aki az életében adódó eddigi gondjaihoz hasonlóan, ezt a problémát Is cinikusan, puszta kézlegyintéssel és persze pénzzel szeretné elintézni... Igaz, részben rendhagyó az olyan színházi kritika, melynek lényege a szereplők jellemének részletezésére összpontosul, ám St. Krállk legújabb darabjában elsősorban ez a szempont kívánkozik tollhegyre. A kastélyban játszódó s a nyílt tengeren kicsúcsosodó tragédia fő erénye ugyanis éppen a ritka-pontos, részleteiben Is élesen körvonalazott jellemrajz. Erre építi rendezői elképzelését P. Haspra Is, aki példás színészvezetéssel elsősorban a cselekmény szuggesztivltását igyekszik kihangsúlyozni, közben azonban elég teret biztosít a színmű antik árnyalatainak és drámal-tragédlal vezérfonala érvényesülésének Is. Nagyszerű segítője ebben VI. Suchánek freskókkal díszített s a neoklasszicizmus számos jegyét őrző kiváló színpadképe. A díszlet így már önmagában Is kerek vallomás arról a miliőről, melyben a vagyon, a művészet és a biznisz káros keveredése révén az Igaz emberi értékek csak másodrendű tényezővé alacsonyodnak ,.. Krállk darabjának harmadik erénye a parádés szereposztás. A címszerepet S. Valentová alakítja egyszerű eszközökkel, tisztán és meggyőzően. Bobbyt D. Jamrlch játssza lobbanékonyon és őszintén, a döntő pillanatokban származására és osztályára jellemző kiúttalan tanácstalansággal... A jelenkori szlovák drámairodalom értékes gazdagodását jelentő új darab többi szerepét is ofyan neves színészek alakítják, mint Zdena Grúberová (Erna), Mária Kráfovlíová (Betty), Gustáv Valach (Crown) és Karol Machata (Jack). PIMPINONE ÉS KÉKSZAKALL Bevezetőben már utaltam arra, hogy ebben az évadban sokrétű műfaji változatosság és bátor dramaturgiai kísérletezés jellemzi a bratlslaval színházi életet. Nos, ennek talán legszembetűnőbb bizonyítéka a Szlovák Nemzeti Színház operaegyüttesének legutóbbi premierje, melyen két egyfelvonásos operát (G. Ph. Telemann: Plmpinone és Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára) mutattak be. és hadd fűzzem rögtön hozzá: operaszínházban ritkán tapasztalható nagy sikerrel I Két Ilyen szöges ellentétben állá zenei nyelv tudatos egybefonása, mint Telemann barokk vígoperája és Bartók századunk elején született szimbolikus zenedrámája — ez bizony nem kis merészséggel párosuló színházi vállalkozás... E két egyfelvonásos opera bratlslaval bemutatója azonban bebizonyította, hogy e két teljesen ellentétes hangulatú és másmás zenei képletekre épülő zenemű szerencsésen kiegészítheti egymást. Sőt, akár el is gondolkoztatja a nézőt az operairodalom kereken három évszázadnyi fejlődéséről. Az előadás végeztével, a kényelmes zsöllyéből fölemelkedve az ember rádöbben: e jelentős Időbeli különbség ellenére Telemann és Bartók operájának lényegében egyazon témája van: egy férfi és egy nő egymáshoz fűződő kapcsolata. Igaz, Telemann barokkos zenei díszítőelemekkel felruházott vígoperája játszi könnyedséggel, mulatságos csipkelődéssel tárgyalja ezt a viszonyt, Bartók viszont komor drámai hangon, a szív legapróbb, legbensőbb rezdüléseit is érzékeltetve varázsolja dallamokba két ember sorsának s egymáshoz érzett szerelmüknek titkait. Telemann operájának műsorra tűzése egyben Jelentős zenetörténeti esemény is, míg A kékszakállú herceg várának sikeres bemutatása akár egy-egy operaszínház művészi fejlettségének objektív mércéje lehet... Az ötletes humorral fűszerezett Pimplnonet Miroslav Fischer rendezte, helyes arányt találva a fülbemászó áriák és a tréfás mákázás csábító lehetősége között. A címszerepet Jozef Sapíek énekli külön elemzésre méltó bravúrral, Vespettát pedig Sidonla Haljaková énekli vérbő komédiázákedvvel és megnyerő biztonsággal. A kékszakállú herceg várában szinte megrázó erővel érvényesül a balladal hangulat és a kőfalak közé zárt magány érzete. Az előadáshoz Ladislav Vychodil csodálatosan találó, gyakorlati és Jelképes szempontból egyaránt kiválóan megfelelő díszletet tervezett. Branislav Krlíka rendezése a zene drámalságának kihangsúlyozására törekszik. Ezt a szándékot tükrözik a cselekmény belső átélését csupán mértéktartó karlejtésekkel és kevesebb mozgással kísérő szereplők Is. (Judith: lluba Baricová és Ruíena Stúrová; Kékszakáll: Ondrej Malachovsky III. Juraj Hrubant.) Bartók egyfelvonásosának precíz és a dinamikus zenei árnyalatok kifejezésére törekvő karmestere Zdenék Kotier. HAMLET Alig egy hónapja, február közepén mutatta be az Új Színpad a világ drámairodalmának egyik legértékesebb gyöngyszemét, Shakespeare halhatatlan alkotását — a Hamletet... Színház és néző, színész és rendező számára egyaránt mindig újszerű s Izgalmas élményt jelent a bemutatása. Az ok kézenfekvő: korszerűen értelmezve napjainkig sem veszített akár csak egyetlen jottányit Is Időszerűségéből. Persze, e kérdés fonák oldala az ismert cselekmény színpadi megelevenedésének mikéntjében és a versbe foglalt párbeszédek gondolati töltetében rejlik. Abban, hogy a Hamlet színpadra állító! e dráma cselekményét záró vérfürdőn kívül milyen emberi jellemvonásokra összpontosítják a közönség figyelmét, ml mádon utalnak a cselszövés révén trónjától megfpsztott dán királyfi az Igazságért vívott harcának mába üzenő Időszerűségére... Olyan aktualizálásra gondolok Itt, melyek napjaink Időszerű társadalmi problémáit sejtetik. Igaza van a rendezőnek, amikor a műsorfüzetben leszögezi: „Ma talán nem élnek hamleti hősök? Elég a II. világháború borzalmaira gondolni, vagy Martin Luther Kingre, Che Quevarára és Allendeelnökrel" M. Pietor rendezése ezért szándékosan a rivalda szabta határok túllépésére törekedett, és Jelképesen a nézőteret is bátran játékba vonta. Egyhamar kibontakozik így a cselekmény két ellenpólusa: a nemes, magvas, igaz gondolatok párharca mindazzal, ami fekélyes, hamis és képmutató. A Hamletet alakító Mikulái Huba ezért nemcsak gunyoros, ábrándos, borúlátó és örökké kételkedő, nemcsak kedélybeteg és tébolyodott, de egyben nemes gondolatokat őrző filozófus Is, aki fáklyaszerűen lobogva a benne fölgyülemlett kérdések garmadáját szórja a közönség felé — gondolkodásra s döntésre késztetve az embert. M. Huba alakítása mellett, a népes szereplőgárdából elsősorban Duían Blaskovic, Magda Váiáryová és Éva Rysová érdemelnek külön is említést. és befejezésül hadd szolgáljak még egy rövid érdekességgel: mire ezek a sorok megjelennek, Bratislava már túl lesz egy további Izgalmas színházi élményén: a Háború és béke színpadi változatának jogos érdeklődéssel várt bemutatóján. BORSAI M. PÉTER
